Translate

2013. december 30., hétfő

Szemérmetlen csokitorta


Most van az, hogy akasztják a hóhért. Életem első tortája következik. Egy fantasztikus csokitorta. Mondanom sem kell, hogy ezen alkalomból az én megrendelőm és édes konyhatündérem is beszállt a munkába. Nem mondhatom, hogy ez könnyítette a helyzetet. Az ő feladata a piskóta elkészítése lett, az enyém a töltelék megalkotása, amihez persze pontos utasítást kaptam: olyan krémes legyen mint egy pohárkrém és annyira csokis, amennyit bevallani sem merek.


Mivel egyikünk sem készített még piskótát, hát felhívtuk a séf barátnőnket Ildit, hogy adjon útmutatást. Mindent szépen elmondott, de mondanom sem kell, hogy a felét elfelejtettem. Hát újra felhívtam, de most mát kihangosítottam a telefont és ketten füleltünk és memorizáltunk. 125 gramm liszt, 125 gramm cukor, 6 tojás a piskóta alapja. Mivel kakaót is tettünk a tésztába, ezért ennek mennyiségével kevesebb lisztet kellett felhasználni. Örök szabály, ha bármiféle szárazanyagot teszünk a tésztába, akkor is 125 grammnál ne legyen ez több. Mivel legközelebb mogyorót vagy diót is fogok használni megállok 80 gramm lisztnél és a többit a kakaó és a mogyoró fogja kitenni. Igen, nem tévedés, lesz legközelebb. :-)

A tojások sárgáját és fehérjét különvettem. A sárgáját a cukor felével és egy csipet sóval Sára fehérre keverte a habverővel, közben folyamatosan kérdezgette "most jó már?". Akkor jó, amikor sűrűn krémes és valóban szinte kifehéredik. Kitartás!






A tojásfehérjét habbá vertem a cukor másik felével és szintén pici sóval. Ez meg akkor tökéletes, ha a tojásfehérje kifényesedik, megváltozik a felülete.
A kikevert sárgájába finoman bele kell keverni a fehérjének úgy a harmadát, majd szitálva a lisztet és kakaó port, végül a felvert fehére maradékát is.




A sütőt előmelegítettem 180 fokosra és a vajjal kikent szilikon formába töltött tésztát 15-20 perc alatt készre sütöttem. Ildi szerint akkor jó a piskóta, ha a teteje olyan rugalmas tapintású, mint a víztől tocsogó mosogatószivacs. Szorgalmasan tapogattuk a tészta tetejét és úgy látszik, hogy az égiek is velünk voltak, mert a tészta gyönyörű lett. Mostmár meg volt a mérce nekem is a krémhez.

Felolvasztottam gőz fölött 20 deka 80%-os csokipasztillát. Felvertem 6 dl tejszínt habbá. Azért ennyit, mert Sárikánk be volt gőzölve, hogy jó sok tejszín legyen benne. Én ezt nem akartam, de beadtam a derekamat. Nem lett vele semmi gond, de nekem jobban tetszett volna sötétebben a krém, így viszont a tejszín eléggé kivilágosította. Viszont 20 deka csoki sem bizonyult visszafogott mennyiségnek. :-) Azoknak ajánlom, akik szeretik a tortában az átütő kesernyés csokoládéízt. Nekem bejön.

Öt tojássárgáját, öt evőkanál cukrot és egy vanilia rúd kikapart belsejét gőz fölött habverővel krémesre vertem. Akkor van készen, ha a krém kezd kifehéredni és jó sűrű lesz. Arra viszont ügyelni kell, hogy nehogy nagyobb hőt kapjon, mert könnyedén rántotta lesz belőle. Szóval, ne lobogjon teljes erővel a víz, illetve időnként nyúljunk bele újjal a krémbe. Ha jó meleg, de még nem éget, akkor nem lesz baj. A másik titok a sebesség. Járjon a kézben e habverő, mint a motolla. Ha abbahagyjuk vége a dalnak. Váltott kéz a megoldás.

A meleg tojáskrémbe bele kell keverni a csokimasszát ( én a hedonizmus jegyében vagy 5 deka vajat is tettem hozzá), majd a keményre vert tejszínhabot. Az előbbit lehet lendületesen, de a tejszínhabhoz óvatosság kell. A masszát hagytuk hűlni, amíg a piskótát három egyenletes részre szeleteltük. A szeleteket lehelet vékonyan megkentük birsalma lekvárral, majd jöhetett jó vastagon a csokikrém.
Amikor mindhárom réteg elkészült jöhetett a külső réteg megkenése lekvárral, majd a krémezése. A kész tortát pedig meglocsoltuk karamell krémmel, hogy szép csíkos legyen.
Ez egy szemérmetlen csokitorta. Szemérmetlen, mert az már szemérmetlenségnek minősül, hogy milyen  sok csodásan finom tejszínhab és csoki van benne. Szemérmetlen, mert ezt a rengeteg csokit nem rejti véka, azaz hogy mindenféle csinos máz mögé, hanem csak úgy "pőrén" mindenféle dísz nélkül kínálja magát.
Na, jó egy kis díszt mégis csak kapott - szintén a szemérmetlenség jegyében - a tejszínnel kikevert karamell szósznak köszönhetően, ami szintén házi gyártmány.

A krémes csokimassza, a savanykás lekvár és a keserédes karamell csodás egyveleget eredményezett. Első tortának nem is rossz. Sőt, azt kell mondanom kis változtatással második is lehet belőle. Mint említettem mogyorót is tennék a tésztába és a krémbe 5 helyett 6 evőkanál cukrot tennék. Az igazi teszt a szomszéd kislánya volt. Úgy ette mint kacsa a nokedlit. És egy gyerek ugye nem hazudik? :)

Az ellenpélda a fiam volt. Sára mondja neki, hogy ő legyen a teszter, de vigyázzon mit mond, mert nagy a tét. Az első falat után arca lefagyott és rezzenéstelenül meredt maga elé. Nem nyilatkozott. Igazi paraszt, mint az apja. Ki nem hagyta volna ezt a poént :)

Hozzávalók:
liszt
kakaó
tejszín (35%)
csoki pasztilla
karamell szósz


6 megjegyzés:

Dina írta...

Elsőre hihetetlen nyálcsorgató lett, gratulálok! Mit nem adnék most egy szeletkéért! :))

marisz57 írta...

articles tisFöruEz a torta tényleg nagyon brutál!
Feltétlenül legyen következő!

Majzik Edit írta...

Nyammm! :) Hány cm átmérőjű volt a torta forma? Kéretik elárulni! Megpróbálnám...:)

Műkedvelő Hedonista írta...

Köszi Dina! A te szavadra mindenképp adok :)

Műkedvelő Hedonista írta...

Marisz! Ha te mint tortafüggő erre inspirálsz, akkor megigérhetem, hogy lesz folytatás. Da ezt nem igérhetem meg, hogy nem lesz benne valami hedonistás furcsaság :)

Műkedvelő Hedonista írta...

Edit! Elolvadok, he erre inspiráltalak :) Sok sikert hozzá. 24 centis a forma. Én viszont nagyon bízom benne, he tavaly már nem is volt alkalmam, de "idén" végre megkostolhatom a sajtjaidat.