Translate

2014. február 8., szombat

Vajhal zöldségekkel, sült feketecsalán levéllel és gyöngyhagymás mártással

Vajhalat nem először készítek. Érthető, mivel finom és feszes állagával elbűvöli az embert. Még egy falat, még egy falat és már fáj is a hasunk. Egyszerűen eteti magát. A halat nem nagyon érdemes fűszerezgetni ha ekkora darabban készítjük, mert a magas olajtartalma miatt igen nehezen enged magába aromákat. Bőven elég sütés előtt kis sóval és borssal megszórni. Saját íze is épp elegendő.

Pár perc a két oldalon serpenyőben és a kellemes pír alatt omlós lesz a hús. Kiszárítani , mint bármely halat, nem érdemes. A sárga és fehérrépát minimális víz hozzáadásával egy lábosban három perc alatt megpároltam. Hasonlóan jártam el a csicsókával is, aminek articsókára emlékeztető íze nagyon jó párosítás a halhoz.
De jöjjenek végre a Műkedvelős extrák :)

Negyedeltem fincsi apró ecetes gyöngyhagymákat és tejföllel kevertem el. Kis só és fehérbors ment bele. Mit mondjak, isteni és semmi különös csavart nem igényelt. De.... nem lennék én, ha nem lennék én, úgyhogy tessék fülelni.
Egyik kedvenc zöldfűszeremet a fekete csalánt turbóztam fel köretként. Ennek az íze, ha megpirul fahéjra, ánizsra és édesgyökérre emlékeztet. Imádom. A leveleket lisztbe, majd vízzel elkevert sima és kukorica liszt keverékébe mártottam és bő olajban hirtelen kisütöttem. Ez természetesen csak pár másodpercet jelentett. Érdemes forró olajat használni, mert akkor nem szívja meg magát olajjal, de ilyenkor elég tíz plusz másodperc a forróságban és megéghet.
Némi figyelemmel ez elő nem fordulhat.
Ezek az ízek összhatásukban voltak élvezetesek. Mindenből egy kis falat. Fincsi :)

Nincsenek megjegyzések: