Translate

2014. március 28., péntek

Nem finnyásoknak való bejegyzés, az étel másodlagos

A mai bejegyzésben azt gondolom a kaja szinte mellékes lesz. Persze azt gondolom, hogy most is finom lett, legalábbis az ízlésemnek megfelelő. Történt ugyanis, hogy Sáránk, amikor épp nagyban serénykedtem a konyhában a napi betevőnkért. Vigyorogva odaront és azt kezdi ecsetelni nekem, hogy...

Engedtessék meg, hogy egymagam eldöntsem hány karikás a most következő rész. Ez bizony szókimondó, szóval mindenképp nagykorú felügyelete mellett...
Egyrészt azt gondolom, hogy Sára, aki többnyire cizelláltan fogalmaz, lévén irodalom szerető ember és aki vers mondó versenyeken is szerepelt, most elég naturalisztikusan közölte mondanivalóját. Hasonlóan szokott megnyilvánulni, amikor az ÉDES kezdetű mondatot folytatja. Ilyenkor le tudnám rúgni a fejét. A minket ismerők is röhögnek az "édesen". Ezt valahogy egy igen erős S-sel nyomatékosítja. Ebből tudható, hogy basztatni fogja a környezetét, jelesint engem. Édes egy tünemény, de ilyenkor ő Sára az egyfejű.

Most viszont nem ezért közeledett a konyha felé, hanem mert ráébredése volt. És minő szerencse nem velem kapcsolatos volt a felismerése. Van két kiskutyánk, két brüsszeli griffon. Arhur és Jumi (ejtsd Jümi) Nevét a Jean Reno Wasabi, mar mint a mustár című filmjében lévő Jumi nevű lányról kapta, aki szó szerint féktelen természet volt, de cuki és vicces, érzékeny és bájos. Jumit csak úgy hívjuk, hogy a csúnya kutya. Szegénykém, mint a csuklós busz. Valami tervezési hiba miatt olyan hosszú, mint egy csuklós busz. Arthur a szép kutya. Fajtájának egy jó kiállású darabja. Jumi hasán alig van szőr (bár már növöget). Arthur csak úgy csillog a szép szőrével a napon.
Jumi egyet viszont zsigerileg tud: hogyan kell cukizni.

Amikor agyoncsapnám azonnal bedobja a cukiságot. Szegénykém igen vakmerő. Csak a föld közelében szabad felemelni, mert az a mániája, hogy kézbe véve gondolkodás nélkül hanyatt vágja magát. Ha az ember ilyenkor nem kap alá, akkor leesik. Akár fejjel lefelé is lehet lógatni, mert semmitől sem fél és teljes bizalommal van az emberek felé. Ilyenkor kis fejecskéjét forgatva nézelődik. Sajnos előbb-utóbb el is fog butulni, mert azzal szórakozik, hogy nekifutásból feldobbant a kanapéra és annak falához csapódva landol. Tuti agya lágyult lesz.

Na, mesélem tovább Sára mondanivalóját. Azt mondta, hogy rájött Arthur miért eszi meg a kaksiját. Persze ő a kaki szót ebben az esetben felcserélte a sokkal kifejezőbb szar szóra. Idézem: Rájöttem Arthur miért eszi meg a saját szarát, de ennél fontosabb dolgot fedeztem fel, hogy nem minden szart eszik meg, csak bizonyosakat. Csak némelyik ízlik neki, a többi nem érdekli. Tudod édes ( ez most a kedves édes volt) mennyire imádja a füldimogyorót, de szinte egészben nyeli le. Csak azokat eszi meg, amikben benne van az előző nap megevett mogyoró. Mivel azt nem tudja megemészteni, felismeri a szarban és nem tud ellenállni neki. B+ Angéla, mivel hogy ez a becsületes neve, csak Sáráztatja magát. Te zseni vagy :)
A tanulság, hogy nincs az a szar az életben, amiben nem találni valami jót. :-)))

És jöjjön a nem kaki ihlette vacsora. Először az öntet: majonéz, tejföl, édes paprika krém, lilahagyma, méz, lime leve, fahéj, pörköld dió és mandula (semmi mogyoró), apróra vágott, előzőleg vízbe áztatott kandírozott gyömbér,só és bors. A zöldségek: jégsaláta, paradicsom, uborka, retek. A hús: előző nap sült csirke melle vékony csíkokra szedve, összekeverve sóval, borssal és őrölt római köménnyel. Most mondjam azt, hogy imádtuk ezt az arabos ízvilágot? Mondom.

4 megjegyzés:

Dina írta...

B+ Angéla! :D Vigyorogtam, mint tejbetök, még ilyet, még, még! :D Ja, amúgy a kajcsi is finom lehetett! :D

Kisildi írta...

Nagyokat röhögtem, nyerítve, benned egy író veszett el hedi :-)

Zsuzsa írta...

Majdnem lefordultam a székről-mármint a röhögéstől (tisztelettel)! :) :) :)

Macskanyelv írta...

Én is röhögök! :D