Translate

2014. április 27., vasárnap

Ropogós garnélák hógombával


Sára látja, hogy nekiveselkedek egy újabb bejegyzésnek. Kéri, hogy csak nem a mai élményeimet írom-e meg? Nem akartam, mert nekem abban bizony semmi élményem sem volt. Az ilyen dolgokban még sikerélményem sincs, holott megoldottam a problémát. Még télen kitalálta a lelkem, hogy szeretne egy falra szerelhető ruhaszárítót a kert hátsó falára. Nem is lenne ez gond, ha nem lenne tíz centis pihe-puha szigetelés a falon. Pont remek alap, amikor vagy tíz kiló ruhával terheli az ember a szárítót. Ilyenkor ezer százalék, hogy a szárító alja egyre mélyebben fog belesűlyedni a szigetelésbe. Sára minden alkalommal cikiz, ha veszek valami barkács cikket, tudni illik állandóan hangoztatom, hogy mennyire gyűlölöm a fúrás-faragást. Ezen mondataim és az általa valósnak hitt kép ellentéte miatt még mások előtt is igyekszik leégetni. A helyzet a következő: tényleg ki nem állhatom, az ilyen otthoni és kerti munkákat, azaz barkácsolásos ezermesteres szarokat.

2014. április 26., szombat

Karalábéleves lazaccal sáfrányosan


Íme egy gyors és ízletes leves hétvégére. A felkockázott karalábét egy lefedett lábosban pár evőkanál víz hozzáadásával megpároltam. Szeretem, ha olyanra sikerül az állaga, hogy már puha, de még van benn kis ellenállás. A pároló lébe tettem kis sáfrányt is, ami szép színt ad a lének és persze kellemes ízt is.
Kell hozzá még egy kis újhagyma, amit kevés vajon le kell pirítani, majd mehet rá a szintén kockázott lazac. Az egészet felöntöttem tejszínnel és annyi vízzel, hogy ne legyen a kelleténél töményebb és zsírosabb. Még pár pillanat az összerottyantás kedvéért és lehet is tálalni. Ugye, hogy egyszerű és gyors recepteket is tud a Műkedvelő?!


2014. április 19., szombat

Könnyed ázsiai tekercsek


Nem örülök. Alig egy órája még mogyorónyi jég esett kinn. Na, mindegy.
Azt gondoltam, hogy a húsvéti sonka lakomázás előtt legyen valami könnyed étel. Egyetlen érv szól ellene: addig képes enni az ember, amíg egy morzsa is van belőle és persze ilyenkor már hiába a könnyedség, ami sok, az sok.
Ennek van még egy magasabb fokozata is, amikor az ember (azaz én) jól begyorsít és féktelen falatozásba kezd, nehogy az asztal túloldalán a szintén villámgyors "ellenség" egy picivel is több finomsághoz jusson, mint én. Na ebben mondhatom remekelek. Egyesek szerint ilyenkor nem érzem az ízeket. Dehogynem!!! Olyan ez, mint a vizuális memória, csak nekem ízreceptor memóriám van. Hosszasan fel tudom idézni mit ettem :) így aztán siethetek , ahogy akarok. Na jó ebből egy szó sem igaz, de nehogy már visszafogjam magam és csak nézegessem, ahogy a másik élvezkedik az általam kiszemelt falaton.

2014. április 18., péntek

Tavaszi szél ÍZET áraszt az Édesmindegyben

Juhéjj! Megvolt a harmadik Hungry Goulash vacsora estünk!!! Bár az élménybeszámolóval szokás szerint fázis késésben vagyok egy kicsit, ez mit sem von le a program értékéből, ami mit is mondhatnék - remekül sikeredett.
Hála az Édesmindegy desszert bárnak szuper kellemes helyen tarthattuk. És a koprodukció záró akkordjaként a desszertet ők készítették el. A harmadik estünkre már mi is okosabbak voltunk és nem téptük szét magunkat azzal, hogy kilencvenegynehány alapanyagot felvonultató menüsort kreálunk, mint a hamburgeres vacsi esetében. Azonban tényként leszögezhetjük, hogy egy Hungry Goulash vacsora sohasem lesz séta galopp, mert mindig túl kell kicsit lépnünk önmagunkon is ahhoz, hogy élményt adjunk. Ebbe jobb is ha belenyugszunk.

2014. április 5., szombat

Amikor a három jóbarát találkozik


"Ez itt a három jó bari, ki mindig összetart, ez itt a három jó bari, ez itt a három jó bari...."
Hát, a bari akár stimmelhetne is, ha bárányt értünk alatta és nem a Másnaposok teljesen idióta szakállas fazonja ugrik be. Persze, hogy az ugrik be. Ráadásul a bárány sem stimmel, mert az meg malac volt itt.
A lényeg, hogy három különféle húst vettem alapul a mostani ételhez, ami mindennek dacára rövid idő alatt elkészül. Az meg már sejthető, hogy egy összetett ízű étel következik.
Bár a mi magyar konyhánk nem bővelkedik a hús és halfélék vegyítésében erre mégis sok példát találunk. Egyrészt már a spanyolok is rég rájöttek, hogy ez milyen remek ötlet, de ilyesmit ázsiában is felfedezhetünk. Én most az egyik legegyszerűbb kínai ihletésű dologra szavaztam.

2014. április 4., péntek

Rántott marhapofa medvehagyma mártással, sült gnocchi-val


Most megint olyasmit készítettem, amihez hasonlóért már kaptam a cuki kis pofácskámra. Ez az ominózus rántott bélszín steak volt. Mondom steak. A játékom nem az volt, hogyan rántsak ki egy darab drága bélszínt, hanem hogyan készítsek el egy szaftos fél angolosra sütött, pihentetett steak-et ropogós bundában. Jelentem sikerült. Egyesek szerint ez bűn volt a bélszín esetében. Nekik az, nekem bocsánatos, sőt mézédes bűn, mely gasztro fejlődésem jeles állomása lett. Most az izgatott, hogyan lehet egy lassú tüzön vajpuhára sütött marhapofával ugyanezt eljátszani.

Szép csendben figyelem a mindent átható medvehagyma őrületet. Kijelentem, hogy semmi bajom vele, de azt gondolom olyan, mint Kasza Tibi. Mostanából mindenből ő folyik (és ehető, de nem nagy szám). Szerintem ez a növény a mai ultra felkapottságát két dolognak köszönheti ellenére annak, hogy íze számomra kissé tolakodó. Az egyik, hogy ez a tavasz hírnöke. A tél kiéheztette az embereket a friss, nem fóliasátras ízekre és ez bizony hozza a gyógyírt erre. A másik, hogy csak rövid ideig kapható. Na, jó legyen egy harmadik is: divatos. Például én ma szerveztem le, hogy egy zöldséges hozzon nekem egy rakás vöröshagyma szárat. Pontosabban azt a középső szárat, ami majdan a virágzatot hozza. Ezt ő is és minden más termelő kidobja, miközben nekem egyik kedvencem. Tavaly is ingyen adta. Vajon mi lesz, ha ez is divatba jön?