Translate

2013. november 14., csütörtök

Indián cseresznyés panna cotta és egy piciny aromabolt

Az elmúlt hónapok egyik kérdése az volt a munkahelyen, hogy új irodát találjunk népes csapatunknak.
Ami elsőre könnyűnek tűnik az a gyakorlatban nem is annyira egyszerű. Én is beszálltam a keresésbe, vagy inkább csak a megtekintésbe. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy lelkesen mentem megnézni az aktuális lehetőségeket, de ismét bebizonyosodott, hogy semmi sincsen véletlenül.
Egy idősebb házaspár ajánlotta az ingatlant, ami egy polgári stílusú önálló ház volt, nagyon igényes belső kialakítással, nagy terekkel, ápolt kerttel. Ideálisan nézett ki. (Mint kiderült a meghírdetettel szemben, csak a felét adják ki, ezért sajnos nem felelt meg a méret.)
No, de a lényeg! Érkezésünkkor a tulajdonosnő türelmünket kéri, amíg bezárja a ház mellett lévő pici boltocskát. Volt annak egy nagy kirakata, de semmi sem volt benne, így még csak oda sem néztünk. Nem mondhatom, hogy felhívta magára a figyelmet a boltocska.
Ügyet sem vetettünk volna az egészre, ha a látogatás végén a hölgy be nem invitál minket az üzletbe, hogy egy névjegyet adjon. Na, ott néztem nagyot.
Mint kiderült a házaspár cége volt az első, ami termszeetes és természetazonos aromákat forgalmazott az országban. Az üzletbe belépve igen tömény illat csapott meg, amit némileg az udvaron is lehett már érezni. Előszőr egyébként virágboltra gondoltam, de nem láttam ugye virágot. Volt ott minden és készséggel meg is mutatta. és rengeteget mesélt a termékeikről. Sára és a kollégánk persze nyúlciopőt vett, de én maradtam beszlgetni. Egy csomó érdekes dolgot mesélt. Olyat is, amit amúgy nem szeretnénk hallani az italgyártók trükkjeiről.
Rengeteg természetes aroma volt ott. Választottam is kettőt. Az egyik egy indián cseresznye volt, a másik bodzavirág. Illatra persze tömények voltak. Az adagolása ezeknek az 1-2 csepp/litertől indult. A cseresznye például 7 csepp/liter. A bodzáé ennek a fele. A cseresznye ráadásul nagyon szép színű is.
És most jön a meglepetés, amikor fizetni akartam a hölgy nem fogadott el pénzt,  mert annyira keveset vettem, hogy azt ajndékba odaadta. Megjegyzem, ez a kevés is elég lesz nagyon sok adaghoz.
Elmondta, hogy a környéken lakó, sütemény készítő háziasszonyokat is kiszolgálja, s minthogy ők is néhány cseppet kérnek, hát nekik is ajándékba szokta adni. Micsoda illatok lehetnek arrafelé hétvégénként?! Egyszóval cuki volt a néni. Dobrányi Ilona aromaszaküzlet néven található meg. Jól lehet válogatni a nyugalom szigetén :-)

Készítettem egy hagyományos panna cotta-t, de megspékeltem pár csepp indián cseresznye aromával. Négy deci tejszínhez két és fél lapzselatinlapot használtam el. A lapokat hideg vízben áztattam, amíg a tejszínt felmelegítettem. Az aromán kívül még tasmán borsot használtam. Ennek kellemes enyhe aromája van, ami mellesleg remekül illik a halakhoz is. Ez egy hegyibors, amit mindössze í969-ben fedezett fel a világ magának egy francia botanikus segedelmével. Először édeskés az íze, csak eztán jön elő a bors aroma. Mondanom sem kell, hogy nem hasonlít az általunk ismert bors aromákhoz. Az ausztrálok használják curry-be, barbecue-hoz, sajtokat fednek be bele, de még italokhoz is. Ami engem meglepett, hogy japán is importálja és a wasabihoz keverik. Amire figyelni kell, hogy hosszas hevítés hatására veszít aromájából. Amire még figyelni kell, hogy erősen színez. Halak esetén szépen beliláz mindent, ha nem utólag szórjuk rá. Ebben az esteben viszont a piros aromát egyáltalán nem zavarta meg. Pici só is került a tejszínbe. A lapzselatinokat kinyomkodtam és a forró folyadékba kevertem. Kiporcióztam kis poharakba és kitettem az ablakba hűlni. Amikor kellően lehűlt, lefedtem és betettem a hűtőbe.  4-6 óra alatt megdermed. Szerintem klassz lett, sőt.

Hozzávalók:
tejszín
lapzselatin
lilabors
indián csersznye aroma

Nincsenek megjegyzések: