Ha már csápokat készítek és kedvezni akarok neki, akkor a másik feltétel, hogy a csápok legyenek kemények, mivel imádja, ahogy ropognak a foga alatt. Alapvetően azt szereti, ha egy ételt rágni kell. Egy percig nem zavarja, ha egy étel kissé rágós. Érdekes módon a föld egyes távolkeleti részein élő emberek hasonlóan vannak ezzel. Ami egy magyarnak rágós, az neki épp klassz. Vagy ami nekünk végre vaj puha, az nekik szétfőtt. Szóval, ha valaki erre a receptre ráfanyalodna, akkor jóval tovább hőkezelje, mint én, mert akkor lesz csak puha. Illetve van a tintahalnál és a kalamari-nál egy másik módszer is. Alig kell hőkezelni és akkor meg pont arra nincs ideje, hogy megkeményedjen. Egyébként a Sára által is preferált ropogós verzió szerintem is jól áll a csápoknak.
Jó sok gyömbért felszeleteltem hajszál vékonyra és a nemrég beszerzett friss zöldborssal elkezdtem kevés olajon pirítani, majd kis idő elteltével meglocsoltam kínai főzőborral és halszósszal. Hozzátettem a csápokat és tovább pirítottam, viszont a jó ízharmónia jegyében tettem bele egy egészen kevés cukrot is. Ettől édes éppen nem lett, viszont klasszul összehozta az ízeket. Az utolsó pillanatokban került csak bele az újhagyma, hiszen szerettem volna meghagyni a ropogósságát. Na ezzel legalább olyan gyorsan végeztem, mint a bejegyzés megírásával. Sima rizzsel ajánlom.
Hozzávalók
calamari csáp
gyömbér
zöldbors
főzőbor
újhagyma
halszósz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése