Műkedvelő Hedonista: Francia hagymaleves ráérőseknek

2014. január 7., kedd

Francia hagymaleves ráérőseknek

Nem bocsátkoznék vitába, hogy a francia hagymaleves hogyan készül. Még csak abba sem mennék bele, hogy van-e olyan francia, aki tejszínnel készíti, de annyi bizonyos, hogy eredetileg egy lassan készülő levesről beszélünk, ha a fancia jelzőt használjuk. Lehet persze a dolgot gyorsítani, de nem látom értelmét. Szerintem a hagymaleves mindenhogy finom, de van az eredetibb változatoknak valami varázsa. Olyannyira mély és buja, egyszerűen érződik rajta a rászánt idő. Egy Hedonista pedig rászánja.

Mindennél igaz, hogy jó alapanyag kell hozzá, de ebben az esetben megkockáztatom, hogy elengedhetetlen. Rosszul tárolt, félig megfagyott hagyma, vagy aminek a külső keményebb burkait nem távolították el szörnyű eredményhez vezet. Szóval, hacsak tehetjük szerezzünk valami rendes hagymát. Elmesélem én hogyan készítettem.

Fogtam egy kiló hagymát megpucoltam és félbevágtam. A gyökerek körüli kemény részt kivágtam, majd egész vékonyan felkarikáztam. Olívaolajat és vajat hevítettem egy egész széles szerpenyőbe és ebbe tettem a hagymát Addig pirítottam, míg a levét elfőtte és összeesett. Ekkor loccsintottam rá egy kis fehérbort. Na és ez se legyen vacak, ráadásul száraz legyen és ne olyan karakteres, mint a furmint, vagy a sauvignon blanc, mert ha az utóbbi jófajta, akkor macskapisi szaga van és azt most nem szeretnénk. Amikor a bor elfőtt ne legyünk restek megint felönteni egy kicsvel. A lényeg, hogy az alkoholt mindig főzzük ki belőle. Mindezt kis lángon javaslom végezni. Íly módon akár órákig is el lehetünk a projkttel, de azt gondolom, hogy egy órácska simán elmegy vele. Aki minimum negyven percet sem szán rá, az ehhez a változathoz hozzá se kezdjen. Mondanom sem kell, hogy illik kevergetni időnként. Ha a hő kellően alacsony, akkor nem ég oda és elég tíz percenként kevergetni.

Összességében nem fogyhat egy-két decinél több bor, kivéve ha közben magunkba is locsolgatunk. Ez után jöhet a nagy felöntés. Legjobb a marhahús leves, de ha nincs szerintem bármi megteszi legyen az csirke, vagy zöldséglé. Viszont jelen esetben kéretik nem használni leveskockát, még akkor sem, ha bio minősítése van. Kb. 1-1.5 liter kell hozzá.

Ebbe a levesbe szerintem mindössze négy fűszer kell. Bors, szerecsendió, kakukkfű és babérlevél. Szerencsére a kertben az utóbbi kettő fellelhető nálam frissen. Szintén alacsony hőn egy órácskát érdemes főzni. Idestova már két órája dolgozunk a kétperc alatt elfogyó levesért. A vége felé hozzáöntöttem egy fél decinyi portói bort. Marahahús leves esetében ez valami fenomenális plusz ízt ad. Ekkor már lefedtem, hogy ne engedjek minden illat és ízanyagot elpárologni a borból.

Szeleteltem kenyeret, amit olívaolajjal meglocsoltam és sütőben kissé megpirítottam. Ezekre a forró szeletekre tettem Gruyére és parmezán sajt keverékét. A levest tűzálló tálba mertem, majd a levesre szépen ráhelyeztem a kenyér szeleteket. Ekkor bedugtam a sütőbe a legerősebb grill fokozatra. amint a sajt megpirult elkészült a két és fél órás mű. Na ez volt a rövid változat, csak mondom.

Ha lett volna kedvem és időm, akkor még kisebb lángon és még lasabban készítettem volna el. Bombasztikusan finom leves ez. Teletölti az embert energiával és jókedvvel ilyen vacak nyirkos időben, mint ami ma nálunk van.