Translate

2017. május 19., péntek

Halleves lila édesburgonyás üvegtésztával

Ahogy lenni szokott Sáránkat nyaggatni kezdtem, mit is akar enni. Jó ideje igen kevés szabadidővel rendelkezem, ezért kevesebbet főzök itthon napi szinten, nemhogy naponta kétszer is, mint anno. Ilyenkor legalább megpróbálok a háziáldásom kedvébe járni. Repül is vissza a megszokott válasz: Édesnekemaztánteljesenmindegy... Na ja! Ahogy felvetek valamit rögtön rávágja, hogy na azt aztán semmiképp sem... Azért bevallom ilyenkor néha eljátszom a poént, hogy olyat vetek fel, amire várhatóan nemleges lesz a válasza. De megfogadtam, hogy erről leszokok, és erre oda is figyelek.
Új kedvencemből ajánlottam valamit, ami a lila édesbugonyás vermicelli tészta. Imádni való színe mind levesben, mind salátában, vagy igazából bárhogy klassz látvány. Azt gondoltam, hogy ebből csinálok egy jó sűrű, kevés lével felengedett ételt. Lepényhal, színes paprikák,  édeskömény, répa, gyömbér, újhagyma, friss idei fokhagyma szárával együtt,  és menta adta a hozzávalókat.


A zöldségeket vékony csíkokra vágtam és füstölgő serpenyőben kicsit megpirítottam vigyázva arra, hogy ropogós maradjon, de pirított ízével a levest feldobja. A lepényhalat papírtörlővel megtöröltem, hogy ne tapadjon a serpenyőbe. Amikor füstölgött benne az olaj szépre sütöttem. Az alaplé egy különlegességből készült. Hála az Ínyenc Kredenc Egyesületnek egy hatalmas 4-5 kilós vadvizi hekk csontjaiból készült alaplé megadta a szuper tengeri hal aromát. Szóval forró leves, sült zöldségek, izgalmas gyömbér aroma, és pirult lepényhal, menta hopp a tálba.... Ráadásként olajban sült padron paprika is került a halak tetejére. Némi lime bele ízlés szerint. És jöhet a coming out... Mindez úgy tűnik, hogy tervezett leves volt. Hát részben. Valójában az otthon sorakozó mindenféle kevéske, már főételenek nem elegendő alapanyag felhasználása volt a cél. Cél teljesítve :)

2017. május 17., szerda

Galamb leves


Komolyan tervbe vettem, hogy újra feltűnök a húspiacon, mármint ahol a bloggerek vannak terítéken. Jó ideje alig publikálom, amit főzök, ám ennek most vége. Reményeim szerint, ha a csapból nem is én folyok majd, de a csöpögés szintjén jelen leszek. A mai bejegyzést az inspirálta, hogy kaptam egy fincsi galambot Noémitől, amiből (nagy elégedettségemre) igazán jó leves kerekedett. És ehhez a fiatal jószág pihe-puha húsa elengedhetetlen volt. A leves az egyszerűség jegyében készült el, már ami ebben a témában rólam elmondható.