Translate

2012. október 31., szerda

Tofu sárga köntösben


A tofu többnyire megosztja az embereket, vagy szereti valaki, vagy nem. Én igen. A legjobb, hogy nagyon hamar elkészül, nagyon változatosan fűszerezhető és sokoldalúan felhasználható.
Szeretem a füstölt tofut, amit egyszerűen csak megpirítok egy kicsit és salátával már lehet is enni. Most friss tofut vágtam 2-3 centis kockákra vágom és jól megpirítom kevés olajon. Ez eltart úgy öt percig. Amikor megpirul kellemesen ropogós lesz, viszont belül mégis puha. Szóval, szerethető. A jellegzetes nyers tofuíz eltűnik. Többnyire valamilyen szósszal készítem, vagy abba teszem, vagy leöntöm vele. Most azonban egy száraz változatot próbáltam ki, reszelt kurkumával pirítottam. Amikor kész lett félretettem, és szeletelt vöröshagymát nagy kápia paprika kockákkal forró serpenyőben pillanatok alatt megsütöttem. Ne essünk túlzásba, csak annyira pirítsuk, hogy ropogós maradjon. A végén összekevertem mindent és tálaltam. Végtelenül egyszerű, gyors és nagyon finom.



2012. október 30., kedd

Fiús borjúín leves kurkumával


A múlt héten elmentem a vietnami piacra zöldségekért, fűszerekért. A piaccal szembeni üzletsor aljában van egy hihetetlenül pici kínai büfé, vagy nem is tudom, hogy minek nevezzem. Valójában 8-10 féle dolognál nem árul többet és azt is inkább elviszik, mint helyben fogyasztják. Amikor először jártam benn, csak ámultam, mintha egy távolkeleti filmben járnék. A fő profil a kacsa zúza és láb, csirkeláb és malac köröm. Ezek állnak gigantikus halmokban valamilyen pácban érlelve és sütve, főzve. Érdekes látvány. Ide szaladtam be, hogy Sárának sült kacsa zúzát és filézett csirkelábat vegyek. Nézni se nagyon bírom, ahogy ezt eszi, de szerinte nagyon finom. Nincs fotóm az üzletről, de legközelebb készítek, mert ezt látni kell.

2012. október 29., hétfő

Garnéla, ahogy a legjobb


Lassan unásig emlegetem, hogy mennyire oda vagyok a fűszerekért és mániákusan gyűjtöm a különlegességeket, ritkaságokat. Megjegyzem, nekem még nem unásig emlegetett, ez inkább Sára véleménye, vagy figyelmeztetése, vagy ilyesmi... Na jó, azért még egy történet: a fűszerek gyűjtögetése nem elég, hogy a mániám, de ősrégi mániám is. Nem mondom meg, hogy hány évvel ezelőtt, de jó régen egy igazán színvonalas étteremben ebédeltem, amit a mai napig nagyon tisztelek és megmutattam egy szem tonka babot. Hát, igen most be kell vallanom, hogy szándékosan vittem magammal, hogy - mondjuk ki - elhenceghessek vele. Ilyen egyszerűen, nem úgy mint manapság a reklámokban, hogy véletlenül pont van nálam a szuper mosóporból. Nem, ez nem volt véletlen, nagyon is terveztem a jelenetet, ha lehet annak nevezni.

2012. október 28., vasárnap

Whisky-s tejszínes rizike


Úgy tűnik, hogy a rizike gomba nagyon bejött a családnak, mert a Sára húgáék beállítottak egy újabb kosárral, hogy főzzek belőle valamit. Ami jó, az jó és bevallom már volt is egy konkrét tervem rá.
A tejszínes ételek relatíve ritkán kerülnek nálunk asztalra, valamiért nem tartoznak a kedveltek közé. Soha senki nem mondott még olyat, hogy a tejszínt nem szereti, de azt sem, hogy úgy hiányzik már. Most a gomba szinte sugallta, hogy tejszínben szeretne lubickolni, én viszont azt is tudtam, hogy szereti a hagymát is, tehát elkezdtem engedelmesen megpucolni két fejet. Jó apróra vágtam és kacsazsíron megpirítottam. Fonnyasztani nem akartam, de lepirítani sem. Csak addig volt a serpenyőben, amíg szépséges világos zsemleszínű lett. Rőgvest rá is dobtam a gombaszeleteket és apróra vágott feketecsalánt és így együtt pirítottam tovább.

2012. október 27., szombat

Ropogós laoszi töltött csirke

Van egy "Nélkülözhetetlen ázsiai szakácskönyv" elnevezésű könyvem, ami telis tele van gyönyörűséges fotókkal. Azt nem merném kijelenteni, hogy tényleg nélkülözhetetlen.
Kitekintést ad az ázsiai országok érdekes ételeire. Ritkán veszem elő, mert többnyire saját fejből dolgozok. Leginkább Sára nézegeti és hozza elém, hogy valami ilyesmit, vagy olyasmit csináljunk belőle. Ezzel a csirkével is ő hozakodott elő, bár az alapot én határoztam meg. Nevezetesen, hogy egészben sültet csináljunk.

2012. október 26., péntek

Egy különleges kávés élmény

Szombatonként gyakran betérünk Anita budaörsi kis üzletébe (Szabadság út 1.) egy kellemes beszélgetésre, egy csésze kávéra és persze nézegetni a csodás tárgyait. Az Antiklaedle csupa régi dolgot árul, porcelánokat, kerámiákat, fajanszokat, de van itt sok pohár, váza, evőeszköz, kályha és még ki tudja mi minden.

Én nem igazán szeretem a belvárosi régiség üzletek hangulatát, azt viszont elmondom, hogy az Anitáét miért igen. Egyrészről van egy olyan mániám, hogy élvezem a változatosságot a tányérok, csészék és egyéb tálalásra alkalmas eszközök terén. Ha tehetném minden étkezésre másik készletet választanék, a vékony porcelánért pedig élek-halok.
Tartok itthon tányérból, pohárból két-két, kávéscsészéből pedig csak egy-egy darabot. Hát istenem, gyönyörködtet a változatosság.

2012. október 25., csütörtök

Tintahal bárányhússal töltve


 Van a Népszínház utcában egy új török üzlet a Troya.  (www.troyamarket.hu)  Tiszta és friss a húsáru. Főleg a bárány.  Árulnak fűszerezett darált bárányhúst, de ugyanezt a vegák kedvéért bulgurból is. Nem túl fűszeres, nem csípős, de keleties rendesen. Volt itthon ilyenem, viszont nem éreztem különösebb késztetést, hogy fasírtot gyúrjak belőle, de kigondoltam valami mást belőle a hétvégére. Ezt Sára egy időre keresztbe is húzta, amikor közölte, hogy segítenünk kell a húgáék költözködésében.

Felöltöztem, amolyan műkedvelősen és vártam az érkezésüket. Már a második kávén is túl voltam, mire jóval a megbeszélt idő után megérkeztek. Közölték, hogy öltözzek és mehetünk is. Nem teljesen értettem, hogy mire gondolnak, abszolút késznek éreztem magam egy kis bútor pakolásra.

2012. október 24., szerda

Erdei gomba curry


Végre hosszú hétvége, pihenés - gondoltam, nem tudva milyen merényletet tervelt ki ellenem Sára.
Az az ötlete támadt, hogy menjünk gombászni. Számára ez egy jó kis kirándulás és valójában mindegy neki, hogy lesz-e eredménye, vagy sem a hosszas erdőjárásnak. Ezzel szemben én abszolút nem rajongok azért, hogy órákon át bolyongjak az avart kémlelve, eredménytelenül. A leginkább az bosszant, hogy hiába nézem, a csajok találják a gombákat. Most is így volt. (Mielőtt valaki féltene, hogy nem ettünk-e mérgező gombát, elárulom, hogy Sára húga gombaszakértő. Gyanítom, hogy valójában az ő ötlete volt a gombaszedő program.)

2012. október 20., szombat

Bambuszrügyes csirke mustárlevéllel




Általában konzerv bambusz rügyet lehet kapni még a kínaiaknál is, vagy valamilyen sós lében álló, gigantikus méretű darabokat árulnak, gondolom tartósító szer. Így aztán csak akkor veszek, amikor nagy ritkán frisset hoznak be. Na, azt szeretem. Nekem kell megpucolni is. Ez a bambusz rügyes csirke is abból készült.
A csirkemellet és a bambuszt hasonló méretű csíkokra szeltem. Vágtam gyömbért, friss kurkumát és újhagymát. Grillezett kápia paprikát felkockáztam. Előkészületnek ennyi.

2012. október 18., csütörtök

Sárgasávos makréla vidám salátával

 Eltartott egy jó ideig mire megfejtettem, hogy mi a magyar megfelelője ennek a halnak, mert véletlenül sem szerepelt a csomagoláson olyan név, amivel egyszerű halandó beazonosíthatná a fajtát.
Nyomozásam eredménye, hogy a csomagoláson szereplő név valamilyen makréla fajta.
Ez igencsak meglepett, látva a nálunk kapható makrélát, meg nem fordult volna a fejemben, hogy ugyan azon fajtához tartoznak.

2012. október 17., szerda

A tréfa kedvéért megint cékla

r

Az utóbbi időben többször használtam fel a céklát alapanyagként. Most is ezen a vonalon maradok.
Ennek persze oka az is, hogy Imrénél most van a cékla szezonja. Nyáron vetett néhány sort, ami őszre hajtott ki.
A bolti cékla nem hat meg, de ez a háztáji igen ínycsiklandó és mellőz minden kellemetlen földes ízt. Természetes cékla íze van. Most csak a leveleket használtam fel.
Eddig azt gondoltam - tapasztalat hiányában - hogy salátának csak a bébi levelek felelnek meg. Most kipróbáltam, hogy mi lesz, ha a nagyobb leveleket használom. Mivel a kicsik látszatát akartam utánozni, hát annak megfelelő méretűre tépkedtem a nagyobb leveleket. Jó és szép lett.

Mutatós és egyszerű vendégváró batyuk

Készítettem a minap egy jó kis pörköltet sertés oldalasból. Rengeteg hagymával és paprikával az egész egy vas lábasban, a sütőben készülgetett. Jó sűrű szaftja lett, de sajnos rajtam maradt egy része.
Úgy terveztem, hogy lefagyasztom, ám a hétvégén vendégek jöttek hozzánk. Gondoltam egy merészet és "bedolgoztam" az előételbe.

2012. október 16., kedd

Száznapos tojás selyemtofuval


Évekig tartózkodtam attól, hogy megkóstoljam a száznapos tojást, mivel nem tudom kijelenteni, hogy kellemes az illata. Ráadásul a 100 napos elnevezés nem valami fantázia név, a száz nap az száz nap.
Mondhatom, hogy ez az étel nem indult nagy előnnyel nálam, viszont csak lehet benne valami, ha a kínaik oda vannak érte - gondoltam. Mivel én meg a kínai konyháért vagyok oda, hát nem hagytam, hogy pusztán a szag eltántorítson. Mára már nem érzem kellemetlennek. Na, de milyen út vezetett eddig?
Szinte remegő kezekkel várom, hogy bekaphassam az első falatokat. Van benne valami ellenállhatatlan és szinte függővé teszi az embert. Hihetetlen, de így van.

2012. október 15., hétfő

Canelloni mángolddal és túróval



Canellonit szerettem volna enni túróval és spenóttal töltve, jó sok paradicsomszósz fürdőben, a tetején sajttal. Mindig is szerettem az olasz konyhát, de mostanában hanyagoltam, vagy inkább az hanyagolt engem, mert nem hívott fel keringőre, nem inspirált.
A spenótos canellónihoz épp csak a spentót hibádzott, de volt helyette saját termesztésű színes mángoldom, amit azért sem sajnáltam beáldozni töltelékként, mert nem lettek igazán szépek, pontosabban kicsik lettek. Ennek leginkább az lehetett az oka, hogy egy nagy cserépbe szórtam a magokat, de annyit, amennyi egy négyzetméterre is elég lett volna. Szegény gyökereknek nem maradt elég hely. Egész nyáron vártam a csodát, hogy jól megnőnek. Így őszre meguntam a várokozást. Pedig annyira szépek. Van zöld, sárga, rózsaszín és lila szárú is közöttük.

2012. október 14., vasárnap

Körömpörkölt szaloncukorral



Daraszerűen esett egész nap az eső. Nem lett volna hideg, de a nyirkos levegő mégis megborzongatta az embert. A színek is mintha megfakultak volna a kertben. Nem szeretem az ősznek ezt az arcát, valójában én a nyár embere vagyok. Nagyon jól viselem a kertben ücsörgést akár a napernyő árnyékában, vagy éjjel a langy levegőben a csillagok alatt, kedvenc whisky-met kortyolgatva. Persze, ha nincsenek szúnyogok, de az idén ezt is elég jól megúsztuk. Na, de ez a mai nap...

Rév csárda

A bűvös szakács szervezésében Érsekcsanádon jártunk a Rév csárdában. Mondhatom, tökéletesre sikerült nap volt. Két séf serénkedett, hogy a vendégek kedvében járjon. A csárda részéről Kocsis Ferenc és Felő Barnabás volt a másik szakács. A szervezők annyira figyelmesek voltak, hogy egy buszt is rendelkezésre bocsátottak azok kedvéért, akik nem akartak autóval menni.
Mikor odaértünk Pollok László várt minket, és mindenkit külön köszöntött. Bevezetett minket a csárda teraszára és felhívta a figyelmünket, hogy van pár üveg bor, amit hozott és hogy fogyasszuk kedvünkre. A borok várakozásomon felüliek voltak. Kerkaborum - vörcsöki furmint, Szászi Endre - Öcsi és Orsolya - válogatás.

2012. október 13., szombat

Nyúl lilával és sárgával



Kultúránként változik, hogy az emberek az állat mely darabját részesítik előnyben. Egyes nomád népeknél a legjobb, legértékesebb falatot a legidősebb ember kapja meg. Van, hogy ez épp egy darab csont, amin már csak nyomokban van hús. Van egy arab barátom, akit ha megkérdeznék, hogy bárány gerincet, vagy nyakat kér, hát lehet, hogy a nyakra szavaz.
Néha, bizonyos részeit az állatoknak elképesztően olcsón lehet megkapni más részeihez képest. Nálunk többnyire a csontos részek olcsóbbak. Érdekes dolog ez, hiszen amiben csont van sokkal ízletesebb. A csirke vagy kacsa szárny például igazán vonzó áron szerezhető be. Az ár, mint látszik nem áll egyenes arányban az élvezeti értékkel, hiszen a szárnyakból hihetetlenül finom és ízes ételeket lehet csinálni. Hasonlót tapasztaltam a nyúlnál is.

2012. október 12., péntek

Rozé szűzérme kapros lilahagymával és cukkinivel



Két probléma van a rozéra sült hússal, az egyik, hogy vagy sikerül, vagy nem, nincs majdnem jó, vagy közepes. A másik, hogy Sáránk megkóstolni sem hajlandó, így ilyenkor két félét kell főznöm.
Most viszont itt volt egyszülött fiam is, aki mindent megkóstol, amit elé teszek.
Ez az étel nem tartalmaz semmilyen különleges összetevőt, ez egyszerően csak jó, ahogy van.

2012. október 11., csütörtök

Szemezés a hallal édesen és ragacsosan



A ropogósra sült apróhalról szinte mindig a tengerparti nyaralások élménye jut eszünkbe. Ez az egyszerű, könnyed, finom étel maga a nyár.
Mi is imádjuk és itthon is viszonylag gyakran sütöm, sőt nem régiben sikerült olyan halakat vennem, aminek a fejét is eltávolították. Ki lehetett az a bomlott elméjű ( a legjobb értelemben véve ), aki ezeknek a pinduri halaknak egytől-egyig levágta a fejecskéjét? Nálunk például, Sára sem szereti a szemezést a hallal.

Sült bébicékla salátának elkészítve


Az öreg Imréről talán már írtam, Ő az, aki évek óta jár hozzánk és segítkezik a ház körüli munkákban, amikor szükséges, nem utolsó sorban pedig nála terem a paradicsomaink egy része és olyan csodálatosan metszett gyümölcsfái vannak, amit mindenki csak irigyelhet.

Nemrégiben náluk jártunk szüretelni és észrevettük, hogy a veteményese tele  van apró céklalevelekkel. Rögtön le is csaptam: Imre, ti ugye nem eszitek meg a leveleket? Naná, hogy nem volt a válasz. Buzdítottam, hogy fogyasszák, de azért elkunyiztam egy zacskónyit. Imre meg serényen szedte nekem, igaz tövestől. Na, ez még jobban tetszett. Pinduri céklácskákat vittem haza levelstől.

2012. október 10., szerda

Mini túrós batyuk


Aki már evett teljes kiőrlésű tönköly lisztből, cukormentes lekvárral készült zserbót például, az pontosan tudja, hogy nem csak ronda, de valójában mindennek nevezhető csak finomnak nem, bár tény, hogy elhitetjük magunkkal az ellenkezőjét. Legalábbis próbáljuk.  Viszont vitathatatlanul egészséges.
Hasonló az élmény a 100%-ban teljes kiőrlésű liszttel, élesztő nélkül készült kenyerek esetében is.
Érzem, hogy amit eszem, nem terheli a szervezetem, nem fúj fel és nem is eszek belőle annyit, mint a gonosz fehér kenyérből, de hát az vele a baj, hogy nem okoz élményt.

2012. október 9., kedd

Úszórák a legegyszerűbb és legjobb módon


Már írtam a rízsföldi rákról, de volt itthon egy másik tarisznyarákom is. Ez az úszórák.
A rákocskák egészen kicsikék, nem érik el a két centimétert. Nyújtott lábbal persze nagyobbak, de nyújtogassa a fene. Tartok itthon nagy méretű rizsföldi rákot is és nagyon szeretem, mert hihetetlenül édes az íze, és a nagy hipermarketekben kapható tarisznyarákokhoz képest sokkal könnyebb megenni. Azok testében lévő húst sokkal nehezebb kiszedni, mert igen szövevényesen van elrejtve, és még soha nem fordult velem elő, hogy el ne vágtam volna a számat a kemény és éles részek szopogatása közben. Ehhez képest az úszórák teste nem tartalmaz éles cellákat, hanem egyszerűen puha. Nagyon könnyű kikaparni a húst, és ahogy láttam kínaiakat ezt enni, abból azt a tapasztalatot szűrtem le, hogy nagyobb darabokban be lehet kapni és egyszerűen el kell rágcsálni.

Most az aprókat készítettem el. Tapasztalatom szerint semmi mást nem kell tenni a rákkal, mint bővebb olajban pillanatok alatt megsütni. Az ízesítés kedvéért pedig nagyobb szeletekre vágott gyömbért és újhagymát teszek hozzá. Amíg sült a rák, kevés olajban megpirítottam a gyömbért, majd beletettem a megsült rákot. A tengeri ételekhez ajánlott szójaszószból kell egy kicsi és ha valaki sósabban étkezik, további só is. A szószról a rizsföldi tarisznyarák bejegyzésben mellékeltem egy fotót. A végén mehet bele az újhagyma. Ennyi. Kell ennél egyszerűbb és gyorsabb?


2012. október 8., hétfő

Vasárnapi húsleves hétfőn


Változnak az idők, míg gyermekkoromban nem telhetett el vasárnapi ebéd húsleves nélkül, ma a vasárnap is eltelhet vasárnapi ebéd nélkül. Jó-e ez így? Az ég tudja.
Volt abban valami jó, hogy pontosan tudtuk, hogy vasárnap délben együtt leülünk az asztalhoz és közösen ebédelünk, és akkor sem lehet felállni és rohanni játszani, ha már megettük, hanem meg kell várni mindenkit. Ráérősen, nyugodtan együtt volt a család, mintha egy néhány órára megállt volna az idő.

2012. október 7., vasárnap

Leves is, meg nem is - brutális íz, csak bátraknak

A kínaiak rengeteg főzési eljárást tartanak számon. Én 39-t tudok megnevezni, de valószínűleg ennél is több van, ha beleszámoljuk az egymástól csak kis mértékben különböző változatokat. A lényeg, hogy minden eljárásnak külön nevet adtak. Meg nem tudnám mondani, hogy most melyiket választottam, mert csak egy dolog lebegett a szemem előtt: valami erős, szószos és pirított ételt készíteni, ami azonban nem tartalmaz keményítőt. Látszatra ez elég ellent mondásos. És az is.


2012. október 5., péntek

Sültparadicsom szósz

A befőzés az a dolog, amit még most tanulgatok. Ezidáig soha, semmi ilyesmit nem csináltam, inkább arra fektettem az energiát, hogy megtaláljam a lehető legtutibb paradicsomszósz beszerzési forrását.
Na, de most ugye lett némi saját termésem és ez egyértelművé tette, hogy ideje a házi paradicsomszószomat elkészíteni.
Azt írják a hozzértők, hogy főzzem, míg szósszá nem válik a paradicsom. Ezt alapból kizártam. Egyrészt, mert semmi ízem nem kívánta, hogy órákat álljak a tűzhelynél, másrészt erre Sárát sem tudtam rávenni, bár végül tőle jött a szuper megoldás.
Az ötlet az volt, hogy süssök meg a paradicsomokat. Így is tettem, 20 percre 200 fokra bedobtam a sütőbe, de előtte érdemes villával megszurkálni, mert egyébként szétpukkan és az egész sütőt lehet takarítani.
Ez után a bőr szinte lecsúszik a paradicsomról.
A sima paradicsomfőzéssel az is problémát okozott, hogy a paradicsom savassá vált a végére és nagyon sok levet engedett. Tény, hogy vannak olyan paradicsomfajták is, amik nagyon rostosak, de az enyémek nem ilyenek, cserébe viszont nagyon finomak.

A sült paradicsom íze finomabb, mint a főtté. Ami meglepett, hogy a paradicsomokból rengeteg, teljesen áttetsző lé is távozott. Hoppá! Kiáltottam fel, hisz ez paradicsom jus. A mai nagy divat. Igaz netes olvasmányaim szerint nem így nyerik ki. Az is igaz, hogy nyers paradicsomot használnak hozzá. Ledarálják összekeverik sóval, cukorral, ecettel és egy fél nap alatt gézen keresztül hűtőben lecsepegtetik.
Na, erre én megsütöm, semmit nem teszek hozzá, de zseniális lett.

A paradicsomokat óvatosan kell kiemelni, hogy ne fojjon ki, ami benne van. A lét később egy rákos ételhez használtam fel. (http://mukedvelohedonista.blogspot.hu/2012/09/rak7-csutortok-csak-egy-falat.html)
A sült paradicsomokat zöldségprésen átdaráltam, hogy a magok is távozzanak belőle, majd felforraltam és csírátlanított üvegekbe öntöttem a sűrű szószt.
Száraz dunsztban hagytam kihülni.






2012. október 4., csütörtök

Az egyszerűség jegyében: hokkaido tök sült szarvassal


Találtam a piacon hokkaido tököt. Itthon sajnos nem volt annyi helyem, hogy ezt is megtermeljem, pedig nagyon tetszik az élénk narancsos színe. Annyira vékony a héjja, hogy meg sem kell hámozni, sőt a ragyogó színe tovább élénkíti majd a pürét, amit készíteni terveztem belőle.  (Az alábbi fotót a sweet home oldaláról kölcsönöztem)


Ahogy a képen is látszik, ez a tökféle nagyon hasonlít a sütőtökre. A jó hír, hogy ezt azok is használhatják, akik nem szeretik a sütőtököt, mert az íze más. Annyiban hasonlít, hogy ez is krémes állagú.
Feldaraboltam és betettem néhány percre a gőzpárolóba, hogy megpuhuljon, de az ízeit megőrízze.
Kevés tej hozzáadásával lepürésítettem. Vizezni semmiképp sem akartam, de tejszínből meg annyi kellett volna a kellemesen krémes állag eléréséhez, hogy a végső eredmény kalóriában kifejezve, hát finoman szólva is durva lett volna. Persze, a legvégén kapott némi tejszínt is az íze miatt. Fűszerként vadborsot használtam. Ez a fűszer teljesen átfogalmazza a hokkaido egyébként szinte semleges ízét.


2012. október 3., szerda

Fantasztikus bétel tekercs



Jöjjön egy nagy kedvencem, amit nem régen készítettem először, viszont azóta többször is.
Igaz, minden alkalommal kicsit másképp, hogy kiderítsem hogyan szeretem a legjobban.
Elnézést kérek a vietnámi konyha hódolóitól, amiért csupán iránymutatásként tekintek az autentikus receptekre. Nem az volt a célom, hogy teljesen átírjam az eredeti recepteket. Mondhjuk azt inkább, hogy az eredeti íz határait feszegettem. Sőt, az is lehetséges, hogy létezik a receptnek ilyen változata is. Akár a lecsó készítés. :-) Ki így, ki úgy csinálja, de azt mindenki felismeri, hogy amit eszik vitathatatlanul lecsó.

2012. október 1., hétfő

Durvuljunk! - Hoisin szószos kacsaszárnyak

Hoisin szószos kacsaszárnyak
Rövid leszek, mert a sütőben készült részt leszámítva gyorsan elkészíthető ételt mesélek ma el.
A kacsaszárnyakat besózva, fólia alatt puhára kell sütni, amíg majd leomlik a csontról. 
Sütés közben elő lehet készíteni a gyors befejezést: fel kell  csíkozni rengeteg gyömbért és amennyire rengeteg a gyömbér kb. kétszer annyi piros szárított chilipaprokát kell fél-egy centis darabokra felszeletelni. Évek óta keresem a megfelelő paprikát és végre sikerült rátalálnom. A Wesselényi utcában található a Szép Kis India üzlet, ahol a pince tele van minden földi jóval.