Translate

2012. december 31., hétfő

Pulyka pueblai mártásban, azaz csokiszószos pulyka

Kedves Olvasóim!
Egy szuper party falat ötlet az év végére. Az jár a fejemben, hogy egy régebben "tesztelt modellt" gondolok újra Szilveszterre (hogy divatos szóval éljek). Ezt a régebbit sonkával és mozzarellával, illetve pörkölttel töltöttem meg anno. Ma a híres mexikói mole poblano de guajolte ihlette változatot készítem el, ami egy pulyka csokoládé mártással. Mivel frissen készül a fotót holnap teszem fel, vagy még ma este, attól függően, hogy mennyire szabadul el a bulizás. Figyelem! Szigorúan éjfél előtt fogyasztandó, mert ha hinni lehet a népi babonának, Újév napján tilos szárnyast enni. Ezzel kívánok mindannyiunknak Boldog Újévet és köszönök minden eddigi biztatást, véleményt, jogos kritkát.






A régi változat elkészítése bőven belefér a mai napba. A csokiszósz elkészítése sajnos több óra, de megéri. Természetesen minden titkát elárulom. 

2012. december 30., vasárnap

6+1 féle pizza/ 3 fő

A fiam valami csodával határos módon képes volt reggel felkelni és átjönni hozzánk látogatóba. Pontosítok: ebben a felkelés volt a csoda. Határozottan fejlődőképes. Azt kérte, hogy főzzünk valamit, de ne rákot, vagy halat, hanem inkább pizzát. Hát, jó.

Pasi kényeztető reggeli libamájjal


Nincsenek nagy igényeim. Ha Sára odahozza a reggeli kávét némi keksz kíséretében, már elégedett vagyok, és jól indul a napom. Ha mindezek után még egy reggelit is összedob, az már több, mint jó napindítás. Na, ez az a kényeztetés, amiben csak ritkán van részem, ráadásul nincs logikus magyarázat arra, hogy mikor, miért lep meg Sára még egy reggelivel is. A mai egy ilyen reggel.

2012. december 29., szombat

Kenyér sok lyukkal lilahagymával és szalonnacsíkokkal

Nem bírom ki, hogy ne dicsekedjek. És mindezt más tollával teszem. Mint széles körben ismeretes, Sára messziről kerüli a konyhát. De rendes pasiként (?) nem az a dolgom, hogy romboljam az imidzsét, hanem, hogy fényesítsem azt. És erre most minden okom megvan. Sáránk három dolgot hajlandó csinálni a konyhában. Az egyik, hogy répát pucol, de csak annyit, amennyit ott, álltó helyében elfogyaszt. A másik, hogy hirtelen jött és csillapíthatatlan éhségében azonnal magába töm valamit, és a harmadik, ami számomra kifejezett öröm, hogy élvezettel süt kenyeret. Szinte alig veszünk már a boltban. Értelmezhetetlen számomra, hogy miért szán erre időt, amikor egyébként minden konyhai tevékenységre sajnálja.

2012. december 28., péntek

Harmadik ünnepi menü: házi kacsa és aszalt gyümölcsös vadleves


Sára testvéréék saját tenyésztésű kacsát hoztak karácsonyra. Filigrán, izmos egyedek voltak, gyönyörű színű a húsuk és a bőrük. Katiék nagy gondot fordítanak az állataikra, semmi vegyszer, semmi tápozás, nagy tér a mozgáshoz. Igaz, nem is gigászi méretű példányok, cserébe hihetetlenül finomak.
Ezt a menüt főként Katival együtt készítettük a sültet ő én meg a levest és a desszertet.

Csokoládé pohárkrém levendula zselével, olívaolajjal és füstölt sóval


A csoki pohárkrém akár csak a panna cotta egy igazi átverős desszert. A könnyű, lágy, már-már simogató íz egy gyilkos kalóriabombát rejteget, cserében még csak nem is egészséges. Viszont űber finom és nem kell órákat bajlódni vele.
Életem elsője volt ez a mostani csokikrém. Ismétlés garantálva. :-)

2012. december 27., csütörtök

Malacsült és a karácsony második menüje

Az volt a tervem, hogy a karácsonyi napok alatt a lehető legkevesebb időt töltöm a konyhában. Ezért amit csak lehetett előkészítettünk, illetve olyan ételeket választottam, amik nem igénylik a folyamatos munkát. A második karácsonyi menü sütőtök krémleves és sült malac volt, desszertként pedig panna cotta.

2012. december 26., szerda

Könnyű, halas ünnepi menü

Be kell látnom, hogy nehezen viselem, ha más is dolgozik a konyhámban. Ezt leginkább azért kell bevallanom, mert Sára "rámolvasta". Talán igaza is van, talán.
Mivel nálunk volt idén karácsonykor a bázis, kénytelen voltam hagyni, hogy más is érvényesüljön a tűzhely mögött. Egyáltalán nem szórakoztatott. Sára kuncogott magában, amiért egy percre sem voltam képes lazítani, folyton ott sertepertéltem a pultnál akkor is, ha nem én voltam a "főszereplő". Tudom én, hogy karácsonykor épp az a jó, hogy közösen készülődünk, főzögetünk, na de mindezt az én konyhámban? A máséban igen, de nálam már más kérdés. Fegyelmeztem magam és a közjó, és családi béke érdekében igyekeztem abszolút együttműködő családtag lenni. Mondjuk, hogy sikerrel.

2012. december 25., kedd

Pirítós, pezsgő, kaviár meg egy kis kocsonya


A múlt hétfőn nagy családi tanácskozást tartottunk, ami a karácsonyi menük megvitatásáról szólt. A két órás megbeszélés eredményeként összeállt a három nap ételsora, valamint ki-mit szerez be. Szuper.
Az első karácsonyi reggelre pezsgőt, kaviárt és vajas pirítóst terveztünk .... mert élni tudni kell.

2012. december 23., vasárnap

Sonkás croissant szendvics a karácsonyi főzögetés előtt


Tegnap letudtam minden bevásárlást. Az a döntés született, hogy amit nem vettünk meg, az nem is lesz meg, kitaláljuk, hogy hogyan helyettesítsük. Holnap itt gyűlik össze a szűkebb családom hogy a Szent Estét együtt töltsük és azt terveztük, hogy minden ételt jól előkészítünk, hogy a következő napok a pihenésről és ne a főzésről szóljanak.

2012. december 19., szerda

Paradicsomleves bottargával és bazsalikommal




Azt gondolom, hogy amennyire semmi cécó nem kellett a vacsora elkészítéséhez, annyira semmi fölös dumát nem kell hozzátennem. Az egyetlen dolog, amiről kell pár szót ejtenem az a bottarga. Ez egy a sok megnevezés közül. Mivel sok angol nyelvű, de csak egy magyar leírás található ezt be is csatolom:bottarga Szerencsére bővelkedünk a nyáron eltett különféle paradicsomszószokban. Elővettem egy szép pirosat és lábosban felmelegítettem. Tényleg csak az íze kedvéért, de daráltam bele egy kis borsot. Felaprítottam pár levél bazsalikomot és a tányér egyik szélére tettem, a másik szélére meg bottargát reszeltem, persze szeletelni is lehet, ha valaki úgy szereti. Evéskor mindenki ízlése szerint tehet a levesbe a fűszerekből. A bottarga intenzív és sós, ezért a levest sózni nem kell. Hihetetlenül gyorsan kész és egyszerű fogás, pláne azokhoz képest, amiket néha kreálok. Viszont roppant összetett és kifinomult ízeket produkálnak az összetevők. Egyszerű, mégis fenséges ízek.

2012. december 18., kedd

Narancsos kacsa vöröslencsével


Pont ilyen az, amikor az ember elront valamit, hogy a másiknak kedvébe járjon. Ez esetben én lennék az ember, aki elrontott, és Sára az, akinek a kedvében jártam. Az elrontás pedig egy gyönyörűen elkészített sous vid kacsára vonatkozott.
Nagyon kedvelem a kacsát, Sára is, de ő semmiképp sem úgy, ahogyan én.  Az egészben sült, ropogós kacsát imádom, eddig mindkettőnk ízlése megegyezik, de ha mellrész van itthon, akkor azt szeretem, ha rozéra sül, és hát itt a különbség. Ilyenkor a bőre már lehet jó ropogós, de belül isteni szaftos.

2012. december 16., vasárnap

Lime chutney-s libaszárny feketegyökérrel


 Ki tudja miért Európában a királyi falatokban nincsen csont. Minden, ami csontos, az pórias, olcsó, közönséges. Akkor sem tágítunk nézetünk mellől, ha tudjuk, hogy a finomabb falatokat szalasztjuk el e miatt. Ilyen, ünnepi asztalon persona non grata a libaszárnya is.

Spenótos bundáskenyér ropogós garnélával

Ilyen a jó szomszédság. Ádám szomszéd, aki rendre hozni szokott a főztjéből kóstolót, most is jó volt hozzám. Fent voltam nála kicsit dumálni, amikor nekilátott bundáskenyeret sütni. Roppant lelkesen konstatáltam, hogy milyen jó ötlet egy hideg este ilyet enni forró kakaóval, vagy teával. Ez mindig jó érzésű emlékeket hív elő belőlem.

Itthon sohasem csinálok ilyet, leginkább az olajszag miatt, de macerásnak is érzem az elkészítését. Belátom ez elég furcsán hangzik pont az én számból, mégis ez a helyzet. A potya bundáskenyér viszont nagyon finom.

2012. december 15., szombat

Prime oldalas feles zöldborsó salátával

Van, hogy az ember valamit túlzásnak tart, ám egyszer-egyszer túlozni szabad és nevezhetjük némelyik túlzást sznobizmusnak is. Minden vádat tolerálok, de tudni kell a következő ételt a megfelelő helyen kezelni.


A HOVENTA kiállításon volt szerencsém először olyan összehasonlításban tapasztalatot szerezni, ami megerősített engem abban, hogy nem minden drága, ami annak látszik. Károly Józsi A Budagyöngyében található picike hentesbolt tulaja hozta a húsokat, amiket neves szakácsok bontottak és készítettek el többféleképpen. Azt szerették volna demonstrálni, hogy milyen sok olyan része van a marhának, ami soha nem kerül felhasználásra. Tény, hogy soha nem vágytam a herére, de amit ott készítettek az fenomenális volt. Bikahere céklazselével és algasalátával.  Ha nem tudom mit eszek, akkor megadom a tíz pontot. Így is.

2012. december 14., péntek

Édesköményes burgonyával töltött canelloni


Támadt egy ötletem. Ki nem állhatom, hogy a canelloni soha nem marad sütés után olyan szép szabályos kerek, mint szárazon. Majd én megoldom, gondoltam. Fogtam pár apróbb szem krumplit és néhány milliméteres kockákra vágtam. Serpenyőben olívaolajon megpirítottam, épp csak annyira, hogy hogy egy kis kérge legyen. Azért, hogy finom aromát kapjon dobtam hozzá egész szemes édeskömény magokat. Amikor ezzel végeztem beletettem egy tálba.

2012. december 13., csütörtök

Mini tepsis burgonya


Van két kicsi porcelán sütőformám, amik kiválóan alkalmasak egy-egy adag különálló étel elkészítéséhez és tálalásához. Jópofa dolog ebből enni.
Most praktikus oka is volt, hogy ezt választottam. A pastirma ízű bárányoldalas egy olyan étel, amit kizárt, hogy Sára hajlandó lennem megenni. Ha nem akarom a nyafogását hallgatni kénytelen vagyok valami olyat adni neki, ami elégedettséggel tölti el, de nekem sem okoz sok gondot a konyhában. 
A zöldség bármilyen formája tuti befutó. 

2012. december 12., szerda

Pastirma ízű bárányboldalas


A pastirma a török préselt hús elnevezésből kapta a nevét. Nincsenek megbízható feljegyzések az eredetéről, de maradjunk annyiban, hogy a törököknek tulajdonítják az elterjedését. Alapvetően marhahúsból készül, de Szíriában nem ritka a tevehúsos sem. Készülhet még bárányból, kecskéből és vízibavajból is.

2012. december 10., hétfő

Silver pomfret, azaz ezüst fedőhal


Nézzétek el nekem, hogy ez alkalommal nem merülök el az alapanyag feltérképezésért folytatott kutatásban, inkább maradok a csodás íze bemutatásánál. Ráadásul meg kell vallanom (leginkább magamnak) hogy attól nem lesz finomabb, hogy mindent leírok róla. A mai vacsora alapja a silver pomfret nevű halacska, amit ezüst fedőhal néven lehet magyarul fellelni. Bitang jó íze van, ez az egyik kedvencünk.

2012. december 8., szombat

Narancslekváros bárányoldalas


 Mára belátom, hogy azoknak van igazuk, akik a csontos húsokat részesítik előnyben. Elvitathatatlan tény, hogy a csontok mellett sült hús nagyon ízletes. A sütés módja nálam mindig idő kérdése. Ha nincs kapkodás, akkor 220 fokon (mérettől függően) 20-25 percig elősütöm, majd 140-160 fokon folytatom alufólia alatt, míg teljesen le nem omlik a csontról. Eztán megint felemelem a hőt és ropogósra sütöm a a külső részeket. Ezt általában 200 fokon teszem.
Most is ez történt.

2012. december 6., csütörtök

Leves édesvizi tarisznyarákból


Megkérdeztem ma Sárától, hogy szerinte milyen gyakran ismétlek egy-egy ételt. Azt felelte, hogy nagyon ritkán, bár van egy-két kedvencünk, amit időről - időre megcsinálok. A tofumetélt saláta például elég gyakori fogás nálunk, a top kedvencünk a szecsuáni csirkeszárny, amiről még nem is írtam, pedig megér egy misét, és ott vannak a vietnámi levesek, na meg a mogyorószószos rák.
Végig futott az agyamon ezeknek az ételeknek az íze. Nagyot nyelve csak annyit mondhatok, nem csoda, hogy ezeket ismételgetjük.

2012. december 5., szerda

Korianderes garnéla sok zöldséggel


Nem tudok a garnéláról leszokni. Igaz, nem is akarok. Nem a legexkluzívabb rák, de nagyon sokoldalúan használható fel és finom. Mellesleg egy vacsorához 10-12 darab untig elegendő. Rettentően jól dúsítható zöldségekkel, és az ember fiának meg sem fordul utána a fejében, hogy enni kéne még valamit.

2012. december 4., kedd

Borjúsült mogyorószósszal és mangósalátával

Szeretem a mangót, pláne akkor, ha sikerül napon érett gyümölcsöt szereznem. Ennek az íze össze nem vethető a zöld és piros foltos, multikban kapható változattal. Az is finom, de ez fenomenális. Már jött is a gyümölcsből áradó üzenet, hogy saláta akar lenni. Méghozzá olyan, ami húsok mellé való.
Lehet ennek nem engedelmeskedni?

2012. december 2., vasárnap

Tonhalas gnocchi


Az a helyzet, hogy a gnocci-t nagyon szeretem, de. De nagyon hizlal és mindez ellenére, amikor meglátom a boltban, önkéntelenül is berakom a kosárba.
Valójában otthon kellene elkészíteni a tésztát, mert az az isteni, de nem tudom rávenni magam egy ilyen munkára és ami nagyobb baj, hogy Sárát sem. Hát, marad a boltban kapható, és ez sem rossz.
Két-három perc alatt megfő, szóval igen gyors étel.

2012. december 1., szombat

Puhapáncélú rák pitában kaprimártással


Rendszeresen hivatkozom arra, hogy "éppen volt itthon...",  és tudom, hogy ez kísértetiesen hasonlít Stahl Judit jól bevált mondására, de esküszöm, nem célom az utánzása.
Kinek mi a fontos. Számomra az, hogy mindig "éppen legyen itthon" valamilyen jó kis alapanyag, vagy különleges fűszer. Ha valamire büszke akarok lenni, az a konyhám. Minél több féle fűszer, alapanyag, eszköz van benne, annál jobban érzem magam. Soha nem tervezek előre. Ezért szeretem, ha minden "éppen" van itthon. Ha valahol van valami jó fogás, akkor lecsapok rá.

2012. november 30., péntek

Tofu bételbors levélbe tekerve


Ma nem az a nap van, amikor főzni támad kedvem. Fel vagyok háborodva, mert ma az Ikea-ban találkoztam két ismerőssel. Persze, nem ez a felháborodás oka. Kb. másfél órát beszélgettünk és közben  a szék háttámlájára akasztott kabátja bezippzározott zsebéből ellopták a ma felvett fizetését. Majdnem. Pontosabban a jóságos tolvaj vissza is tette a pénztárcáját és hagyott benne húszezer forintot. Talán arra gondolhatott lopás közben, hogy hátha vidéki az áldozata, és ha így van, mégis csak haza kell jutnia valahogy. Ez azért humánus, valljuk be.

2012. november 29., csütörtök

Rák és tintahal olasz módra


Ma jól indult a napom, bár nem végződött teljes sikerrel. Igaz már fél nyolckor egy kávézóban ültem várva valakire, ami nem jellemző rám, mert 9 előtt nem szeretem elkezdeni az agymunkát. Hogyan figyelhetnék másokra, amikor még nem nyílt ki a csipám sem. Amikor a nagy konyhán vendégeskedtem, volt, hogy reggel 7-re kellett mennni és fél éjfélkor értem haza. Érdekes módon ez nem csak fizikai, hanem szellemi téren is nagyon fárasztó volt. Na ennyit  a mai napi munkáról, mivel titok min dolgozom éppen. :-)

2012. november 28., szerda

Kurkumás leves marhahúsos gombócokkal és citromos szecsuáni zselével

A mai vacsorával megosztottam az itthoni társadalmat.
A szomszédomnak is adtam egy adagot, de még síri csend van felőlük. Ismét olyan levesben főtt ételt akartam készíteni, mint a múltkor.  (http://mukedvelohedonista.blogspot.hu/2012/10/leves-is-meg-nem-is-brutalis-iz-csak.html)  Legalábbis valami hasonlót. Akkor irdatlan aromás és csípős lett, imádtuk.



A szomszédok nem szeretik a túl erőset ezért azt gondoltam ki, hogy egy olyan eddig nem alaklmazott megoldással rukkolok elő, aminek az a lényege, hogy az erős aroma és a csípősség külön érkezik a leveshez.

Szuper Black Cab

A mai vacsorával megosztottam az itthoni társadalmat.
A szomszédomnak is adtam egy adagot, de még síri csend van felőlük. Ismét olyan levesben főtt ételt akartam készíteni, mint a múltkor.  (http://mukedvelohedonista.blogspot.hu/2012/10/leves-is-meg-nem-is-brutalis-iz-csak.html)  Legalábbis valami hasonlót. Akkor irdatlan aromás és csípős lett, imádtuk.



A szomszédok nem szeretik a túl erőset ezért azt gondoltam ki, hogy egy olyan eddig nem alaklmazott megoldással rukkolok elő, aminek az a lényege, hogy az erős aroma és a csípősség külön érkezik a leveshez.

2012. november 27., kedd

Mennyei arab ízvilágú lucskos káposzta

Vannak napok, mikor elfáradok magamtól. A mai pont ilyen. Ráadásul két napja nem tudunk rendesen aludni a telihold miatt. Nyűgös férfi, török átok...

Annyi jó minden esetre ért ma, hogy bezsebelhettem egy halom dicséretet a blogomra. Az egyik, mondhatom, hogy a legkedvesebb megbízómnál jártam ma, és egy jelölt, (upsz, ez egy szakmai ártalom) azaz mára már munkatárs, akit évekkel ezelőtt helyeztem el a cégnél, szóval épp a bejáratnál futottunk össze, telefonált, de intett, hogy várjak, gyorsan befejezte a beszélgetést és amikor

2012. november 26., hétfő

Ötfűszeres liba



Úgy hozta a sors, hogy maradt egy kis sült libahús itthon. Elgondolkodtam, hogy mit is lehetne kezdeni vele. Szívem szerint a sütőbe tettem volna, de a hiper-szuper sütőmet elvitte a szerelő három napra, ennek ma van három hete, kezdek elégedetlen lenni. Rendesek voltak, mert kérdezték, hogy kérek-e csere sütőt. Három napra nem akartam, de három hétre... na mindegy.

2012. november 25., vasárnap

Vajhal "Norbi" gerslijével és konfitált fokhagymával


Most nincsenek a recepthez gondolataim, a kertben kellett füvet nyírnom, fát átültetnem és köveket pakolnom. Elfáradtam. Az ebédet vacsorára illedelmesen elkészítettem és most meg is írom a történetét. Mellesleg ünnepelnem kellene, mert ma készült el százdik bejegyzés és lassan három  hónapos lesz a blog. Akkor most vagy szorgalmas vagyok, vagy tényleg hedonista, hogy ennyi ételt készítettem három hónap alatt. Az igazság azonban az, hogy csak én főzök, ezért ebben semmi guiness rekord sincs. Ez van.

Arthur és a bárányos szendvics esete


2012. november 24., szombat

Sült kacsacomb vegyes magokkal és rizike salátával


Hogy feledékeny vagyok, természetesen tagadom mindhalálig. Akkor inkább legyek szórakozott. Mellesleg hihetetlenül tudok koncentrálni, de csak rövid ideig. Olyan is tudok lenni egy picit, mint Sherlock Holmes az új sorozatból. Ez most mit is jelent? Ja, igen, mindet észlelek egy pillanat alatt. Azt is megmondom, hogy két szemben levő falon levő kép centire azonos magasságban van-e. Ám, ha elindultam a piacra mondjuk bárányhúsért, amit persze nem naponta veszek, képes vagyok nélküle haza jönni. Aztán jön a fújd fel Péter (én).
Volt egyszer egy kedves kolléganőm, aki hasonló volt hozzám. Rendszeresen fizettünk egymás helyett ezt-azt. Soha nem tudtunk elszámolni, mert egyikünk sem emlékezett, hogy ki mit fizetett. Hát kötöttünk egy egyezséget, hogy ezer forint alatt nem számolunk el egymás között. E fölött vagy felírtuk, vagy, ha jól emlékszem telefonáltunk a nálunk jóval okosabb kolléganőnknek, hogy tartsa észben.

2012. november 22., csütörtök

Vajhal egyszerűen


Még mindig a gyors és egyszerűen elkészíthető ételekre van csak kapacitásom, de ez volt az utolsó napom a "nagy konyhán".
Kavargó ézéseim vannak, mert alíg várom, hogy kialudjam magam és ne robotoljak 12-14 órákat. Ugyanakkor kezd a szervezetem ráálni a fizikai munkára, kevésbé vagyok megviselt, mint az első napok után és nagyon élvezem a most megismert emberek társaságát.
Na, de erről majd máskor, bővebben!
Most nekikátok egy villámgyors, egészséges és finom fogáshoz, ami még mutatós is.

2012. november 21., szerda

Pácolt lazac mángolddal és sous vid tojással

Sajnos még várat magára, hogy elmeséljem a "nagykonyhai" élményeimet, mert fellelkesülve a múlt heti tapasztalataimon úgy döntöttem, hogy maradok ezen a héten is pár napot. Vágülis a vízhólyagok elmúltak, a vágóizmom (ahogy a konyhafőnök, Ildi barátnőm mondta) kifejlődött, mi okom lehetne hát a visszakozásra. Nagyon sokat tanultam és beleszerettem ebbe a díszes társaságba. Befogadtak és segítenek engem. Jó srácok. Még akkor sem estem ki a kegyeikből, amikor tegnap este hazaindulás előtt néhány perccel kiöntöttem egy nagy adag gyömbéres málnaszörpöt.




2012. november 20., kedd

Gong bao csirke

Gong bao néven sok kínai étterem és büfé kínál csirke és rák ételeket. Ezek annyiban köthetők össze, hogy mogyoró van bennük, de ez így kevés, ettől még nem lesz az, aminek lennie kell. Én most az igazi, vagy legalábbis azt jelentősen megközelítő gong bao receptet készítettem el. Hozzáteszem, nem kis utánajárásba került, de megérte.

Sajnos a kínaiak nagyon nehezen értik meg, hogy meg kellene mutatniuk nekünk mi az, amit ők esznek. Valamiért azt feltételezik, hogy nekünk az úgysem ízlene, miközben az ételeik messze finomabbak, mint amit nekünk, magyaroknak felszolgálnak. Kínai étteremben - kevés kivételtől eltekintve - mindig kérni kell, hogy azt az étlapot mutassák, amit a kínaiknak adnak oda.

2012. november 19., hétfő

Bárányborda gyros


Pár nap alatt kétszer is lehetőségem volt főzni a "nagykonyhában" a szakácsoknak. Hát, ez tetszett nekem! Mégis csak kihívás, amibe persze bele is törhet a bicskám, de ennél sokkal inkább izgatott, hogy poztitív visszajelzést kaphatok olyanoktól, akiktől csak tanulhatok.  Sőt, talán le is nyűgözhetem őket.
Vass Ildi, a konyhafőnök azt a feledatot adta nekem, hogy két zacskónyi felszeletelt báránygerincről fejtsem le a legszebb részeket. Én persze rögtön nekiálltam mindent leszedni a csontokról. Rögtön rám is szólt, hogy csak a legszebb részek kellenek. Persze én tovább folytattam, mert már meg is volt a fejemben, hogy mi lesz a többi rész sorsa. Az arab haverom pont a faggyús részeket szereti a legjobban és arra gondoltam, hogy majd fasírtot csinálunk belőle. Rám hagyta.

2012. november 18., vasárnap

Sült, főtt libanyak leves


Mindig azokat a húsokat szerettem, amik kevés csonttal bírtak. Szóba sem jöhetett a szárny, vagy a hát, a nyakról nem is beszélve. Azonban be kell látnom, hogy ha valóban ízes ételt, vagy ízes húst akarok enni, az bizony a csontos részekből kerül ki. Mára oda jutottam, hogy pl. csirke sütés esetén szívesebben nyúlok a szárnyakhoz, mint a mellhez, vagy a combhoz, mert olyan ízes sültet egyik rész sem tud produkálni, mint a szárny. A levesek esetében pedig méginkább érvényes ez a megállapítás. A leves ízét a csontok adják meg. Így nem esett nehezemre nyakból levest készíteni.

2012. november 17., szombat

Brokkoli krémleves, ami mindig bejön



Bár van egy-két favoritunk, nyugodtan állíthatom, hogy nálunk senki sem rajong a krémlevesekért.
Azonban, ha egy menüsorhoz mégis össze kell dobni valamilyen gyors, mutatós és finom levest, akkor a brokkoli krémleves kétségkívül egy jó választás.
Mivel nincs igazán karakteres íze, szinte minden főétel előtt megállja a helyét és ritka az az ember, aki nem eszi meg.

2012. november 16., péntek

Tisztelet minden konyhai dolgozónak, meg egy jó kis kacsa curry

Igazi vissza nem térő alkalom toppant az életembe - amire azt hiszem, hogy - az elkövetkezőkben rengeteget fogok visszautalni. Már csak azért is, mert annyira sokat tanultam-tanulok belőle, hogy elképesztő. Elárulom: jelen pillanatban is robotolok és ezeket a sorokat felkérésemre Sára írja.

Szóval, valóban vannak pillanatok, amikor abban reménykedek, hogy ez tényleg egy vissza nem térő alkalom, mert minden nap meghalok, de reggelre mint főnix madár, újra kell élednem. Elő a farbával!

2012. november 14., szerda

Ötfűszeres édes savanyú rákok - főzni tanul a fiam


Már megint rák. Hát, igen, nem tudok ráunni. De most több okom is volt: nálam járt a fiam és azt kérte, tanítsam főzni. Hízott a májam, amiért erre kért.
És, mert szereti a rákot, nem volt kérdés, hogy mit fogunk csinálni. Valami olyat akartam mutatni neki, amit egyszerűen megcsinálhat, mégis olyan ízt produkál, amitől a haverjai dobnak egy hátast.

2012. november 13., kedd

Pita, ahogy szeretem

Szeretem a pitát és senki nem szólhat meg azért,  mert össze-vissza kenem a pofácskámat vele. Érezhető némi sértődöttség a szavaimból? Nem alaptalan. Valahogy az a tapasztalatom, hogy a nők azt hiszik, hogy a férfi egy gyerek, akit folyamatosan nevelni kell. Vigyázz a terítőre, töröld meg a szád, az arcodon is maradt... Azt a cseppnyi élvezetet is megtagadnák, amikor az ember csak úgy, mindenféle kötöttség nélkül beleharap egy nagy szendvicsbe, hamburgerbe, jelen esetbe pitába, nem törődve a minden lehetséges résen kifolyó mártásra, csúszkáló paradicsomokra, hanem egyszerűen csak élvezi az evést. Vagy legalábbis élvezné. Édes kis mocskosság, ezt így kell felfogni.

2012. november 12., hétfő

Rák paprikával és feketebabbal


Rák függő vagyok. Ez már tény. Édességgel szinte lehetetlen levenni a lábamról. Bár van egy, amit feltétel nélkül megszerettem. Sára kreációja, de vagy egy éve nem tudom rávenni, hogy lepjen meg vele. A rák olyan nekem, mint másnak az édesség. Boldogít.

2012. november 11., vasárnap

Csirkeragu római köménnyel

Mindig elképedek, hogy egy olyan pici kertben, mint a mienk hogyan gyűlhet össze annyi lomb. A sok elfagyott és elszáradt növény felszedése, a bokrok és futó növények metszése mind-mind az a meló, ami nem dobogtatja meg igazán a szívemet. Elképesztő, hogy a nyári dzsungel helyén most a sivár föld látható. Sára mániája, hogy rendre szétbombázza a kertet, amikor már kezdene beérni. Most is egy ilyesfajta átalakítás után vagyunk. Szó, ami szó kicsit elfárasztott a szél, meg a hideg, így úgy döntöttem, hogy készítek valami melengető ételt. Alapvetően római köményes ízre vágytam.

2012. november 10., szombat

Zöldséges kalmár csápok

Imádjuk a kicsi kalamári csápokat. Puhák, de egyben ropogósak is. Ha az ember nem süti túl, akkor nagyon finom. A baj csak az, hogy amikor egész kalmárt veszek és karikákra vágva megsütöm, a ropogós csápokért harc folyik itthon. Aztán egyszer a vietnámiaknál felfedeztem, hogy lehet kapni csak csápokat. Na akkor jött el a Kánaán! De vigyázni kell vele, hogy ne együk túl gyakran, mert elveszíti a varázsát. Az a jó, ha az ember ráéhezik és nem ráun.

2012. november 8., csütörtök

Életem első gulyáslevese


Bármilyen hihetetlen, ez életem első gulyáslevese. Bizonyos ételeket azért nem készítek el, mert másutt bármikor megkaphatom. Sőt, akár jobbat is, mint a sajátom. Bár egyszer egy étteremben ettem egy lenyűgöző gulyáslevest. Állítólag bélszínből készítették. Annyira tiszta volt a hús, mentes minden inas résztől és anyira puha, mint egy nokedli. Az íze meg tökéletes. Volt itthon egy növendék marhalapocka, amit vidéken vettem vágásból. Most nem fogok hosszú anyázással kezdeni, de közel három órát kellett főznöm, hogy valamelyest is megpuhuljon. Direkt háztól vettem, hátha. De semmi hátha. Vacak és kész. ÁÁÁÁÁÁ!!!

2012. november 7., szerda

Savanyú halleves és hosszas lelkendezés a taróról :-)


Ha valaki ezen recept láttán joggal kérdezi: jó de honnan szerzek én ilyet? természetesen adom a címet. De engem sokkal jobban izgat, hogy azt meséljem el mi is valójában az a növény, amiről azt hisszük, hogy távoli világ terméke és nálunk soha meg nem terem, miközben sokunk szobájában dísznövényként díszeleg és egyes kertekben nyáron vidáman megterem. Naná, hogy ez izgat, hiszen hosszas utána olvasás eredményeként jöttem rá, hogy a saját ablakomban is ez díszeleg.
Ez a taró, amit oly sok nemzet kedvel. Eszik a gyökerét, a leveleit és a szárát is. Sütik, főzik és egyes helyeken meghatározó alapanyagként tartják számon. Az ókori római birodalomban is meghatározó szerepet töltött be. Mára a legközelebbi hely hozzánk a térképen, ahol termesztik és fogyasztják is, az a Kanári szigetek.

2012. november 6., kedd

Vörösboros csirke frissen szedett erdei gombákkal


Szóval, a hétvégi gombaszedés gyümölcse az amiről ma szó lesz. Az átlagos egy szem gombatalálatomhoz képest most taroltam. Legalábbis abból a szempontból hogy, ha valaki talált egy gomba telepet, akkor szólt nekem, hogy menjek segíteni leszedni. Na jó, ennél picit jobb volt a helyzet, de a többiekhez képest a dobogót is csak távcsővel érzékeltem. Az biztos, hogy rizrike tekintetében idén rendesen betankoltunk. Persze volt ott még barna fenyőpereszke, lilaperszke, és a nagy kedvencem a fafüle gomba. Én is azt hittem világ életemben, hogy ez a fajta gomba csak távolkeleten terem.