Jótanács férfitársaimnak ropgós nyúllal

Itt az idő, hogy feltegyem az első bejegyzést Sára kedvenceihez. Már csak azért is, mert több ismerősünk is jelezte, hogy érdekli miket szánok oda. Sáránk szokta mondani, miután az utolsó morzsáig mindent lepusztított a tányárrol, hogy "semmi extra". Ez annyit jelent, hogy csak arra ad dícséretet, ami nem csupán tökéletes, de még érdekes is. Ami egyszerűen jó, az semmi extra.

Most egy jótanács: Férfitársaim, akik főztök! Ne kapassátok el házisárkányotokat azzal, hogy mindig, és egyre jobbat  főztök nekik, mert akkor a mércét is egyre feljebb teszik nektek. Többet ésszel , mint lelkesedéssel!
Sára számára a jó csak átlagos. A L'ecsó című rajzfilmből vett idézettel szokott élni, Anton Ego után szabadon: "Nyűgözzön le!"

Következzen a nyűgözés: a nyulat nem különösebben szereti, ezért nagyon kedvelhette ezt a fogást, mivel azt kérte tegyem fel a Sára  kedvencei közé.

A nyulat sóval, borssal és pár csepp vízzel puhára sütöttem. Alufóliával letakarva kell sütni. Legalkalmasabb erre egy kellemes hétvégi nap, amikor a sütőbe rakott nyulat egy órára is magára hagyhatjuk és amíg sül, a kertben pihengethetünk egy kellemesen hűs rozé fröccs társaságában. 

Arra viszont ügyelni kell, hogy ne omoljon le a csontokról, mert akkor nem lesz jó a végeredmény, ugyanis ezután bő olajban ropogósra kell sütni. Extra ropogósra.

Volt otthon egy csomó teljesen édes chili paprikám (chilly chili) vagy 50 darab. Ezeket egészben hagytam és hasonló méretre vágtam a húsos zöldpaprikát (vagy kicsit csípős paprikát erek nélkül, egy kicsi csípősség kedvéért)  és sárgarépát,  a vöröshagymát pedig apróra kockáztam. Zutty, bele a tűzforró serpenyöbe és gyors pirítás. Nem szabad összeesnie! A nagy hő azért kell, mert így pillanatok alatt magpirul, de nem párolódik a saját levében. Sóval és őrölt rómaiköménnyel fűszereztem, a legvégén tettem még hozzá sötét szójaszószt. Nem sokat, mert attól elveszíti a szép színét és nem tesz jót az aromák egyensúlyának sem. 

Nem maradt más hátra, mint a tálalás. A nyúlcombokra halmoztam a rengeteg ropogós paprikát úgy, hogy ki sem látszott alóla. 

Miért tetszett ez Sárának? A rengeteg friss, édes chili aromája a római köménnyel és az enyhén csípős utóízzel, miközben minden egyes falat roppanós... Nos, ez nála túlmutat a semmi extrán. :-)

Nem utolsó sorban nekem is tetszett ez az étel, már csak azért is mert lehetett csúnyán enni (kézzel), megragadva a csontos nyúlcombokat.

Férfiak, ne higgyétek egyetlen szavamat sem ott fentebb! Küzdjetek, mert egy elégedett mosolyért, vagy dícséretért megéri. Legalábbis remélem...