Translate

2013. január 6., vasárnap

Hamburger házilag, féktelenül


Úgy szokott nálunk történni leginkább, hogy pénteken hazafelé menet a kocsiban felteszem a kérdést, hogy mit együnk a hétvégén. Ez mindig nehéz téma, de most egyetértettünk abban, hogy halakat készítsünk és nem durvulunk nehéz ételekkel. Szuper, minden van hozzá otthon, legfeljebb néhány zöldséget kell még megvenni, ami hazaútban is elintézhető.
Elégedett voltam, hogy nem kell szombaton a fél napot vásárlással tölteni. Az autópályára kihajtva egy "meki" mellett hajtottunk el és még a pályán sem voltunk, amikor Sára megszólalt: "úgy ennék hamburgert sültkrumplival. Persze, nem ma este, majd holnap."
Én meg nagy előzékenyen beajánlottam, hogy reggel elmegyek megvenni, ami kell, amit Sára rögtön el is fogadott. A feladatot még azzal extrázta, hogy ne darálthúst vegyek, hanem egész darabot és késsel vágjam apróra (anyácskádat! bocs, Magdi), hogy ne roncsolódjanak a rostok. Igaza van, de mégsem tudtam lelkesedni az ötletért.
Nesze neked szombati későn kelés, meg halas hétvége.

Buci helyett a hétvégi kenyérsütés kapcsán Sára csinált egy gigantikus lepényszerű kenyeret, hogy az legyen a hamburger alapja. Ez egy két, de inkább négyszemélyes lepény lett.
Szóval, szombat reggel 7-kor már öltözködtem és indultam vásárolni, hogy ne menjen el az egész nap. Komolyan, ilyenkor még a kutya sem hajlandó felkelni, bezzeg én...

Egy szép hátszin szeletet vettem francia honban nevelkedett marhából. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de az üzletekben kapható, magyar tenyésztésű marha egyszerűen nem jó minőségű.
Minden ínt szépen kivágtam, abszolút tisztán maradt a hús, amit aztán, ahogy feladatban megkaptam, vékony csíkokra vágtam, majd egészen ici-pici kockákra.1-2 miliméterről beszélünk. A marha faggyújából nagyon apróra vágva visszakervertem a húsba egy keveset.

Vöröshagymát és fokhagymát apróra vágva megpároltam némi kakukkfű kíséretében. Ezeket a húshoz kevertem és megszórtam szerecsendióval és borssal, megöntöztem worchestershire szósszal,  jól összegyúrtam és félretettem érlelődni. Só semmiképpen sem kerül bele!

Sülkrumpli és majonézes káposztasaláta dukál mellé. Káposztasaláta tekintetében igen részletes recepteket lehet taláni a neten. Meg is lepett, hogy milyen pontos mennyiségeket írnak le. Én érzésre, meg kóstolás útján ízesítettem. Egy fél fej lilakáposzta maradt itthon, ezt vágtam vékony csíkokra és lesóztam, hogy kiengedje a fölösleges levet, illetve összeessen. Ugyan erre a sorsra jutott egy kisebb fej vöröshagyma és egy sárgarépa. Hagytam szépen fonnyadni majd cukrot, fehér balzsamecetet és citrom facsart levét adtam hozzá, végül meg is borsoztam.
Tejfölt és majonézt kevertem össze. Amikor kellően összeesett a káposzta, leöntöttem az alul összegyült lét és belekevertem a tejfölös majonézt. Félretettem.


A hús néhány perc alatt megsül extra forróra melegített serpenyőben. Épp csak annyi olajat használok, ami beolajozza a serpenyő alját. Most akkora placsnit kellett lapítanom, amekkora Sára óriás lepénye volt. Közben a lepényt félbevágva elkezdtem pirítani. Először az alsó felét, amire majd a hús kerül.
A kész húsra - még a serpenyőben - ráhelyeztem szeletelt chedar sajtot, most sóztam csak meg a húst. Hagytam megolvadni, majd egy nagy lapáttal átemeltem a lepényre, amit előzőleg megkentem hajszálvékonyan angol mustárral. Ehhez a Colman's a legjobb, szerintem.

Mehetett rá a paradicsom, uborka, ketchup, meg ki, amit szeret. Majd az egészet letakarjuk a buci (jelen esetben lepény kenyér) felső részével.

Ez után már csak az maradt, hogy felvágtam a családi hamburgert, mellé tettem egy kis serpenyőben kevés olajon sült krumplit és káposzta salátát, meg öntöttem egy pohár sört.
Mondja valaki, hogy a hamburger egészségtelen, gyorskaja. Így készíteni azért belekerül egy-két órába. A hús zsírmentes, jó minőségű. Sok zöldség, kevés olajon sült krumpli...
Nem mondom, hogy diétás, vagy könnyű, de ebédre beleférhet olykor-olykor. Ennél csak akkor jobb a dolog, amikor nyáron, kinn szabad tűzön sül a hús. Az tényleg verhetetlen.

6 megjegyzés:

trollanyu írta...

Pazar lakoma:) De hogy én szombat reggel 7-kor fel nem kelnék bármilyen marha kedvéért sem, az tuti. Nem is vagdosnám miliméteresre a húst,le a kalappal:) Ja már megtanultam azt is nem szabad kérdezni, hogy mi legyen a menü, jobb, ha én döntök:)

Műkedvelő Hedonista írta...

A marha én votam, hogy elmentem, de nem a marha kedvéért, hanem a háziáldásomért. Döntök én, sőt hagyják is, de aztán megy a morgás, hogy nem ezt akartam...

wanna írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Dina írta...

Hát elképesztő guszta, ahogy a sajt olvad a húson. Érzem az illatokat, mennyei. :) Nagyon szeretjük a hamburger vacsikat, szerintem semmivel sem rosszabb kaja, mint egy cuppogós csülökpöri. Ez csak egy jól sikerült negatív kampány eredménye. Ám ez a családi méret kitűnő ötlet, sokkal gyorsabb, mint legyártani 16 db kis szendót, mint ahogyan én szoktam.

Műkedvelő Hedonista írta...

Jajj Wanna, Kérlek ne haragudj! Félálmomban nézem a kommentedet és épp válaszolni akartam, amikor figyelmetlenül a törlés gombra kattintottam. Eszemben nem volt. Egy percig se hidd, hogy énnyire szorgalmas lennék, hogy mindig késsel aprítok, bár az idősebbek pontosan tudják miért is jobb így az étel. Az biztos, ha egyszer kolbász, netán szalámi készítésére adnám a fejem, akkor biztosan mind a húst, mind a zsiradékot késsel aprítanám. Nagyon megéri. AZ nem elég, hogy töröltem a mondataidat, de a válaszom elküldés előtt elszállt, mert kidobott a net. Kétszer írhattam meg. AUU!

Műkedvelő Hedonista írta...

Dina!
A hamburger tényleg lehet szuper finom. A lejáratásnak része sajnos, hogy rengeteg a silány minőség. Vannak felkapott helyek, ahol állítólag jó húst használnak, mégis vacak a végeredmény, mert a tömegtermelésesre hasonlít. A sok kicsihez képest ez valóban gyorsabb és könnyebb melegen tartani is. A látvány meg igen meggyőző. Akkorára kerekedik a száj, mint a hamburger, amikor meglátod. Viccesebb, min az óriáspizza.