Translate

2013. október 31., csütörtök

Lazaccal töltött ravioli



Egyrészt örülök, hogy van egy szuper ravioli készítőm. Olyan, amit egy étterem is bátran használhat. Használ is. Másrészt bánatos vagyok, mert megszenvedtem vele. Giuseppe általam hőn szeretett boltjában vettem. Mivel Giuseppe-vel jó viszonyban vagyok éppenséggel megtehettem volna, hogy kérek pár tippet a használatához. De simán átdumáltuk ezt a részt. Giuseppe-vel egy beszélgetés nem semmi ám. Nem gondoltam egy percig sem, hogy ördöngösség a használata, de azt sem, hogy bőséggel fogok első alkalommal hibázni.

2013. október 30., szerda

Csevapcsicsa mindenféle földi jókkal

Ezt most megkaptam. Az a szokásom, hogy amikor írok valamit a blogba, akkor megmutatom Sárának, hogy olvassa el és szóljon, ha valami nem érthető, vagy stílusos, netán túl sok. Tudni kell, hogy Sára, és ezt elfogultság nélkül mondom kiválóan fogalmaz. Nem akkora dumás, mint én, de remekül tudja írásba önteni a mondandóját. Régebben (sajnálatomra mára már nem), ha valami komolyat szeretett volna nekem mondani, vagy gondja volt velem, akkor mindezt leírta és odaadta. Ilyenkor volt időm a mondandóján elgondolkodnom. Most simán leugatja a fejem. Óhh, azok a régi, szép idők! Naná, hogy nem hagyom magam.

Mellesleg az eredeti bejegyzés az alsó hat sorból állt. Ránézett és csak annyit mondott, hogy írjak valami rendeset, mert ezt el sem olvassa. Ha szövegelek, az a baj, ha nem akkor meg az. Férfi sors :) Sárámmal két dolgot csinálunk, ha együtt vagyunk. Az egyik, hogy vehemensen vitatkozunk. Ő, vagy én beszólunk a másiknak. Én többnyire azért, hogy éreztessem vele milyen, amikor csesztet. Ez tudatos nálam. Mondhatni oktató jellegű. Ő meg mindenért. Persze, hogy tagadja. A másik alkalom, amikor megállás nélkül röhögünk, mert ilyenkor a csesztetés poénkodásban merül ki. Kreatívan froclizzuk egymást. Az nyer, aki ügyesebb és kellemetlenebb helyzetbe hozza a másikat. Persze rögtön jön a visszavágó. Aki elneveti magát és elismeri a másik nyereségét az a vesztes. Vagy fordítva? Aki kineveti a másikat az nyer? Vagyis saját magát. Nem is tudom...

2013. október 29., kedd

Szárazra sütött báránycsíkok hoisin szószban


Tegnap láttam valami filmben a következő okosságot, amit egy kisfiúnak mondott egy okos felnőtt. Valószínűleg ez az egyetlen oka, hogy okosság, ami elhangzott. Szóval: tarts ki a végsőkig, az utolsó pillanatig, mert bármi megtörténhet, még akkor is, ha csodának kell történnie.
Nem így volt szóról szóra, de a lényeg, hogy akkor is higgy valamiben, amikor az eszed már pontosan súgja, hogy mekkora barom vagy, amiért még mindig kitartasz.

2013. október 27., vasárnap

Borsos garnéla fehér balzsamecetes salátával


Végre megint egy egyszerű receptet osztok meg veletek. Kell hozzá egy kis fimom főtt rizs. Félbevágott garnélafarkak, melyeket olivaolajban megpirítottam némi nagyon durvára darált bors kíséretében. A salátához kígyóuborkát lehelet vékonyra szeleteltem, majd kissé vastagabbra lilahagymát. Sóztam, borsoztam és meglocsoltam fehér balzsamecettel. Icike-picike cukor is ment bele. Egy fél óra marinálódás után felaprított jégsalátával összekevertem.

Ez is egy műkedvelős-hedonistás étel, csak egyszerűbb a többinél. A címben azért említettem meg a fehér balzsamecetet, mert rajongok érte. Pontosabban azért a márkáért, ami itthon van. Giuseppe, aki a Granditalia boltot vezeti, tartja ezt a nem mindennapi minőséget. Csak, hogy lássátok a hazai top éttermek egy része is ezt használja. Kristálytiszta aroma, alig valami savassággal. Csak amennyi éppen kell. Életemben nem kóstoltam még hasonló minőséget. Igaz drága, de alig kell belőle valami, mert annyira ízletes.

Úgy tudom Giuseppe hamarosan fogad majd vevőket is. Lesz ott végre sok sajt kis kiszerelésben is. Állítólag hetente fog egyszer friss tésztát is készíteni. Olyan olivabogyókat és kapribogyót árul, hogy csuda. Másuttt hasonlót sem láttam. De még tuti tortellini készítője is van. Ja és igazi piemonti mogyorója :)
Na, jó! Befejezem az áradozást.

2013. október 26., szombat

Mogyorószószos tészta rákkal


Vegyünk egy adag ázsiai száraz tésztát. Nem elemezném, hogy milyet, mert szerintem a nagy választék szinte minden darabját szeretem. Jelen esetben azt a tésztát használtam, ami a zacskós kínai levesekben található. Az ízesítés nem egy bonyolult dolog. Kell egy szószt készíteni mogyoróvajból, kis kurkumából a színe miatt :) , világos szójaszószból, kis cukorból, némi halszószból, egészen kevés chiliből és némi kókusztejből. Ha van otthon mogyoróolaj, akkor azt érdemes beletenni, mert istenivé teszi az ételt.

A tésztát mindössze ki kell főzni, vagy ha olyan fajta, akkor kellő időre beáztatni. A rákokat olajon serpenyőben meg kell pirítani és a tésztához adni. Apróra vágott gyömbért olajon meg kell futtatni majd csíkokra vágott répát adni hozzá és két percig pirítani. Persze ez nem kötelező, de volt még nekem a múltkori fokhagymaszárból és azt is hozzá pirítottam. Eztán mehet rá a szósz. Kevergetés-kavargatás, tálalás és  tetejére mehet az elmaradhatatlan koriander. Ha valakinek sikerül olyan korianderhez jutni, aminek a gyökere is megvan, akkor azt érdemes a rák pirításának a végén a serpenyőbe dobni, mivel ez a koriander legízletesebb része. Tilos kidobni!!! Míg a levél pillanatok alatt elveszíti aromáját hő hatására, addig a gyökér nem. Remek plusz ízt ad a ráknak, de az egész ételnek is.

Ennyi. Együnk!

2013. október 23., szerda

Rántott bélszín és rizike sárgarépa pürével


Most oda vagyok meg vissza, szét meg össze. Elégedett vagyok és teljesen jól érzem magam. Jajj, de jó ez!
Pedig a kezdet nagyon nem volt kedvemre való. Sára azt találta ki, hogy legyen rántott bélszín a vacsora, azaz hogy az elkészített bélszínt rántsam ki, én meg mindenképp rántott rizikét akartam, de sehogy sem volt kedvem a panírozásnak nekilátni.
Azt hiszem, hogy kijelenthetem, hogy soha nem panírozok semmit. Egyszerűen kiakaszt a panírozás. Széthordom a mindenfele szóródó lisztet, aztán vastag csirizzel kenem össze magam. Nincs az az isten, hogy villával csináljam. Ez kézműves dolog kérem :) Aztán meg a zsemlemorzsázás külön téma. Nem ám locsolgatom a húst zsemlemorzsával, hanem az edényt mozgatom, mint egy serpenyőt. Dobálom a húst és így mindenhol belepi a morzsa és sehol sem lesz vastag sem, mert a fölösleg azonnal le is pereg róla. Amikor polgár pukkasztó akarok lenni azt mondom, hogy azért nem panírozok, mert az mélységesen megalázó. Hogy jön egy valamire való férfi ahhoz, hogy magát ilyen kellemetlen helyzetbe hozza. Erre persze mindenki csak néz, mire én bedobom a nincs annál megalázóbb számomra, mint betenni a mosandó ruhát a mosógépbe - megjegyzésemet. Undorító! Az még hagyján, hogy kiveszem, ami ki lett mosva, na, de betenni??? Persze ilyenkor csak azok nevetnek, akik ismernek, mert kérem nem vagyok ám én annyira komplett.
Szóval, a rántott hús szuper, a rántott csirkecomb zseniális, de csinálja más!
Most rávettem magam. Hú, de megérte!

2013. október 22., kedd

Fokhagymaszár sertés szűzzel

Ez pont egy olyan kínai étel, amit nagyon szeretek. Sőt!!! Amikor még működött Wang étterme a szecsuáni, akkor megismerkedtem egy magyarul tökéletesen beszélő fiatal kínai sráccal, akit Bebe-nek hívtak. Bár a kínaiak nem nagyon vegyülnek velünk, a fiatalok aránylag nyitottak. Látta, hogy egy kis Smart-tal érkeztünk az étteremhez és lecsapott rám hátha tudom, hogy a defekt esetére való szettet hol lehet olcsóbban megkapni. Smart csak a nagy hitű embereknek való, ugyanis nincs benne hely pótkeréknek. Ha messze vidéken kapsz defektet, netán külföldön, akkor annyi neked. Ez a szett is csak kicsi hiba esetén alkalmazható.

2013. október 21., hétfő

Laska gomba húsos raguval


Utálatos, fárasztó nap. Mindenki menjen a ....-ba hangulat. Hisztis vagyok. A férfi hiszti abban különbözik a nőitől, hogy nem nevezzük hisztinek, de tudjuk, hogy az, viszont kimondani férfiatlan volna. Hosszasan tudnék mesélni és mindvégig duzzognék, de ez most kimarad. Ilyen nap után pont ahhoz van kedvem, hogy órákig főzőcskézzek. Hát, nem. Ráadásul egy eszméletlen rossz pizzát kellett ennem (mit ennem? végig szenvednem) kora délután, mert xy azt mondta, hogy csülkös pizzát akar. Ezért nem egyezett bele, hogy valami normális helyről rendeljünk, hanem egy ótvar kiszállítós cégől hozatott, ráadásul nem is volt csülkös csak valami sonkás. A tésztán a szósz tejföllel elkevert Erős Pista volt, amire mindenféle tré felvágott került és sajt. Remek!!! Többször lelkendezett, hogy mennyire finom. Igyekszem minden esetben elfogadni mások ízlését, de, ami rossz, az rossz. Ez meg egyenesen szar volt, mindannyian ezt mondtuk.

2013. október 20., vasárnap

Mézes rák karamellás dióval


Szeretem az érdekesen, idegenül ható ízeket, fűszereket, amik mára a konyhám alapját képezik, azonban van néhány étel, ami számomra is különlegességnek számít, ilyen a kacsanyelv, borjúín leves, tintahal bárányhússal töltve, hogy többet ne mondjak.
Most egy újabb érdekes, különleges ízzel találkoztam, a receptet Trollanyu által ajánlott oldalon találtam.  Az oldal neve Rasa Malaysia és a recept neve mézes diós rák, de szerintem jobban hangzik a mézes rák karamellás dióval.
Valóban jó az oldal, mert tele van az általam is kedvelt távolkeleti ételekkel. Ebben a receptben található egyetlen alapanyaggal sem vagyok rossz viszonyban, de a párosításuk számomra annyira visszataszító volt, hogy eldöntöttem egy életem egy halálom, kipróbálom.

Darált húsos, sajtos tortilla paprika szósszal


Azon tűnődöm, hogy miért készítünk kevésszer mexikói ételt, amikor pedig szeretjük. Pontosítok, a rengeteg féle és sokszínűen használt paprikáik miatt kedveljük a mexikói konyhát. Több, mint 300 féle chilit használnak, aminek persze töredékét sem ismerem, de ha rálelek egy újabb fajtára, abból muszály rögtön beszereznem. :-)
A paprika az egyik oka annak, hogy chilis babot is leginkább csak akkor eszek, ha magam készítem. Kevés helyen veszik a fáradtságot, hogy a mexikóiak által kedvelt fajtákból tegyenek bele, illetve több féle paprikát használjanak. Pedig zongorázni lehet a különbséget ... már ami a végeredmény ízét illeti.

2013. október 16., szerda

Marhasült sült tökkel

Nappali sötétség, bőr alá kúszó, nyirkos hideg. Ez a mai nap egyenlege. Plédbe burkolózva is fázva kuporgok a kanapén és püfölöm a számítógépet. Egyébként hiperaktív Jümi kutya is csak a párnán bóbiskolva emelgeti olykor-olykor a szemhéját, őt sem hozza lázba ez az idő.
Így megy ez órák óta. Na, de legyen ebből elég!

A sülő tök és hús édes, zamatos, buja illata kell ide, hogy a szunyókálós hangulatú nihilt félresöpörjük. Erre már Jümi is felkapja a fejét. :-) Hű segédem, vagy inkább követőm a konyhában.

2013. október 15., kedd

Gnocchi házi pestoval és szárított koktélparadicsommal





Úgy terveztem, hogy tökfőzelék lesz vacsorára az egészség és fogyás jegyében, azonban vásárlás közben megláttam egy szép doboz, friss gnocchi-t. Mondanom sem kell, hogy a tökfőzelék képe azonnal szertefoszlott a szemeim elől és már láttam is magam előtt a finom, főtt gombócokat szárított paradicsommal és frissen készült pesto-val.

2013. október 9., szerda

Bélszín főzőbanánnal és hosszúborsos húskivonattal


Ismételten köszönetet szeretnék mondani annak a blogger társamnak, akinek már köszönhetem azt a rengeteg húst, amiből az olyan ételek születhettek, mint a mostani is. Tiszteletben tartom, hogy inkognitóban szeretne maradni, ezért nem nevezem meg. Köszönöm!!!
Mivel a fiam jött át hozzánk hétvégére és tudom, hogy most ismerkedik a bélszínnel, és tudom, hogy kezdődő barátságuk gyümölcsöző, hát megleptem vele. Ami viszont meglepő, hogy Sára is simán benne volt a bélszínben. Azt is mondta, hogy nem kell teljesen átsütnöm, hanem lehet az övé is szaftos. Azt azért megsúgom, hogy véresnek nevezte most is a szép rózsaszín szaftos húst és rögtön átsütötte, amint meglátta a tányérjában. Sebaj. Ahogy régen jó sok dolog nem ízlett neki, mára igencsak megszerette, úgy ez az étel is elindult a befogadás útján.

2013. október 6., vasárnap

Egy egyszerű finomság és pár kósza gondolat a habzsolásról

Néha arra is képes vagyok, hogy a lehető legegyszerűbb ételt készítsem el.
Huhh, ez talán így nagyképűen hangzik, szinte látom magam előtt, hogy Sára követeli, hogy írjam át. Talán így: kár volna tagadni, hogy rajongok az összetett ízekért, még az sem baj, ha az már inkább bizarr, mint finom. Mégis vannak napok, amikor a leges-legegyszerűbb íz élménye kerít hatalmába.


Visszatérve az összetett ízekhez: a legizgalmasabbnak azt tartom, amikor külön készítem el az összetevők nagy részét és csak a végén keverem ezeket össze. Ilyenkor a szájban, rágás közben elegyednek az ízek. Feltéve, ha rágnék. Én arra hivatkozom, hogy hedonista módon élvezem az evést.