Translate

2014. március 25., kedd

Sült csirkecomb halpikkely mentával

 Tudom, hogy sokan furcsának tartják az ételeket, amiket nap, mint nap eszünk, de nekünk ez a természetes. Az is tény, hogy szinte mindennel kísérletezek, amihez csak hozzá jutok. Sőt mondhatni állandó újdonság-keresésben vagyok. Viszont most olyan alapanyagot mutatok be, ami még nálam is kiverte a biztosítékot. Ez pedig a halpikkely menta.

Két hasonló fajtáját árulják is kerti tó növényként kaméleon mentként. Latin nevük hasonló, de máshogy végződnek. Arra még időt kell szánnom, hogy kiderítsem vajon ehetőek-e. Annyi bizonyos, hogy csak a zöld levelű ehető amin nincs más színű ciráda. Illata olyan, mint egy savanyú halszag. Innen is kapta a nevét. Íze meg hát, mondjuk ki bátran: botrányos. Nem tudom mihez hasonlítani. Amolyan halas, mint az illata, de nem a fincsi kategória. Azt gondolom hozzá kell szokni.

Nekem is kellett némi idő  pl. a fermentált rákpasztához. Persze mindennek megvan a maga titka. A bétel bors levélnél is elment a kedvem, amikor nyersen megkóstoltam, azonban sütve fenomenális. És ez nem csak az én véleményem.  A múlt heti Hungry Goulash vacsoránkon bételbors levélben sült házinudlit készítettünk. A vendégek imádták.





Na, de ez a menta nem lopta be magát a szívembe. Egyébként nagyjából esélytelen a beszerzése, mert Vietnamon kívül nem-igen kapható, mivel az íze miatt meglehetősen megosztó. Hát, persze, hogy én is a vietnámiaktól vettem. Az ilyen aromás leveleknél az a tapasztalatom, hogy vagy jól meg kell pirítani, vagy grillezni kell valamilyen vörös hússal. Ilyenkor egészen más aromák szabadulnak fel, amik már kellemesek. Igaz, akkor sem szokványosak. Erre ez kifejezetten igaz.

Szóval, fogtam ezeket a leveleket és vastagabb csíkokra vágtam, majd félretettem. Csirkecombot kifiléztem, majd bepácoltam sok gyömbérrel, fokhagymával, kis szójaszósszal és csípős rákpasztával. Na, így már a hús is büdös lett legalább. Betettem a hűtőbe pácolódni két órára. Thai citromfű fehér részét egészen apróra vágtam, majd egy jó adag szintén apró gyömbér kíséretében kis olajon megfuttattam. Erre dobtam a leveleket, majd amikor kissé megsültek és kezdtek színt kapni, ment a hús. A végén egy kis cukrot is adtam hozzá. Tálaláskor megszórtam a tetejét aprított földimogyoróval. Finom volt, de nekem is furcsa. Ha itt a nyár, akkor tutira grillezni fogom fűszeres marhahússal. Biztosra veszem, hogy jó lesz és addigra megszeretem, mert végre kiismerem ezt az igazán egzotikus növényt.

csirkecomb
gyömbér
fokhagyma
szójaszósz
rákpaszta
thai citromfű
halpikkely menta
földimogyoró
cukor



Nincsenek megjegyzések: