Savanyú csípős curry garnélával és akác leveles omlettel

Múlt héten a vietnámi Kicsi Lee-nél jártam, ahol megesett a szemem egy eddig soha nem látott zöld levélen. Na ez mi, kérdeztem? Szegénynek lövése sem volt, de annyit tudott, hogy csak a thaiföldiek veszik. Kérdezte tőlem, hogy szerintem milyen az illata és az íze. Bakker, ez olyan, mint a záptojás, az íze meg tisztára kénes. Atya világ! Ez olyan, mint a durian, csak nem édes. Na jó valamivel, sőt sokkal kellemesebb, de akkor is büdös. Lee kérdezte, hogy én mihez használnám? Zsigeri válasz érkezett: tojáshoz. És YEES!!! Szegény nem tudta a magyar nevét, de szerencsére a thai-t igen. Cha om a neve.

Rákerestem a neten és azt láttam, hogy valóban tojáshoz eszik. Egyfajta rántottát készítenek belőle és azt mártogatják egy chilis szószba. Van egy thai curry is, amit Gaeng Som Kai cha Om Gung néven illetnek. Azaz savanyú csípős leves garnélával és akác-omlettel. Szóval futó akácot vettem. Ennek a növénynek a hajtásait adják el, amik oly gyorsan nőnek, hogy 3-4 naponta szedhetők. Jó körülmények között ennél sűrűbben is. Valóban a pokol kapujának növénye a kénköves illatával. :-)


Ami a vicces benne, hogy minimális hőkezelés mellett teljesen elveszíti ezt a szagot és kellemes íze is lesz. Képtelen vagyok bármihez is hasonlítani, de piszkosul eteti magát. Elképesztően finom. Kicsit hagymás lesz az aromája, de ez nem igaz, mindössze ezt az érzetet kelti az emberben. Imádtam. Sok teendő nincs vele. A szúrós ágakról egyszerűen le kell  húzni kézzel a leveleket és késsel kissé összeaprítani.





Pár tojással, kis halszósszal össze kell keverni és, mint egy tojáslepényt, megsütni mindkét oldalán. Ha kihűlt kissé, kocka formára kell vágni. A leves egy elég egyszerű ízvilágú valami. Lehet kapni az Ázsia boltokban csípős savanyú leves alapot, amit krémként árulnak, de alkalmas a piros curry is. Aki bátrabb essen neki nyugodtan saját kezűleg. Kis gyömbér, chili paprika, galangal, kurkuma, thai citromfű keveréke kell hozzá, vagy ezekből éppen ami van otthon. Nekem éppen semmim sem volt csak piros curry-m. Ebből egy keveset beletettem a vízbe. Tettem hozzá egy adag halszószt és rákpasztát. Semmi gond, ha ez sincs otthon, a piros curry paszta szinte minden hozzávalót tartalmaz. De a halszósz azért csodákra képes. Persze találtam pár darab thai mogyoróhagymát is. Lehetőség szerint a savanyúságot tamarind pasztával adjuk meg, vagy lime levével. Ha ezek nincsenek, akkor pici rizsecet is megteszi, de....... A levesbe mindenképp tegyünk egy két paradicsomot szeletekben. Ez hozza majd a harmóniát az ízek között. Amikor a leves forr, a garnélákat bele kell dobni és már mehet is bele a kockázott tojáslepény.

Kicsivel utána dobhatjuk is hozzá a hagymákat is, amit kis darabokra szeleteltünk. ennek nem jó, ha főtt lesz, hadd ropogjon kicsit, csak épp ne legyen nyers. Komolyan mondom, hogy isteni lett ez a leves. Azt ne feledjük, hogy míg egyes népek a curry-t kifejezetten sűrűn eszik a thai konyha curry-je sokszor levesnek hat a mi európai olvasatunkban.