Translate

2013. november 24., vasárnap

Ánizsos borjúcsülök velesült zöldségekkel


Egyrészt örül a lelkem, másrészt szomorú. Örülök, mert sikerült olyan húst szereznem, ami minden elképzelésemet felülmúlta. Másrészt szomorú vagyok, mivel nem magyar termelőtől származott. A Metro-ban feláron osztogatták a friss borjúcsülköt. Szavatossága közel volt a lejárathoz. Az egyébként elég borsos árú hús így máris vonzóvá vált. Magamhoz vettem és hazaérve hozzáláttam az elkészítéséhez. A cél egy omlós állag elérése volt. Nekikészültem idővel rendesen, de fölösleges volt. Hosszú órákig gondoltam sütögetni, de úgy puhult pillanatok alatt, mint kézben a fagyott vaj.
Becsülettel körbepirítottam egy serpenyőben, majd megsóztam, borsoztam és beletettem egy kerámia edénybe. Challotte hagymát megfonnyasztottam libazsíron, majd a vége felé raktam bele kiváló minőségű kockázott füstölt bacon szalonnát. Pici vizet tettem hozzá és szórtam hozzá egész ánizsmagot és egy-két szerecsendió virágot. A végső döfést egy fél deci száraz cherry-vel adtam meg. Ezzel a hagymás alappal együtt letakarva betettem a sütőbe 220 fokra, hogy mielőbb átmelegedjen a közepe. 40 perc múlva jött a meglepetés. Ilyenkor bár még teljesen fölöslegesen egy vékony szeletet le szoktam vágni  húsból, hogy lássam mennyire kemény. Naná, hogy mindig az. De most nem ez az élmény várt. Ez a hús majdnem úgy viselkedett, mint egy bélszín. Nem lett a sütés elején beton kemény. Na gondoltam majd bekeményít nekem aztán hajnalra fog csak megsülni. Visszatettem a sütőbe és mérsékeltem a hőfokot 160 fokra. Beállítottam egy az időzítőt. Na ekkor ért a második meglepetés. Szinte puha volt. Nem hittem a fogaimnak.

Mindenféle apró krumpli volt otthon. Összeválogattam belőle egy maréknyit, megpucoltam és a hús mellé tettem. Ezt nem tartottam elegendőnek, ezért sárga és fehérrépa is került bele. Visszatettem a sütőbe és most már bátrabban állítottam be a következő jelzés időpontját 30 percre. És mit tesz isten egy vajpuha hús várt rám.

Mi magyarok miért nem szállítunk a boltokba ilyen klassz húst? Ha van nekünk egyáltalán. Oda voltam meg vissza. Micsoda minőség, pedig gondolom a Metro nem a csúcsminőséget importálja. Régebben már lelkendeztem a usda prime oldalasért, de arra rá is volt írva, hogy csúcsminőséget képvisel. Erre a csülökre nem. Ebben az említett bejegyzésben hosszasan kifejtem miket tudtam meg a marhahúsról a Hoventa kiállítás marhahúsról szóló szakmai napján. Érdemes elolvasni szerintem.

Szóval egy mennyei, omlós, nem szálakra szakadó gyönyörű rózsaszínű húst ehettünk kellemes ánizsos aromával. Döbbenten álltam az oldalas előtt is, mert nem rozéra sütöttem ezt sem, mint ahogy ezt sem, de egy ilyen minőségű húsnak valahogy a színe is más sütés után. Nem szürkés, hanem rózsaszínes marad. Hihetetlen, de tényleg.

És akkor most elmesélem a leges legnagyobb meglepetést. Félidőben kihalásztam a csontból a velőt. Fokhagymás pirítósra tettem. Sót és borsot szórtam rá és beleharaptam. Hihetetlenül tiszta volt az íze. Szeretem a velős pirítóst, de van egy jellegzetes íze ami hosszasan elkíséri az embert. Na ez nem. Életemben nem ettem mégy ennyire harmonikus ízű csontvelőt.


Nincsenek megjegyzések: