Lazaccal töltött ravioli

Egyrészt örülök, hogy van egy szuper ravioli készítőm. Olyan, amit egy étterem is bátran használhat. Használ is. Másrészt bánatos vagyok, mert megszenvedtem vele. Giuseppe általam hőn szeretett boltjában vettem. Mivel Giuseppe-vel jó viszonyban vagyok éppenséggel megtehettem volna, hogy kérek pár tippet a használatához. De simán átdumáltuk ezt a részt. Giuseppe-vel egy beszélgetés nem semmi ám. Nem gondoltam egy percig sem, hogy ördöngösség a használata, de azt sem, hogy bőséggel fogok első alkalommal hibázni.

Egyrészt betartandó a szabály, hogy a begyúrt sima tojásos tésztát pihentetni kell és aránylag szikkadtnak kell lennie. A másik, hogy belefutottam abba a hibába is, hogy a formához adott mini görgős nyújtófát hiába görgettem százszor is végig a tésztán nem lett elég vékony ahhoz, hogy elvágja a perforálás mentén. Ennek egyik oka, hogy nem nyújtottam a tésztát elég vékonyra. Vagyis a perforálásnál vastagabb lett. Attól tartottam, hogy a töltelék amikor a kialakított formába nyomom kiszakítja a tésztát. Hát nem. Giuseppe még azt is mondta - sajnos csak utólag - hogy hagyni kell a kész raviolit pihenni és a szikkadástól törni fog. Így a perforálások mentén simán szét lehet tördelni.

Vitathatatlanul macerás dolog raviolit készíteni. Tészta gyúrás, nyújtás, méretre vágás, töltögetés, préselés, főzés, na és az elmaradhatatlan szósz elkészítése. De ha belegondolok, hogy azzal töltöm, amivel akarom, akkor az minden befektetett energiát megér. Persze az sem árt, ha a tészta-elkészítési részt Sára magára vállalja.

A termékcsalád neve Raviolamp és a Granditalia nevű boltban kapható.  Nézzük a procedúrát! Ki-ki készítse el a tojásos tésztáját, ahogy szereti. De ne legyen nagyon nyúlós. Tésztagéppel, vagy sodrófával nyújtsa vékonyra. A kinyújtott tésztát a formával közel azonos méretűre kell vágni. A kialakított mélyedésekbe szerencsére nagyobb figyelem nélkül is lehet azonos mennyiségű tölteléket tenni. Már többször vettem boltban lazacos töltelékű raviolit, de nem voltam elégedett. Valahogy az volt az érzésem, hogy mindenféle dologgal növelték a tölteléket, hogy ne kelljen bele annyi lazac. Nekem amolyan lisztes állagú volt mind.

A töltelék úgy készült, hogy póréhagymát vajon megpirítottam sóztam, borsoztam majd hozzáadtam a lazacot és sütés közben szétnyomkodtam, hiszen nem steak-re volt szükségem. Szó szerint minimális parmezán sajt is került bele. Nem akartam, hogy domináljon, de ha a bizonyítványomat szeretném idióta módon magyarázni, akkor mint umamit, természetes ízfokozót használtam. :-)
Amúgy van benne valami. Amikor elkészült levettem a tűzről és apróra vágott bazsalikomot kevertem bele és apróra kockázott szintén Giuseppe-től származó mozzarellát. Annyit még szeretnék hozzátenni, hogy jelen esetben fagyasztott lazacot használtam, aminél előfordul, hogy levet enged. Ha nyersen kerül a töltelékbe, akkor szétáztatja a tésztát. Ha friss lazac lett volna, akkor tuti nem sütöm elő, hadd legyen finom omlós.

E remek tölteléket szépen a formába helyeztem és lefedtem egy másik tésztalappal. A kis nyújtófával többször végigmentem rajta, majd hagytam szikkadni. Amikor már érezhetően száradtabb volt a tészta, akkor széttördeltem a perforálások mentén. Gyorsan beliszteztem, nehogy összetapadjanak. A főzési idő múlik a tészta vastagságán, de tapasztalatom szerint 3-4 perc.

A szósz nem volt túl bonyolult. A legjobb fajta, legédesebb, saját készítésű paradicsomszószomat elővettem. Ez a legfontosabb. Vacak alapanyagból vacak lesz a szósz. Kevéske fokhagymát vaj és olivaolaj keverékén fél percig pirítottam, majd felöntöttem a szósszal. Sót és borsot kapott és csak addig melegítettem, míg elérte a megfelelő hőmérsékletet az evéshez. Ha szószt készítek tésztához és nem arról van szó, hogy valamit hosszabban párolok benne, akkor soha nem főzögetem. Azt gondolom csak ártok vele. Sok idő, macera, de megérte. Sára utálja a szarvasgombát, ezért tartok itthon szarvasgombás vajat. Így könnyen alakítom át a saját szószomat utólag. Hát, kevertem bele egy késhegynyit, mert így szeretem.