Báránycsülök? Jöhet. Hetente egyszer tutira megenném, ám a szomorú valóság az, hogy havonta veszem rá magam, ami annak az egyszerű ténynek tudható be, hogy élvezhető minőségben szinte lehetetlen beszerzni a húst. Van, hogy méregdrágán sikerül vacakot kapnom, de olyan is, amikor szinte fillérekért félvacakot. Báááár, legutóbb szerencsével jártam. Ez, itt most az elmegy kategória volt.
A mazsola olyan dolog, ami - szerintem - kimondottan jót tesz a megfáradt idegrendszernek. Édes, egészséges és nem unalmas. Muszáj rágni, hiszen nem lehet csak úgy benyelni, a rágás meg ugye nyugtatólag hat az emberre. Szóval, nem is volt kérdéses, hogy a mai nap után kell valami stressz oldó az ételbe.
A csülköt beletettem az egyik kedvenc hosszúkás vaslábasomba só, bors, fokhagyma, friss kockázott paradicsom és aranymazsola kíséretében. Na jó, bevallom egy kis fehérbort még kapott, de a többi nedű az enyém maradt. Pontosabban a miénk. Sok tennivaló nem maradt, mivel minden már csak idő kérdése, legalább két óra kell a puha állag eléréséhez.
Köretnek répát sütöttem hozzá szintén a sütőben. Na végre sikerült nem untatnom az olvasóimat mindenféle szövegeléssel és a recept is egyszerű, nem utolsó sorban rövid. Hurrá Petyka!! Csak így tovább!
Hozzávalók:
báránycsülök
mazsola
bors
fokhagyma
paradicsom
fehérbor
répa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése