Állítólag volt nyár az idén, meg volt ősz is. Föld alatti helyemen mindez csupán hír és nem átélt élmény. Itt a csajok dekoltázsa, átvillanó idomai is évszakfüggetlenek, csizmát is hordanak télen-nyáron, nincs itt semmi változatosság kérem. Ez mindennek az oka, mondom én. Gyűlnek a bejegyzésre váró ételek, amiket Sára egyre szenvtelenebbül fotózgat a kérésemre, minek?! - hallom majd minden alkalommal - úgy se írod meg. Csak, majd megírom - persze, tényleg nem. Így megy ez hónapok óta.
Van ebben öröm, de bánat is bőven. Sok dolgot elértem és megváltoztattam, de a saját terveimet cserébe fel kellett adnom. Alig ven bejegyzésem a blogon. Keveset főzök itthon. Cserébe viszont kedvenc alapanyagaimmal élek együtt a tengeri halakkal, rákokkal, kagylókkal. Fogyasztom is őket minden nap. Igaz a panaszkodás mellett ezen időszak alatt kaptam a legnekemvalóbb felkérést. Egy török fürdőben kellett két főt elkényeztetnem egy szülinapi eseményen. Annyira szerettem, hogy semmit nem kellett egyeztetnem. Mindenben szabad kezem volt. Egyszóval minden meglepetés lett. A lényeg az volt, hogy legyen extra és minden ételről meséljek. Két ember egy fürdőben. Egy asztal, két szék és mindössze 24 féle étel. No, meg az italok. Mindezt szinte egyedül. A fiam segített logisztikázni, amiért külön köszönet neki. Minden megkóstoltak és szinte maradéktalanul el is fogyasztottak. Ez volt az igazi Hedonista menü. Ígéretet teszek, hogy erről is írok beszámolót.
Visszatérve, most ki lettem parancsolva a kertbe, gereblyézés, kerítésről lelógó borostyán megkurtítása, fűnyírás, mert még az is nő ilyen tavaszi melegben. És a legszomorúbb feladat, a grillező elrakása tél előtt. Ez olyan, mint a pont a mondat végén, a befejezettség visszavonhatatlan jele.
Gyujtsuk be, mielőtt elrakjuk.
A sütőben terveztem elkészíteni ezt a jó kis ragut, de mennyivel jobb lesz szabad tűzön, némi füstös ízzel. Nem sokáig tanakodtam a kérdésen.
Egy angus lapockát készítettem el vörösboros raguban, amiben sok olívabogyó, paradicsom, kapribogyó, vöröshagyma, fokhagyma, és rozmaring volt. Persze tocsogott az olívaolajban is. Mindent összentöttem és ennyi. Végtelen türelemmel hosszú órákon át sült a grillen, míg végletekig koncentrált ízű és omlós lett. Ahogy az ősz is egyszerűen és markánsan adja tudtunkra, hogy itt a vége a nyárnak, én is hasonlóan intenzív és karakteres ízekkel kiáltottam a világnak és magamnak is persze, hogy egy ideig nem élvezhetem tobább a kertet, a meleg napokat, estéket. De nem adom fel és nem tűnök el a sűlyesztőben. Fél év és újra itt vagyok. Izzítom a parazsat, perzselem a húst. Élvezem az életet. Már csak 180-at kell aludi :)
Hozzávalók:
angus lapocka
száraz vörösbor
olívabogyó
paradicsom
kapribogyó
vöröshagyma
fokhagyma
rozmaring
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése