Translate

2014. szeptember 6., szombat

A Konyhafőnök Lukács Péter tálalásában


Úgy döntöttem egy váratlan pillanatban, hogy nevezek az RTL új főző show-ba a Konyhafőnökbe. Mint általában sok döntést az életben, ezt is hirtelen hoztam meg. Persze vannak olyanok is, amiket komolyan kielemzek, mielőtt leteszem mellette a voksot, de ez most nem azok közé tartozott.
Azért nem kellett hozzá sok idő, mert ösztönből éreztem, hogy ott kell lennem. Soha eddig eszembe nem jutott, hogy versenyen induljak. Idestova két éve írom a blogomat, bár az utóbbi időben kénytelen-kelletlen hanyagoltam, mert elfoglaltásgaim (főleg a munka) nem hagyott hozzá elég időt és energiát. Igaz ezen időszak alatt sok érdekes tapasztalattal lettem gazdagabb. Majd mesélek is róla.



Kereteim most is szűkösek a mesélésre, hiszen - gondolom nem mondok el nagy titkot - százezer évre írtam alá titoktartást a tv csatornával. Naná, hogy nem fedhetek fel minden részletet és nem is mesélhetem el mi lesz a következő adásokban. Mégis azt gondolom, hogy pár szó erejéig lefuttatok egy kisebb értekezést.

Egy pillanatig visszatérek arra, hogy miért is indultam. Legalábbis, utólag mivel magyarázom. :-) Amikor a blogot elindítottam az volt a célom, hogy megmutassam, hogy nem kell félni azoktól az alapanyagoktól, amiket nem ismerünk, szeressük tiszteljük a hagyományos ételeket, de legyünk nyitottak az újra is. Minek ítélkezni bármi felett, amit még csak meg sem kóstoltunk. Egyszóval legyünk nyitottak a világ konyháira. Nézzük meg mit szeretnénk abból átvenni, beiktatni mindennapi főzésünkbe. Legyen az fűszer, alapanyag, technológia. Ha felteszek egy középkori főúri konyhás receptet mondjuk anélkül, hogy ezt elmondanám, megkapnám, hogy mit bonyolítom annyit. Miközben az akkori árnyalt fűszerhasználat mindennapos volt: húshoz szerecsendió virág, fahéj, netán ánizs. Na ne mááár! Ott a jó pörkölt, minek annál jobb. Jó is az persze, de ezek az ételek is minket tükröztek sokáig, csak feledésbe merültek.A kultúránk részeként dolgunk újra felfedezni.

Bántjuk a sok ázsiai ételt is, miközben nem egy ételünk alapját onnan hoztuk a Kárpát-medencébe. Az is célom volt, hogy mindenkit óva intsek a receptkönyvek pontos követésétől. Legalábbis, ha nem süteményről van szó. Minden alapanyag más. Nincs két egyforma ízű paradicsom. Ha az étel azt kívánja, hogy savas hatású legyen, miközben a paradicsom mézédes, akkor bizony nem árt bele némi savasságot tartalmazó összetevő. De ennek az ellenkezője is igaz. Ha túl savas, akkor pici cukor csodát tesz. Recepjeimben nem mennyiségeket írok többnyire, hanem ízharmóniákat és íz arányokat ajánlok. Például, hogy a végtermék inkább ilyen, vagy olyan irányban tolódjon el az ízek terén. Az is célom volt, hogy megmutassam milyen sokféle alapanyag szerezhető be itthon és, hogy ezek messze nem kerülnek sokba. Ha azt mondom, hogy a kedvenc alapanyagaim egyike a kék úszórák mindössze 200 forinttal drágább, mint egy kiló darált marhahús, a tintahal olcsóbb, mint egy kiló csirkemell, akkor azt gondolom nem lehet a drágaság a fő téma.

Két év távlatában úgy látom mindebből nem sokat sikerült átadnom. A bolgomat sokan különcnek tartják, de legalábbis különlegesnek, miközben nálam ezek az ételek alapanyagok mindennaposak. Nem törekszem semmi különlegességre, csak hajt a kíváncsiság, hogy minél több új dolgot megtapasztalhassak, hogy tudjak véleményt alkotni róluk. A blogom rétegblog maradt. Akit érdekel nagyon szereti, de többen vannak, akik csak messziről szemlélik. Tudom, hogy nagyobb látogatottságot érnék el megszokott és ismert receptekkel, de nálam ezek eddig nem sűrűn fordultak elő és nem is fognak, hiszen szinte minden recept a fejemből pattant ki. Vállalom a réteg blogságot, de nem szeretnék az eredeti koncepciómon sem változtatni a nagyobb ismertségért. Ez utóbbi megszerzéséhez viszont jó ötletnek bizonyult a Konyhafőnök verseny. :-) Na, persze ott ki nem mondanák, hogy blogot írok. Így mondhatni, népszerűség fronton nem nagyon várhatok jelentős ugrást. De sebaj, az egész olyan élmény volt, amit nemigen felejtek el.

Az is inspirál most az írásban, hogy elolvastam eddig rengeteg kommentet és bár nem reagálhatok rájuk egyesével, de látom a találgatások milyen irányba haladnak és ez nem minden esetben tetszik. Először is ez egy kereskedelmi csatorna műsora, kereskedelmi céllal és stílusban. Valóban szeretném, ha a főzésünkből több látszana, de ez nem egy oktató műsor. Mondhatom egyikünk sem élvezte a szigorú zsűri tekinteteket. Valóban a stressz a műsorszerkezet része. Ez egy verseny, amiben mindent az utolsó pillanatban tudtunk meg, és láss csodát nem egyszer valóban csak három percünk volt kitalálni, hogy mit készítünk és ezen idő alatt kellet a piactéren bevásárolni. Ha valamit nem találtunk ott lent, akkor pillanatok alatt át kellett alakítani az amúgy is labilis tervünket. Ez a verseny arról szól, hogyan tudjuk kivágni magunkat a leglehetetlenebb helyzetekből. Mondhatom ha otthoni környezetben kapom bármelyik feladatot, akkor biztosan mást főzök. Nem ismertem a piacteret, egy rakás olyan gép volt a konyhában, amiket nem ismertem, vagy csak hasonlót, de épp elég percet veszítettem a röpke 60 percből, míg kitaláltam, hogy mi mihez való és mit hogyan rakjak össze.

A konyhapultban is állandóan keresgéltünk mindent. Szóval, nem csak a zsűri stresszelt minket. Azt gondolom, hogy abból amit itthon képviselek a konyhámban, szinte semmit sem sikerült megmutatnom. Itt egy más világban kellett megfelelnem, és bevallom sokkal nehezebb volt, mint ahogy képzeltem előtte.
Talán az ázsiai gombás ételeknél volt lehetőségem valamit megvillantani a saját világomból. Ez a verseny valóban szólt a főzésről is, pontosabban arról, hogy nem megszokott helyzetekben hogyan vágjuk ki magunkat, de sok esetben bizony a lelki, érzelmi, fizikai stabilitásunkról. Ezt vállaltuk, ennek az elvárásnak kell megfelelnünk. Lehet szidni a műsorszerkezetet, a körülményeket, vagy bármit, de azért kérem a kommentelőket, hogy valamit dicsérjenek is már. Bár látom, Andrásunk kapott már ilyeneket is. Akkor helyesbítek: légyszi, engem is dícsérjen valaki. :-)
 Rozináról annyit, hogy ő is és én is tudtuk, hogy van ellenfél és ellenség és ez nem azonos. Mi ellenfelek voltunk, ha kellett és szövetségesek, ha éppen arra volt szükség. Attól, hogy elvett tőlem két alapanyagot nem lett ellenségem, de tudtam, hogy a puskapor szárazon jó. Másrészt hízelgett, hogy veszélyesnek tart engem magára nézve.

Látom azt, hogy sokakat zavar, hogy miért csinálunk újragondolt, egyszóval a hagyományostól eltérő módon készített ételeket. Ha ez a feladat, akkor ennek kell megfelelnünk. Nem mi válsztottuk. Kaptuk. Ennek megfelelően azok a hozzászólások, hogy ezek egy normálisat sem tudnak elkészíteni, vagy a meg nem kóstolnám ezt  a vacakot, értelmetlenné válik. Tessék mindent a maga környezetében nézni. Ha a zsűritől azt várjuk, hogy legyen objektív, akkor a kommentjeinkben is legyünk azok, de leginkább megfontoltan és ne indulatból reagáljunk.

Nekünk, versenyzőknek kell az építő kritika, de kell a bíztatás is. Ez adja ugyanis az energiát. Egy ilyen verseny állati fárasztó, sőt. Idegileg, érzelmileg és fizikailag is megterhelő. Én mondjuk eddig megúsztam, mert nem kezdtek ki a nézők. Remélem így is marad. Igaz, megkaptam pár embertől, hogy az a libamájas ételem milyen mini adag. Érthetően egy egy órás műsorba nem fér bele egy órányi főzés. Pláne, hogy nem csak engem mutatnak. Kaptam egy kis szelet libamájat. Az élet úgy osztotta ki, hogy nekem jutott a vastag főeres rész. Ha azt benne hagyom, a zsűri a rágcsálás közben letépi a fejemet, pláne a nézők. Kénytelen voltam kivenni belőle. Ami egyben maradt belőle mindössze arra volt elegendő, hogy kimetsszek belőle négy egyforma darabka libamájat. Ezek egyenként másfél centisek voltak. Ne feledjük azt sem, jogy a zsűri igényinek kellett megfelelni, akik szerint az előétel csak kis mennyiség. Az adaggal nem is volt bajuk. A negyedik darab arra ment el, hogy előre megsütöttem. Ilyen kis darabot még nem készítettem el és tudnom kellett mennyi időre van szüksége, hogy mind a négy oldalra rápirítva se túlsült se nyers ne legye. Ezt természetesen kóstolásra használtam és nem a tányérra szántam. Ebből az esetből is látszik, hogy a nézők kénytelenek fél információk alapján ítélkezni. Most kicsi, vagy kihoztam belőle a maximumot?

Mindenesetre a zsúri beszólásai semmik ahhoz képest, amit ma kaptam a "híres egyfejűtől" Sárától. Két hete komolyan mondom semmi energiát nem tettem az itthoni főzésbe. Ma igen. A nyár nagy részén alig látott, mert amikor dolgoztam vagy éjjel jöttem haza, vagy máshol aludtam. Így főzhetett magának. Már ha megtette :) A verseny alatt érthetően szintén nem lehet erre idő. Na, ma megerőltettem magam. Készítettem négy féle ázsiai ételt. Tényleg a kedvében szerettem volna járni. Látom, hogy izzik a szeme és amolyan Bernáth Józsi séfesen rám szól, hogy négy félét készítesz Péter? Igen mondom büszkén. Minek? Van ennek értelme? Halomra szórsz földet? Záporozza a kérdéseket. Anyácskádat. Pontosan tudja, hogy az ázsiaiak több féle ételt fogyasztanak egyszerre. Sőt nem egy alkalommal ennél is több félét csináltam egy ebédre, vagy vacsorára. Kint az udvaron ettünk, ahol az egyik tányérra rámutat és mint egy déli boszorkány rám förmedt, hogy ez miért ilyen csúnya? Anyácskádat!!! A te kedvedért csináltam. Alig szabadultam meg a zsűri szúrós tekintetétől, a nem várt és számomra nem mindig kedvező, vagy elfogadható véleményétől, mire itthon olyat kapok, hogy az semmi az eddigiekhez képest. Minden bizonnyal fellelkesült a zsűrit látván, ha nekik engedtem a fikázást, akkor neki pláne fogom. A kis próbálkozós. Jól megisasszondtam neki, hogy főzz magadnak szart édesem én meg majd ellátom magam papírzacskóból, állva a konyhában.

Minderre azt meri mondani, hogy azért nehezményezte a négy félét, mert egy esetén csak negyed annyi koszt hagytam volna a konyhában. A versenyben 1-2 alkalmat leszámítva tökéletes rendet hagytam magam után. Sokszor nemcsak hogy elpakoltam mindent, de ha időm maradt rá még el is mosogattam, amit tudtam. A letakarított asztalon várta a versenymű a zsűri ítéletét. Na, itthon ilyen nincs. Amennyire tudok máshol szervezetten és tisztán dolgozni, itthon ez nem mindig valósul meg. De mint látjuk mindenütt vár rám egy szigorú pontozni vágyó :)



10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mindig nézem a műsort és drukkolok neked.Látszik, mennyire komolyan veszed.Tényleg szokatlan a nagy cikizés, de amiket alkottok, hihetetlen.Nagyon kíváncsi vagyok a végére, gondolom te már tudod.
További jó munkát!!

biZSUterie írta...

Szerintem hosszú távon az marad talpon, akinek van saját karaktere, és a saját útját járja. NEKED VAN (mindig is volt:-)). Hajrááááá Petiiii!!!

Culin Artz írta...

No, ezt jó volt olvasni, korrekt kis írás :)
Ami nagyon meglepett az a libamájjal kapcsolatos volt. Nem hittem volna, hogy egy ilyen műsorban, ahol elvárják a magas színvonalú ételeket, az alapanyaggal nem teszik meg ugyanezt. Szerintem a legtöbb háziasszony, már aki dolgozik libamájjal, tudja, hogy a máj zsigerelésével kezdjük, akkor is, ha szeletelésre kerül sor. Amúgy jól megoldottad, bár a dió helyett én a mandulát érzem közelebbinek, de megkóstoltam volna :)
Hajrá! Minél tovább juss el!

Lilla Seffer írta...

Mikor megláttalak az első adásban, egyből tudtam, hogy Te vagy a Hedonista Péter. Nagyon drukkolok neked, tulajdonképpen egyelőre miattad és András miatt nézem. Kíváncsian várom a további részeket. Ja, és én baromira örültem, mikor tőled vette el Rozina a két alapanyagot, mert tudtam, hogy ezzel vesztett :D

pinkóci írta...

Bevallom, én egy adást sem láttam, nem is hinném, hogy fogok: nem szeretek tévét nézni. A műsorról azonban több ismerősöm kommentérjait is volt alkalmam elolvasni, egytől egyig negatív kritikákat. Köszönöm, hogy megosztottad velünk azt, ami a felszín mögött van. Jó lenne, ha mások is előbb ebben merülnének el, mielőtt ítélkeznek...

janka kovács írta...

Remek ötlet volt, hogy elindultál ezen a versenyen. Az ellendrukkerekkel nem kell törődni- náluk savanyú a szőlő :)

janka kovács írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
trollanyu írta...

Sajnálom, hogy nem láttam a műsort, csak miattad annyira kíváncsi voltam rá. Még nem volt időm megnézni az rtl honlapját, de majd rákeresek. Mivel nem láttam, nem tudom mi az alapja a rengeteg negatív kritikának, de az a tapasztalatom, hogy Magyarországon mindig mindent rossz, bármi is legyen az, a lényeg, lehessen valami rosszat mondani. A lényeg, hogy én szurkolok, és pont azért kedvellek, mert különc vagy :)

Kisildi írta...

Hedi, minden féle képp tudom, hogy egy kitűnő szakács, jókedélyű, vidám ember, egyszóval egy értékes fickó vagy. Nehogy már zavarjon olyan emberek kritikája, akik semmit sem tudnak a dologról, csak sportból és unalomból kommentelgetnek. Én bízom benned és ha nem is te leszel a nagy gyűztese a műsornak, számomra igenis az vagy.

Névtelen írta...

Tetszett, ahogy "szerepeltél" a műsorban. Sajnálom, hogy kiestél!