Translate

2012. december 31., hétfő

Pulyka pueblai mártásban, azaz csokiszószos pulyka

Kedves Olvasóim!
Egy szuper party falat ötlet az év végére. Az jár a fejemben, hogy egy régebben "tesztelt modellt" gondolok újra Szilveszterre (hogy divatos szóval éljek). Ezt a régebbit sonkával és mozzarellával, illetve pörkölttel töltöttem meg anno. Ma a híres mexikói mole poblano de guajolte ihlette változatot készítem el, ami egy pulyka csokoládé mártással. Mivel frissen készül a fotót holnap teszem fel, vagy még ma este, attól függően, hogy mennyire szabadul el a bulizás. Figyelem! Szigorúan éjfél előtt fogyasztandó, mert ha hinni lehet a népi babonának, Újév napján tilos szárnyast enni. Ezzel kívánok mindannyiunknak Boldog Újévet és köszönök minden eddigi biztatást, véleményt, jogos kritkát.






A régi változat elkészítése bőven belefér a mai napba. A csokiszósz elkészítése sajnos több óra, de megéri. Természetesen minden titkát elárulom. 

2012. december 30., vasárnap

6+1 féle pizza/ 3 fő

A fiam valami csodával határos módon képes volt reggel felkelni és átjönni hozzánk látogatóba. Pontosítok: ebben a felkelés volt a csoda. Határozottan fejlődőképes. Azt kérte, hogy főzzünk valamit, de ne rákot, vagy halat, hanem inkább pizzát. Hát, jó.

Pasi kényeztető reggeli libamájjal


Nincsenek nagy igényeim. Ha Sára odahozza a reggeli kávét némi keksz kíséretében, már elégedett vagyok, és jól indul a napom. Ha mindezek után még egy reggelit is összedob, az már több, mint jó napindítás. Na, ez az a kényeztetés, amiben csak ritkán van részem, ráadásul nincs logikus magyarázat arra, hogy mikor, miért lep meg Sára még egy reggelivel is. A mai egy ilyen reggel.

2012. december 29., szombat

Kenyér sok lyukkal lilahagymával és szalonnacsíkokkal

Nem bírom ki, hogy ne dicsekedjek. És mindezt más tollával teszem. Mint széles körben ismeretes, Sára messziről kerüli a konyhát. De rendes pasiként (?) nem az a dolgom, hogy romboljam az imidzsét, hanem, hogy fényesítsem azt. És erre most minden okom megvan. Sáránk három dolgot hajlandó csinálni a konyhában. Az egyik, hogy répát pucol, de csak annyit, amennyit ott, álltó helyében elfogyaszt. A másik, hogy hirtelen jött és csillapíthatatlan éhségében azonnal magába töm valamit, és a harmadik, ami számomra kifejezett öröm, hogy élvezettel süt kenyeret. Szinte alig veszünk már a boltban. Értelmezhetetlen számomra, hogy miért szán erre időt, amikor egyébként minden konyhai tevékenységre sajnálja.

2012. december 28., péntek

Harmadik ünnepi menü: házi kacsa és aszalt gyümölcsös vadleves


Sára testvéréék saját tenyésztésű kacsát hoztak karácsonyra. Filigrán, izmos egyedek voltak, gyönyörű színű a húsuk és a bőrük. Katiék nagy gondot fordítanak az állataikra, semmi vegyszer, semmi tápozás, nagy tér a mozgáshoz. Igaz, nem is gigászi méretű példányok, cserébe hihetetlenül finomak.
Ezt a menüt főként Katival együtt készítettük a sültet ő én meg a levest és a desszertet.

Csokoládé pohárkrém levendula zselével, olívaolajjal és füstölt sóval


A csoki pohárkrém akár csak a panna cotta egy igazi átverős desszert. A könnyű, lágy, már-már simogató íz egy gyilkos kalóriabombát rejteget, cserében még csak nem is egészséges. Viszont űber finom és nem kell órákat bajlódni vele.
Életem elsője volt ez a mostani csokikrém. Ismétlés garantálva. :-)

2012. december 27., csütörtök

Malacsült és a karácsony második menüje

Az volt a tervem, hogy a karácsonyi napok alatt a lehető legkevesebb időt töltöm a konyhában. Ezért amit csak lehetett előkészítettünk, illetve olyan ételeket választottam, amik nem igénylik a folyamatos munkát. A második karácsonyi menü sütőtök krémleves és sült malac volt, desszertként pedig panna cotta.

2012. december 26., szerda

Könnyű, halas ünnepi menü

Be kell látnom, hogy nehezen viselem, ha más is dolgozik a konyhámban. Ezt leginkább azért kell bevallanom, mert Sára "rámolvasta". Talán igaza is van, talán.
Mivel nálunk volt idén karácsonykor a bázis, kénytelen voltam hagyni, hogy más is érvényesüljön a tűzhely mögött. Egyáltalán nem szórakoztatott. Sára kuncogott magában, amiért egy percre sem voltam képes lazítani, folyton ott sertepertéltem a pultnál akkor is, ha nem én voltam a "főszereplő". Tudom én, hogy karácsonykor épp az a jó, hogy közösen készülődünk, főzögetünk, na de mindezt az én konyhámban? A máséban igen, de nálam már más kérdés. Fegyelmeztem magam és a közjó, és családi béke érdekében igyekeztem abszolút együttműködő családtag lenni. Mondjuk, hogy sikerrel.

2012. december 25., kedd

Pirítós, pezsgő, kaviár meg egy kis kocsonya


A múlt hétfőn nagy családi tanácskozást tartottunk, ami a karácsonyi menük megvitatásáról szólt. A két órás megbeszélés eredményeként összeállt a három nap ételsora, valamint ki-mit szerez be. Szuper.
Az első karácsonyi reggelre pezsgőt, kaviárt és vajas pirítóst terveztünk .... mert élni tudni kell.

2012. december 23., vasárnap

Sonkás croissant szendvics a karácsonyi főzögetés előtt


Tegnap letudtam minden bevásárlást. Az a döntés született, hogy amit nem vettünk meg, az nem is lesz meg, kitaláljuk, hogy hogyan helyettesítsük. Holnap itt gyűlik össze a szűkebb családom hogy a Szent Estét együtt töltsük és azt terveztük, hogy minden ételt jól előkészítünk, hogy a következő napok a pihenésről és ne a főzésről szóljanak.

2012. december 19., szerda

Paradicsomleves bottargával és bazsalikommal




Azt gondolom, hogy amennyire semmi cécó nem kellett a vacsora elkészítéséhez, annyira semmi fölös dumát nem kell hozzátennem. Az egyetlen dolog, amiről kell pár szót ejtenem az a bottarga. Ez egy a sok megnevezés közül. Mivel sok angol nyelvű, de csak egy magyar leírás található ezt be is csatolom:bottarga Szerencsére bővelkedünk a nyáron eltett különféle paradicsomszószokban. Elővettem egy szép pirosat és lábosban felmelegítettem. Tényleg csak az íze kedvéért, de daráltam bele egy kis borsot. Felaprítottam pár levél bazsalikomot és a tányér egyik szélére tettem, a másik szélére meg bottargát reszeltem, persze szeletelni is lehet, ha valaki úgy szereti. Evéskor mindenki ízlése szerint tehet a levesbe a fűszerekből. A bottarga intenzív és sós, ezért a levest sózni nem kell. Hihetetlenül gyorsan kész és egyszerű fogás, pláne azokhoz képest, amiket néha kreálok. Viszont roppant összetett és kifinomult ízeket produkálnak az összetevők. Egyszerű, mégis fenséges ízek.

2012. december 18., kedd

Narancsos kacsa vöröslencsével


Pont ilyen az, amikor az ember elront valamit, hogy a másiknak kedvébe járjon. Ez esetben én lennék az ember, aki elrontott, és Sára az, akinek a kedvében jártam. Az elrontás pedig egy gyönyörűen elkészített sous vid kacsára vonatkozott.
Nagyon kedvelem a kacsát, Sára is, de ő semmiképp sem úgy, ahogyan én.  Az egészben sült, ropogós kacsát imádom, eddig mindkettőnk ízlése megegyezik, de ha mellrész van itthon, akkor azt szeretem, ha rozéra sül, és hát itt a különbség. Ilyenkor a bőre már lehet jó ropogós, de belül isteni szaftos.

2012. december 16., vasárnap

Lime chutney-s libaszárny feketegyökérrel


 Ki tudja miért Európában a királyi falatokban nincsen csont. Minden, ami csontos, az pórias, olcsó, közönséges. Akkor sem tágítunk nézetünk mellől, ha tudjuk, hogy a finomabb falatokat szalasztjuk el e miatt. Ilyen, ünnepi asztalon persona non grata a libaszárnya is.

Spenótos bundáskenyér ropogós garnélával

Ilyen a jó szomszédság. Ádám szomszéd, aki rendre hozni szokott a főztjéből kóstolót, most is jó volt hozzám. Fent voltam nála kicsit dumálni, amikor nekilátott bundáskenyeret sütni. Roppant lelkesen konstatáltam, hogy milyen jó ötlet egy hideg este ilyet enni forró kakaóval, vagy teával. Ez mindig jó érzésű emlékeket hív elő belőlem.

Itthon sohasem csinálok ilyet, leginkább az olajszag miatt, de macerásnak is érzem az elkészítését. Belátom ez elég furcsán hangzik pont az én számból, mégis ez a helyzet. A potya bundáskenyér viszont nagyon finom.

2012. december 15., szombat

Prime oldalas feles zöldborsó salátával

Van, hogy az ember valamit túlzásnak tart, ám egyszer-egyszer túlozni szabad és nevezhetjük némelyik túlzást sznobizmusnak is. Minden vádat tolerálok, de tudni kell a következő ételt a megfelelő helyen kezelni.


A HOVENTA kiállításon volt szerencsém először olyan összehasonlításban tapasztalatot szerezni, ami megerősített engem abban, hogy nem minden drága, ami annak látszik. Károly Józsi A Budagyöngyében található picike hentesbolt tulaja hozta a húsokat, amiket neves szakácsok bontottak és készítettek el többféleképpen. Azt szerették volna demonstrálni, hogy milyen sok olyan része van a marhának, ami soha nem kerül felhasználásra. Tény, hogy soha nem vágytam a herére, de amit ott készítettek az fenomenális volt. Bikahere céklazselével és algasalátával.  Ha nem tudom mit eszek, akkor megadom a tíz pontot. Így is.

2012. december 14., péntek

Édesköményes burgonyával töltött canelloni


Támadt egy ötletem. Ki nem állhatom, hogy a canelloni soha nem marad sütés után olyan szép szabályos kerek, mint szárazon. Majd én megoldom, gondoltam. Fogtam pár apróbb szem krumplit és néhány milliméteres kockákra vágtam. Serpenyőben olívaolajon megpirítottam, épp csak annyira, hogy hogy egy kis kérge legyen. Azért, hogy finom aromát kapjon dobtam hozzá egész szemes édeskömény magokat. Amikor ezzel végeztem beletettem egy tálba.

2012. december 13., csütörtök

Mini tepsis burgonya


Van két kicsi porcelán sütőformám, amik kiválóan alkalmasak egy-egy adag különálló étel elkészítéséhez és tálalásához. Jópofa dolog ebből enni.
Most praktikus oka is volt, hogy ezt választottam. A pastirma ízű bárányoldalas egy olyan étel, amit kizárt, hogy Sára hajlandó lennem megenni. Ha nem akarom a nyafogását hallgatni kénytelen vagyok valami olyat adni neki, ami elégedettséggel tölti el, de nekem sem okoz sok gondot a konyhában. 
A zöldség bármilyen formája tuti befutó. 

2012. december 12., szerda

Pastirma ízű bárányboldalas


A pastirma a török préselt hús elnevezésből kapta a nevét. Nincsenek megbízható feljegyzések az eredetéről, de maradjunk annyiban, hogy a törököknek tulajdonítják az elterjedését. Alapvetően marhahúsból készül, de Szíriában nem ritka a tevehúsos sem. Készülhet még bárányból, kecskéből és vízibavajból is.

2012. december 10., hétfő

Silver pomfret, azaz ezüst fedőhal


Nézzétek el nekem, hogy ez alkalommal nem merülök el az alapanyag feltérképezésért folytatott kutatásban, inkább maradok a csodás íze bemutatásánál. Ráadásul meg kell vallanom (leginkább magamnak) hogy attól nem lesz finomabb, hogy mindent leírok róla. A mai vacsora alapja a silver pomfret nevű halacska, amit ezüst fedőhal néven lehet magyarul fellelni. Bitang jó íze van, ez az egyik kedvencünk.

2012. december 8., szombat

Narancslekváros bárányoldalas


 Mára belátom, hogy azoknak van igazuk, akik a csontos húsokat részesítik előnyben. Elvitathatatlan tény, hogy a csontok mellett sült hús nagyon ízletes. A sütés módja nálam mindig idő kérdése. Ha nincs kapkodás, akkor 220 fokon (mérettől függően) 20-25 percig elősütöm, majd 140-160 fokon folytatom alufólia alatt, míg teljesen le nem omlik a csontról. Eztán megint felemelem a hőt és ropogósra sütöm a a külső részeket. Ezt általában 200 fokon teszem.
Most is ez történt.

2012. december 6., csütörtök

Leves édesvizi tarisznyarákból


Megkérdeztem ma Sárától, hogy szerinte milyen gyakran ismétlek egy-egy ételt. Azt felelte, hogy nagyon ritkán, bár van egy-két kedvencünk, amit időről - időre megcsinálok. A tofumetélt saláta például elég gyakori fogás nálunk, a top kedvencünk a szecsuáni csirkeszárny, amiről még nem is írtam, pedig megér egy misét, és ott vannak a vietnámi levesek, na meg a mogyorószószos rák.
Végig futott az agyamon ezeknek az ételeknek az íze. Nagyot nyelve csak annyit mondhatok, nem csoda, hogy ezeket ismételgetjük.

2012. december 5., szerda

Korianderes garnéla sok zöldséggel


Nem tudok a garnéláról leszokni. Igaz, nem is akarok. Nem a legexkluzívabb rák, de nagyon sokoldalúan használható fel és finom. Mellesleg egy vacsorához 10-12 darab untig elegendő. Rettentően jól dúsítható zöldségekkel, és az ember fiának meg sem fordul utána a fejében, hogy enni kéne még valamit.

2012. december 4., kedd

Borjúsült mogyorószósszal és mangósalátával

Szeretem a mangót, pláne akkor, ha sikerül napon érett gyümölcsöt szereznem. Ennek az íze össze nem vethető a zöld és piros foltos, multikban kapható változattal. Az is finom, de ez fenomenális. Már jött is a gyümölcsből áradó üzenet, hogy saláta akar lenni. Méghozzá olyan, ami húsok mellé való.
Lehet ennek nem engedelmeskedni?

2012. december 2., vasárnap

Tonhalas gnocchi


Az a helyzet, hogy a gnocci-t nagyon szeretem, de. De nagyon hizlal és mindez ellenére, amikor meglátom a boltban, önkéntelenül is berakom a kosárba.
Valójában otthon kellene elkészíteni a tésztát, mert az az isteni, de nem tudom rávenni magam egy ilyen munkára és ami nagyobb baj, hogy Sárát sem. Hát, marad a boltban kapható, és ez sem rossz.
Két-három perc alatt megfő, szóval igen gyors étel.

2012. december 1., szombat

Puhapáncélú rák pitában kaprimártással


Rendszeresen hivatkozom arra, hogy "éppen volt itthon...",  és tudom, hogy ez kísértetiesen hasonlít Stahl Judit jól bevált mondására, de esküszöm, nem célom az utánzása.
Kinek mi a fontos. Számomra az, hogy mindig "éppen legyen itthon" valamilyen jó kis alapanyag, vagy különleges fűszer. Ha valamire büszke akarok lenni, az a konyhám. Minél több féle fűszer, alapanyag, eszköz van benne, annál jobban érzem magam. Soha nem tervezek előre. Ezért szeretem, ha minden "éppen" van itthon. Ha valahol van valami jó fogás, akkor lecsapok rá.