Gersli risotto csípős kolbásszal és cukorborsóval

Nem szoktam kételkedni Giuseppe szavaiban, de bevallom most kissé beleestem ebbe a hibába. Ő vezeti a Buono olívaolaj és tésztaszaküzletet. Megláttam nála a polcon egy zacskó gerslit. Olyan volt, mint a magyar azzal a különbséggel, hogy a szemek kisebbek voltak. Rá is kérdeztem, hogy a szokottnál magasabb áron vajon mit tud ez a termék. Erre elkezdett lelkesedni, hogy annyira, de annyira finom, hogy egyes éttermek teljesen átálltak az erre az olasz gerslire. Inkább fizetnek érte többet, de nem adják már lejjebb. Amúgy sem vagyok egy nagy gersli fan, ezért gyanakvóra vettem e figurát. A gond csak az volt, hogy Giusepp-ét ismerve soha nem nagyzolt még nekem. Egy életem, egy halálom, hát rászántam magam és elvittem egy kilóval. szépen feltettem főni és hamar észleltem az első különbséget. A itthon kapható gersli illata számomra kissé erős. Azt sem kedvelem benne, hogy eléggé nyákosra fő, illetve a szemek állaga is fura nekem. Na ebben az esetben finom illat keringett a levegőben. A szemek állaga ruganyos, de nem rágógumis volt. Egy töredezett szem sem volt köztük. És végre nem volt nyákos. Be kell vallanom, hogy ezek után én sem adom lejjebb. Arról nem is beszélve, hogy mindössze tíz deka bőséggel elég volt kettőnknek. Az íze valóban össze sem hasonlítható a magyarral. Tiszta a végtelenségig, minden tolakodó mellékíz nélkül. Az elkészítése a következő volt. Nagyjából készre főztem a magokat. Eközben lilahagymát és a szintén Giuseppétől vett olasz kenhető puhaságú minden adalék mentes csípős kolbászt lepirítottam, némi friss zöld chili társaságában. Majd felaprított cukorborsót is tettem bele és tovább pirítottam. A gerslit leszűrtem és paradicsommal készre főztem. Ekkor belekevertem a kolbászos keveréket. Az állaga remek volt, de ahogy a risotto megkívánja hideg vajdarabokat kevertem el benne, hogy szép krémes legyen. Természetesen egy hatalmas adag friss parmezán sem maradhatott ki belőle. Köszönöm a remek alapanyagot Giusi és ezer bocs, hogy egy pillanatra is elbizonytalanodtam. Továbbra is a híved maradok :)

Zöld jackfruit garnélával és mogyoróval

Van egy gyümőlcs, amiért rajongok. Szinte függőlettem. Ez a jackfruit. Semihez nem hasonlítható ízével és állagával rabul ejtett. A beszerzése igen nehéz, mert előre be kell jelentkezni a sorbanálláshoz is. Amikor érkezik pár tizenkilós gyümölcs, merthogy ilyen nagyok, már el is van adva minden darabja. Többnyire kétkilós szeleteket vágnak belőle. Egyszóval jó kapcsolatot kell kiépíteni a kereskedővel, hogy előre jelezze a szállítmány érkezését. Nagyon ritkán pucolva is érkezik tálcán. Fagyasztva is beszerezhető, de ez változtat az állagán. Most viszont megint vettem valamit a boltban, amiről lövésem sem volt mi lehet. Hazaérve jutott eszembe, hogy rákérdezek. Telefonáltam is Lee-nek. Azt mondta zöld, azaz éretlen jackfruit. Ízében semmi érett gyümölcsös nem volt, miszon állagra olyan volt, mint a hús. Megállapítottam, hogy emiatt akár húspotló is lehetne a vegáknak. Nagyon tetszett. Kis cikkelyeket vágtam belőle és nem nagy lángon megpirítottam. Tettem hozzá gyömbért, chilit, apró garnélát, halszószt, picike nádcukrot, és koriandert. A legvégén mogyoró olajjal vékonyan meglocsoltam, és megszórtam pirított mogyoróval is. Teljesen meg voltam elégedve az eredménnyel. A zöld jackfruit is jól vizsgázott nálam.