Translate

2014. január 1., szerda

BÚÉK! - Újévi lencsesaláta sült oldalassal



Hát akkor lencsézzünk! Kell a szerencse, mint egy falat kenyér. Hát pörögjenek csak azok a szemek a főzővízbe. Nézegettem is hevesen, hogy mennyit készítsek, de aztán észhez tértem és az egész zacskót beleöntöttem. Nem tudom mennyit fogok belőle enni, de legyen csak készleten bőven. Nyomom majd a fejembe rendesen. Amit csak lehetett, megtettem a jövőmért. Szemetet időben kivittem, nem száradt semmi ruha a lakásban, de nem sorolom... a szabályok betartása pipa. A félutat én már megtettem. Gyere szerencse és találozzunk.

Lencse-barátok vizébe csak borsot és fokhagymát tettem egészben, sót csak amikor már kezdett puha lenni. A fokhagymát a világ pénzéért sem dobtam volna ki a főzés végén, inkább szépen belepasszíroztam a marinádba, ami balzsamecetet, citromlevet, sót, borsot, finom lilahagymát, apró kockákra vágott piros színű paprikát és koriandert tartalmazott. Többnyire a bonyolult, összetett és sok fűszert tartalmazó ételekhez vonzódom, de most eszembe sem jutott, hogy extrázzak. Vannak bizony ilyen napjaim is.

Nem akarok én bonyolult jövő évet. Jó nekem most az egyszerű is. A (most már mondhatom) tavalyi év igencsak fordulatos volt és minden bizonnyal lesz mit mesélnem róla öreg koromban, amikor a kandalló mellett a karos fotelemben vakítom a fiatal ficsúrokat az élet nagy dolgairól. Akkor most már sokan tudják, hogy annyi szövegem van, hogy öreg koromra is marad bőven mondanivalóm. Eddig minden gimis osztálytalálkozón rám szólt pár osztálytársam, hogy "csak röviden Péter". Idén ezt be is tartottam, bár most először nem szóltak rám. Így aztán annyival elintéztem, hogy annyi minden történt velem, hogy nem untatom őket a három felvonásossal, hanem akit érdekel egy-egy részlet az jöjjön oda hozzám külön és elmesélem.
A salátát kitettem a "román hűtőbe", ahogy a szakácsok hívják azt a helyet, ahova a hűtésre szánt de a hűtőbe hely híján be nem férő ételeket teszik. Ez a hely a külső térhez legközelebb levő fűtetlen helyiséget jelenti. Természetesen ez csak hideg időben, télen működik. Az sertés oldalast egyszerűen megsóztam, borsoztam, pirospaprikáztam és egy kis őrölt köménymaggal megmasszíroztam. Mondhatni kapott egy száraz pácot. Két óra pihenés után betettem a sütőbe először húsz percre 220 fokon, majd 120 fokra mit tudom én hány órára, de 3-4 biztosan volt mire vaj puha és omlós lett. Na, ez lett a mai reggelink. Bakker, úgy fáj a hasam, mint a csuda. Dolgozik a szerencsém rendesen (lencse formájában). A hasam lassan akkorára püffedt, mint a kínai csüngő hasú malacé. Lesz itt ma lufizás rendesen az biztos. Hohohó!!! Tudom már miért is jó a lencse ilyenkor. Nemcsak a szerencsét hozza meg, pontosabban pénzt hoz a házhoz, hanem elfújja a balszerencsét is :)

Induljon az év!

Nincsenek megjegyzések: