Translate

2013. december 30., hétfő

Szemérmetlen csokitorta


Most van az, hogy akasztják a hóhért. Életem első tortája következik. Egy fantasztikus csokitorta. Mondanom sem kell, hogy ezen alkalomból az én megrendelőm és édes konyhatündérem is beszállt a munkába. Nem mondhatom, hogy ez könnyítette a helyzetet. Az ő feladata a piskóta elkészítése lett, az enyém a töltelék megalkotása, amihez persze pontos utasítást kaptam: olyan krémes legyen mint egy pohárkrém és annyira csokis, amennyit bevallani sem merek.

2013. december 29., vasárnap

Visszatérés a rendes kerékvágásba és ötletek lencsés ételekre


Fűszeres vöröslencse leves

És íme a ma készült vöröslencse levesünk, amiben nincs hús. A buja, de jól megválasztott fűszerhegyek, ha nagy része a gyomornak barátja, akkor igen hasznos a karácsonyi pocaksérülések levezetésében. Ezt már jól kitapasztaltuk, úgyhogy ennél a könnyű levesnél is alkalmaztam. 
Római kömény, gyömbér, fekete hagymamag, koriander, sáfrány, menta, kardamom, szegfűbors, chili. Hogy ne kanalas gyógyszerként vegyem ezeket magamhoz, készítettem egy jó kis levest. :-) 

2013. december 25., szerda

Sütőtökös fociacca reggelire


Két nap, két disznóvágás. Ezt szinte ki sem hevertük, már nyakunkon is lett a Karácsony. S mindezek anélkül, hogy bármit is saját kedvemre, vagy elképzelésem szerint tettem volna a konyhában. Nem voltak könnyű napok. Még sosem voltam aktív részese egy disznótornak, utólag azt mondhatom, hogy annyira nem is hiányzik.

2013. december 15., vasárnap

Fogas szelet sült céklával és a kevenc diós tormamártásommal


Évekkel ez előtt nem nagyon ettük a céklát, max. céklasalátát valamilyen ételhez. Meg sem fordult a fejemben, hogy másként is fel lehet használni, az meg pláne nem, hogy tetszene az íze ennek a kemény, földes ízű, kissé "karcos" zöldségnek. Pedig tetszik és mennyi módon használom! Frissen salátának, vagy kifacsarva a levét. Lépénybe, hirtelen sütve balzsamecetesen, vagy lassan sókéregben, esetleg főve pürének. Szóval, jó kis zöldség ez.
Azt gondolom, hogy a jó étel fele a látvány, a szemünkkel is eszünk. És a céklának gyönyörű a színe.

2013. december 11., szerda

Sushi falat pálinka és citromfű zselével


A nagymamám, ha élne, minden bizonnyal elverte volna a kezem, ha meglátja, hogy játszottam az étellel. Az előzménye az volt, hogy a sors véletlenül belekevert egy főzőversenybe, amit bloggereknek hirdettek meg. A feladat az volt, hogy a kiosztott pálinkával kellett főzni valamit. Nekem vilmoskörte jutott. Jó pár ételt lefőztem. Volt amit öt különböző technológiával készítettem el, mert kerestem a legjobb álagot és azt a módszert, amiben az alkohol már nem dominál az ízek fölött és a pálinka eredeti aromája is leginkább megmarad. A zselésítés erre remekül alkalmazható.

Kis hevítés a pálinkának, aztán infúzionálás, ami azt jelenti, hogy a meleg folyadékot le kell fedni fóliával és ekkor az illatok, aromák nem elpárolognak, hanem visszavándorolnak a lébe. Na pont így tettem a pálinkával. A képen alul látható zöld zselé pedig citromfű kivonat. A friss citromfű leveleket nagyon kevés folyadékkal botmixer segítségével teljesen lepürésítettem, majd egy nagyon sűrű szűrőn átfolyattam, így a rostok nem kerültek a kivonatba. Ha valakit megáldott az isten egy thermomix birtoklásával, netán saját magát ajándékozta meg vele, akkor mondanom sem kell, hogy semmilyen szűrésre nincs szükség, mert az a gép csodákra képes aprítás és pépesítés terén. Minde esetre nekem olyanom nincs, de nagyon szeretnék egyet.

2013. december 9., hétfő

Pirított garnéla grillezett cukkinivel

Az az igazság, hogy télen nem gyakran készítek cukkinit. Ez a zöldség nekem a nyár tartozéka. Túl könnyű a hideg, szeles napokra. Ilyenkor jobban szeretem a céklát, répát, diót, sütőtököt, csicsókát. Arról is leszoktam, hogy rendszeresen vegyek paradicsomot télen. Úgy sincs íze, akkor meg minek. Persze, az izraeli paradicsom az más, de az meg túlságosan sokba kerül. Ha paradicsom, akkor marad a jó kis napon érett, háztáji paradicsomból főzött paradicsom szósz. 
Na, de vissza a cukkinihez, meg a garnélához!

2013. december 8., vasárnap

Lótuszgyökér saláta


Mostanában elég sokszor lehetett friss lótuszgyökeret venni az ázsiai árusoknál. Hát, én vettem is. Amit leginkább szeretek benne, hogy nem kell attól tartanom, hogy rám fog romlani, mivel hihetetlenül sokáig friss és kemény marad, pláne ha nem sértjük meg a vákumcsomagolást. Mindig meleg ételt készítettem belőle, és azt is leginkább kacsával párosítva, mert imádják egymást. Most úgy döntöttem,  hogy salátának készítem el.

2013. december 7., szombat

Mentás kókuszos garnéla lila édesburgonyával


Sütök-főzök én minden nap, mert ez a férfiember sorsa, ha nincs nő a háznál, vagy úgy járt mint én, akinek van szépséges oldalbordája, de nem főz. Ebből kifolyólag néha már unom a főztömet. Nem, nem  ebben a formában ez nem igaz, mert tudom én, hogy jól főzök, de már kiismertem a stílusomat és nem feltétlenül okozok magamnak nap mint nap meglepetéseket.

A bevezető után jöhet a meglepő fordulat. Most aztán semmi újat, vagy újszerűt nem hoztam kedves olvasó, hanem azzal kényeztettem magamat, hogy azon kedvenceim közül választottam egy ételt, amiben a legnagyobb harmóniát szoktam felfedezni. A változatosság a konyhámban általában az alapanyagok sokaságában rejlik. Ha valamely főztöm újra sorra kerül, annak az az oka, hogy elég jónak ítéltem ahhoz, hogy megérdemeljen még egy és még egy alkalmat.

Édesköményes répasaláta


A répa nem a legkülönlegesebb, de garantáltan a legnagyobb mennyiségben fogyó zöldség a konyhánkban. Talán csak a hagyma előzi meg. A távolkeleti ételekben rengeteget használom, mert dúsít anélkül, hogy torzítaná az ízeket és mindig lehet rá számítani, ha plusz roppanósságot akarok adni az ételnek.

Ez a saláta itt egy reneszánsz kori magyar recept alapján készült. Megtetszett a fűszerhasználata és úgy gondoltam teszek vele egy próbát. Az ominózus fűszer az édeskömény mag. Szeretem az összetett ízét. Ebben a receptben akár a friss édesköményt is el tudom képzelni. Ezt a salátát először nem magunknak készítettem el. A legbiztosabb jele annak, hogy jó irányban járok az, amikor kérem a jelenlévőket, hogy kóstolják meg, és a következő történik: egy pici csipetet vesz ki a tálból, ízlelgeti, na mégegyszer, lehet, hogy rosszul érzékelte. Persze a következő falatka már nagyobb. Érdekes. Megkóstolhatom mégegyszer? (azaz harmadszor :-) ) Hát, persze. Hmm, jó.
Na, ez az a pont, amikor elemelem a tálat, mert borítékolható, hogy tálalásig elfogy az egész.

2013. december 5., csütörtök

Kacsanyelv udon tésztával és fokhagymaszár mártással


Mára bizonyos, hogy a képzeletbeli kedvencek listánkon a kacsanyelv örökös tagságot nyert.
Igaz, hogy bizarr az állaga, ami puha, mégis ellenálló, izmos, de mégsem kemény. És ott a nyelvcsont végén az a hosszú kis porc, amit a világért sem lennék hajlandó megenni, de Sára falja, mint kacsa a nokedlit (csak, hogy kacsánál maradjunk). Igen, mindez igaz rá és mégis van benne valami.

Eddig minden alkalommal ázsiai módon készítettem el, mint most is, de érik az idő, hogy egy magyaros változat is elkészüljön. Nem könnyű beszerezni, de nem is nehéz. A Budagyöngye áruházban a pince soron a picike hentes üzletben, Károly Józsinál időnként kapható. Viszont, ha az ember telefonon egyeztet vele, akkor megmondja mikor lesz és félreteszi. Nagyon szerény, rendes srác és szuper húsokat árul. A magyar változat azért izgat, mert azt tapasztaltam, hogy rengeteg kollagén van a nyelvekben, amitől remekül besűrűsödik például egy szaftos étel. Ez meg egy pörkölt esetében igen csábító vonzerő.