Tüzes tojáslepény reggelire

Tüzes reggeli alapozta meg a mai napunkat. Thaiföld egyik emblematikus étele a friss akác hajtással készített tojáslepény. Elkészítése igen egyszerű, de előbb pár szót a növényről. Pontosabban a kúszó akácról van szó. Rendkívül büdös, amolyan pöce szagú növény. Azt olvastam róla, hogy Amerikában tilos utcaközelbe, vagy utcára ültetni, mivel nem egy élmény elsétálni alatta. Ennek ellenére a thai emberek nagyon szeretik. Nem véletlenül.

Könnyed ázsiai tekercsek

Nem örülök. Alig egy órája még mogyorónyi jég esett kinn. Na, mindegy.
Azt gondoltam, hogy a húsvéti sonka lakomázás előtt legyen valami könnyed étel. Egyetlen érv szól ellene: addig képes enni az ember, amíg egy morzsa is van belőle és persze ilyenkor már hiába a könnyedség, ami sok, az sok.
Ennek van még egy magasabb fokozata is, amikor az ember (azaz én) jól begyorsít és féktelen falatozásba kezd, nehogy az asztal túloldalán a szintén villámgyors "ellenség" egy picivel is több finomsághoz jusson, mint én. Na ebben mondhatom remekelek. Egyesek szerint ilyenkor nem érzem az ízeket. Dehogynem!!! Olyan ez, mint a vizuális memória, csak nekem ízreceptor memóriám van. Hosszasan fel tudom idézni mit ettem :) így aztán siethetek , ahogy akarok. Na jó ebből egy szó sem igaz, de nehogy már visszafogjam magam és csak nézegessem, ahogy a másik élvezkedik az általam kiszemelt falaton.

Grillezett sajt tabulé salátával

Jelentem megjöttem egy egyszerű recept társaságában. Azt azért nem mondom, hogy nem kell vele pepecselni, de sietősebbek el is nagyolhatják :) A grillezett halloumi sajtról nem mesélek. Ki-ki válasszon magának grillezhető sajtot és tegye, amit tenni kell. A tabulé saláta viszont megér egy misét.

Készítik sok helyen sokféle képpen. Ahány ország, ahány ház, annyi szokás. Én nem bonyolítom, mert nekem így ízlik, ahogy most közre adom. Szerencsémre a közeli zöldséges egy nagyker is és megengedik, hogy bemenjek a raktárba. EZ egy remek hely. Minden friss és lehet válogatni is. Ha megkédezem a sok hasonló közül melyiket vigyem, akkor kapom is az őszinte választ. A kiskeres boltban már nem ez a helyzet. Van egy csinos szőke hölgy, aki ha nem is antiszociális, de a vevőket nem szereti túlzottan. A  kipakolt zöldségek, háááát....

Nyári tekercsek

Azt kérdezi Sára: miért nyári tekercsek? Olyan friss, üde, amit nyáron szeretünk enni?
Így hívják. Van tavaszi, meg nyári tekercs. A tavaszit sütik, kevesebb benne a zöldség, a nyári meg ilyen, mint ez. Van még néhány különbség, de ezek a legmarkánsabbak.

Minimális macerával jár egy rizslapos tekercs elkészítése a cserébe járó élményért. Zöldségek felszeletelése, mártogatós szósz elkészítése és a rizslapok beáztatása. Ennyi az összes munka és majdnem kész. A feltekercselés pedig már élmény számba megy. Én szeretem a kígyó uborka, kaliforniai paprika, sárgarépa és jégcsapretek párosításait. Ha jó kedvemben vagyok, akkor vízben főtt garnéla is mehet bele. Számomra a lényeg, hogy a zöldségeket minél vékonyabbra csíkozzam. Van egy szeletelőm, amivel kereken egy milliméteres hasábokra tudom vágni a hozzávalókat. A paprikát csakis kézzel lehet ilyen vékonyra vágni, de ehhez az ereket ki kell szedni.

Zsályás gnocchi 20 perc alatt

Rögtön mentegetőzök is a következő történet miatt. Ez sok évvel ezelőtt történt, viszont igen sokszor. Aki ismer engem tudja, hogy komoly gondolkodású, de nem teljesen százas pasi vagyok. Nem vagyok egy exibicionista típus, de szeretem, ha időnként meghökkentek valakit egy váratlan húzásommal. Történt ugyanis, hogy egyszer kínomban - mert már késő volt és minden bolt bezárt - betértem teljes harci díszben a méregdrága öltönyömben a közeli talponállóba. Hirtelen mindenki ledermedt, lélegzetek kimaradtak, a legyek röptükben álltak meg. (Mint egy western filmben.)

Vajhalas lasagne

Időnként ráveszem magam a lasagne készítésére, de az a gondom vele, hogy utálok besamel mártást csinálni. Sok macera és sok idő. Van neki hamis változata is, de azt nem vállalom be. Így marad a sok macera a sok idővel. Bár ma éppen nem is akadt más elfoglaltságom, Sára dolgozott és ilyenkor nem lehet szólni sem hozzá. Épp besamel készítéséhez kedvezett az idő. Na, ja.

Szóval fogunk a nagykönyv szerint 45 gramm sima lisztet és ugyanennyi sótlan vajat. Előkészítünk 600 ml. tejet. Ezekkel az arányokkal érjük el a közepes állagot. Ez kell a lasagne-hoz. Ha hígabbat, vagy sűrűbbet szeretnénk, akkor nem a tej mennyiségét illik növelni, hanem a vaj és liszt arányát  csökkenteni. Ez határozza meg a sűrűséget. A híghoz 15-15 gramm kell, a sűrűhöz pedig 60 gramm vaj és liszt.

Francia hagymaleves ráérőseknek

Nem bocsátkoznék vitába, hogy a francia hagymaleves hogyan készül. Még csak abba sem mennék bele, hogy van-e olyan francia, aki tejszínnel készíti, de annyi bizonyos, hogy eredetileg egy lassan készülő levesről beszélünk, ha a fancia jelzőt használjuk. Lehet persze a dolgot gyorsítani, de nem látom értelmét. Szerintem a hagymaleves mindenhogy finom, de van az eredetibb változatoknak valami varázsa. Olyannyira mély és buja, egyszerűen érződik rajta a rászánt idő. Egy Hedonista pedig rászánja.

Mindennél igaz, hogy jó alapanyag kell hozzá, de ebben az esetben megkockáztatom, hogy elengedhetetlen. Rosszul tárolt, félig megfagyott hagyma, vagy aminek a külső keményebb burkait nem távolították el szörnyű eredményhez vezet. Szóval, hacsak tehetjük szerezzünk valami rendes hagymát. Elmesélem én hogyan készítettem.

Sütőtökös fociacca reggelire

Két nap, két disznóvágás. Ezt szinte ki sem hevertük, már nyakunkon is lett a Karácsony. S mindezek anélkül, hogy bármit is saját kedvemre, vagy elképzelésem szerint tettem volna a konyhában. Nem voltak könnyű napok. Még sosem voltam aktív részese egy disznótornak, utólag azt mondhatom, hogy annyira nem is hiányzik.

Lótuszgyökér saláta

Mostanában elég sokszor lehetett friss lótuszgyökeret venni az ázsiai árusoknál. Hát, én vettem is. Amit leginkább szeretek benne, hogy nem kell attól tartanom, hogy rám fog romlani, mivel hihetetlenül sokáig friss és kemény marad, pláne ha nem sértjük meg a vákumcsomagolást. Mindig meleg ételt készítettem belőle, és azt is leginkább kacsával párosítva, mert imádják egymást. Most úgy döntöttem,  hogy salátának készítem el.

Édesköményes répasaláta

A répa nem a legkülönlegesebb, de garantáltan a legnagyobb mennyiségben fogyó zöldség a konyhánkban. Talán csak a hagyma előzi meg. A távolkeleti ételekben rengeteget használom, mert dúsít anélkül, hogy torzítaná az ízeket és mindig lehet rá számítani, ha plusz roppanósságot akarok adni az ételnek.

Ez a saláta itt egy reneszánsz kori magyar recept alapján készült. Megtetszett a fűszerhasználata és úgy gondoltam teszek vele egy próbát. Az ominózus fűszer az édeskömény mag. Szeretem az összetett ízét. Ebben a receptben akár a friss édesköményt is el tudom képzelni. Ezt a salátát először nem magunknak készítettem el. A legbiztosabb jele annak, hogy jó irányban járok az, amikor kérem a jelenlévőket, hogy kóstolják meg, és a következő történik: egy pici csipetet vesz ki a tálból, ízlelgeti, na mégegyszer, lehet, hogy rosszul érzékelte. Persze a következő falatka már nagyobb. Érdekes. Megkóstolhatom mégegyszer? (azaz harmadszor :-) ) Hát, persze. Hmm, jó.
Na, ez az a pont, amikor elemelem a tálat, mert borítékolható, hogy tálalásig elfogy az egész.

Céklás tortilla

A következő ételhez csak a felvezetőt írom meg, mert semmi közöm nem volt hozzá. Minden szerzői jog Sárát illetei. Itt most hezitálok, hogy mit is írjak, mert egyrészt amikor megtudtam, hogy egyetlenem mire készül, akkor semmiképp sem adtam volna hozzá a nevem. Kérdezte, fogok-e enni belőle. Határozottan annyit mondtam, hogy minden bizonnyal megkóstolom, de nem ígérem, hogy enni fogok belőle. Egyszerűen undorítónak tartottam az ötletetét. Töredelmesen bevallom, hogy azon szokásomnak jelen esetben nem hódoltam, miszerit, ha beteszi a konyhába a lábát azért rá-rá nézek, nem csinál-e valami baromságot, Hiszen tapasztalata nulla. Persze ettől ideges, de ha elront valamit, akkor hamisítatlan nőként számonkér, hogy miért nem figyelmeztettem előre mi fog történni.
Azt kell mondjam, hogy a borzadvány kreálmánya minden borzasztóságát meghazudtolóan finom. Még arra is elragadtatom magam, hogy azt mondjam alkalmanként visszatérhet hozzánk.

Céklasaláta

Vannak pillanatok nálunk, amikor a józan ész diktál egy kicsit. Mostanában kivételesen szaporodott ezeknek a száma. Ilyenkor félretesszük a sok fűszert, húst, és készítünk valami salátát. Ezekről soha nem írok. Azt gondolom senkit nem érdekel. Néha egészen jól sikerülnek, de valahogy úgy vagyok vele, hogy ami hidegen készül, abban semmi extra sincs, csak szeletelgetés és összekeverés. Tudom, hogy ez tévedés, hiszen nem mindegy mit mivel keverünk össze, és persze az arányok is számítanak.

Most teszek egy próbát és megmutatom az egyik vacsoránkat. Egészen friss és apró céklát egy speciális reszelőn, ami juliennre, azaz gyufaszálnyi csíkokra képes aprítani a zöldséget lereszeltem pár gumót. majonézt, tejfölt, joghurtot összekevertem. Sóval, borssal és pár cseppnyi mogyoróolajjal ízesítettem, mert az szerintem nagyon jól illik az ilyen földes ízű alapanyagokhoz. Diót frissen serpenyőben megpirítottam, picit hagytam hűlni, majd megszórtam vele a salátát. Nehezemre esik bevallani, de finom lett.

Hozzávalók:
friss cékla
majonéz
tejföl
joghurt
mogyoróolaj
dió

Házi grissini olaszos hangulatú mártogatóssal

Mitől is lehet piszkosul meghízni? Hát ettől. Ó ez egy vékonyka kis rudacska, egy darabtól igazán nem dől össze a világ. Na, még egyet aztán befejezem. Na jó még egy utolsó utánit, ez úgy is csak frissen jó. Már el is fogyott a fele. Aztán, amikor kihűlt is jó az még csak most már nem eszméletlenül, csak elképesztően. Szóval never ending story.

Vizispenót több változatban

Szép lenne, ha azt mondhatnám, hogy a mai ebédem egy nagy adag vizispenót volt, de a valóságban ez úgy nézett ki, hogy volt vizispenót is az ebédhez.
Úgy szeretek ázsiai ételt készíteni, hogy egyszerre több féle fogás kerüljön az asztalra, mondjuk minimum három. Az ázsiai, távolkeleti népek egyszerre többféle ételt esznek, aminek legalább a harmada valamilyen zöldség féle. Persze, náluk az étkezés nem magányos dolog, egész asztaltársaságok esznek egyszerre, együtt. Így nem okoz gondot a sokféleség, hiszen mindenki mindenből eszik, nem lesz felesleg.

Tepsiben sült édeskömény, ahogy szeretem

Egész nap főzök, még sincs időm egy kaját összedobni. Ma estig kell leadnom a recepteket egy versenyre. Szóval, megy a kísérletezés a konyhában, közben meg lassan éhen halunk. (Csak hogy legyen egy drámai szál is az irományban.)
Kell valami, ami finom, nem túl nehéz - hisz a kísérleti kajákat is meg kell majd enni - és nem igényel sok melót. Sára imádja a sült zöldségeket és bevallom, meglehetősen ügyesen is csinálja. Pont kapóra jönne most is egy ilyen étel.
Az a helyzet, hogy bármilyen zöldségféle finom együtt sütve is, de van néhány kombináció, ami az átlagosnál jobb. Ilyen pl. a répafélék balzsamecettel, mézzel és feketecsalánnal sütve, vagy a vajtök kaprivirággal.

Aszalt paradicsommal és szardellával töltött cipó

Ha valamitől, hát ettől az ételtől beindultam, ugyanis nagy rajongója vagyok  szardellának. Egyetlen bánatom, hogy legtöbbször csak nagyon gyenge minőséget lehet a boltokban beszerezni. Ezeknek néha még az árai is magasak, miközben semmivel sem jobbak, mint olcsóbb társaik. A Culinaris már árul Ortiz márkanévvel igazán remek minőséget és ezekből igen komoly a választék is, de háromezres ár 95 grammos kiszerelésért elég borsos. De közel ezt az árat akár 4-5 szeletért is ki lehet fizetni a különlegesebb eredetet és szardella típust is megnevező konzervekért.
Már megint Giuseppével kell példálóznom. A Granditalia-ban 2500 forintért kiváló minőségű 235 grammos konzervet vettem.

Egybesült zöldségek rizikével

Hasztalan volna tagadni, hogy hedonizmusom, mértéktelenségem kiterjed az alapanyagokra sőt mindenre, ami egy konyhában előfordulhat, legyen az egy serpenyő, kiöntő forma, bármi. Aztán persze rejtegetem és szépen darabonként kerülnek elő, mert Sára rögtön a fejemre olvassa, hogy több serpenyőm van, mint neki cipője. Beláthatom, hogy ez mégsem járja. Belátom. (19) Aúúú!!!
Van némi igazsága, de a jó hír, hogy fejlődök. Igyekszem úgy vásárolni, hogy elfogyjon és ne a szemétben végezze. Ha összeszámolom - vagy inkább Sára összeszámolja nekem - hogy milyen érték végzi felhasználatlanul, csak mert a boltba tévedve elhagy a józan eszem és úgy érzem, hogy mindenre, ami a kosaramba kerül, igen nagy szükségem van. Minthogy ez tény, nem is hadakozom.

Gnocchi házi pestoval és szárított koktélparadicsommal

Úgy terveztem, hogy tökfőzelék lesz vacsorára az egészség és fogyás jegyében, azonban vásárlás közben megláttam egy szép doboz, friss gnocchi-t. Mondanom sem kell, hogy a tökfőzelék képe azonnal szertefoszlott a szemeim elől és már láttam is magam előtt a finom, főtt gombócokat szárított paradicsommal és frissen készült pesto-val.

Egy egyszerű finomság és pár kósza gondolat a habzsolásról

Néha arra is képes vagyok, hogy a lehető legegyszerűbb ételt készítsem el.
Huhh, ez talán így nagyképűen hangzik, szinte látom magam előtt, hogy Sára követeli, hogy írjam át. Talán így: kár volna tagadni, hogy rajongok az összetett ízekért, még az sem baj, ha az már inkább bizarr, mint finom. Mégis vannak napok, amikor a leges-legegyszerűbb íz élménye kerít hatalmába.

Visszatérve az összetett ízekhez: a legizgalmasabbnak azt tartom, amikor külön készítem el az összetevők nagy részét és csak a végén keverem ezeket össze. Ilyenkor a szájban, rágás közben elegyednek az ízek. Feltéve, ha rágnék. Én arra hivatkozom, hogy hedonista módon élvezem az evést.

Vajtök sütve kapribogyó virággal

Elvesztegetett minden perc, amit nem a szabadban tölt az ember egy ilyen csodás késő nyári napon.
Egyetlen felhő sincs az égen, de már elég gyenge a nap ereje ahhoz, hogy ne vágyjuk azonnal az árnyék után.
Olyan ételt csinálok, ami könnyű, rövid idő alatt megvan, de legfőbb szempont, hogy ne kössön a konyhához. A sült zöldség mindig jó választás és imádjuk.

Sára mamája adott a múlt héten jó néhány méretes kanadai vajtököt a kertjéből.
Még az előkészítés is mehet a kertben: tököt meghámoztam szeletekre vágtam, kicsit megsóztam és egy tálba dobáltam.

Letéptem néhány szál kakukkfüvet, a leveleit szintén beszortam a tálba. Üvegben eltett, méretes kapribogyó virágokat kanalaztam hozzá. Ezek a kissé túlsózott, savanykásan pikáns virágok már itt állnak egy ideje, mert valahogy nem tetszik nekem ez az intenzív íz, de úgy gondoltam, hogy ide pont jó lesz. Mi tagadás, nagyon feldobta.
Körtés balzsamecettel és szöllőmag olajjal az egészet belocsoltam és kézzel jól összekevertem.
Vékonyan szétterítettem egy tepsiben. Folyadékot már nem töltöttem alá, a tök épp elég nedvességet enged. Amíg ezeket összeraktam a sütő is felmelegedett. Légkeverés és 220 fok. Zöldségek sütésére többnyire ezt használom. 30 perc és lehet burkolni befelé.

Tököt és kaprivirágot még nem készítettem együtt, de csak ajánlani tudom. A tök édeskés íze a kaprivirág egyszerre sós és savanykás fanyar ízvilágával izgalmas párosítás.