Sertésszűz csíkok keserű babbal

A cím riasztó lehet, de a végeredmény tekintetében szerényebben fogalmaznék. Ha még azt is hozzáteszem, hogy eredetileg "büdös babot" akartam írni, méginkább így van ez. Hogy a bab büdös az tény, de azért nem annyira vészes.

Én nagyobb, érettebb babot vettem, de lehet kapni kisebb, zsengébb növényt is, na az tényleg büdös. A bab egészen pontosan a pompás fejesakác termése, ami két változattal rendelkezik a boltokban. Az egyik intenzíven csavarodik és szép nagy kerekded magjai vannak. Ez érett állapotában van. Ilyenkor a magokat egy narancsos színű massza veszi körül, ami nagyon édes. A másik kisebb és gyakorlatilag lapos. Ő a fiatal és intenzívebb szagú. 

Malacpofa korianderes szójacsírával

A nemrégiben vágott disznó egyik legfinomabb részét értelemszerűen lefoglaltam magamnak dolgos munkavégzésem jussaként. Szerencsére Sára mamája zokszó nélkül lemondott róla. (Ő nevelte az állatot) Egy ilyen omlós és szaftos húsrész remek csemege. Elővettem az egyik kedvenc vaslábasomat, mert azt terveztem, hogy a sütőben készítem el. A pofahúsról lefejtettem a felesleges hártyákat, majd forró serpenyőben körbepirítottam mindet.

Kutya gyümölcs vs. kutyagumi

A mai vacsora egy frissen beszerzett alapanyag felhasználásával készült.  Kezdődjön  ott a történet, hogy konyhai ténykedésemből elszólított valami  egy kis időre, ezért ott hagytam a tűzhelyen tovább főni az alapanyagot. Visszaérkezvén elöntött a düh, mivel hasmenéses kutyakaki szag fogadott. Ez a három velejéig romlott kiskutya ennyire ellenem van és a kilátásban lévő fenyítés sem elég riasztó ahhoz, hogy rendesen viselkedjenek. Szídom őket káromkodva, hogy a holló vájja ki a szemüket, a devla vigye a pokolba. Neeeem, ennél sokal vulgárisabb voltam. Azonban bárhol is néztem, sehol nem találom a sz..rt. Már térdelek a földön és a konyhapult alatti részeket vizslatom, az ölés igéretével. De sehol a kakkantyú. Mire a tömérdek agymunkám, és katonai felderítői tapasztalatom végre gyümölcsöt termett. Bakker ez a szag lent nem annyira intenzív. Ja, hiszen a tűzhelynél volt az epicentrum. Kutyaszar gyümölcs!!! Mit vettél már megint Petyám?

Kacsa szűz curry szósszal és színes mángolddal 18 perc alatt

Már többször készítettem kacsa, vagy liba mellének a szűz részéből ételt. Ezeket a szép darabokat a Fény utcai piac emeleti részének jobb oldalán, az első szárnyast is áruló hentesnél találtam.

Egyrészt könnyű vele bánni, de hibázási lehetőséget is rejt rendesen. Ha túlsütjük, akkor bizony kemény lesz. Amire még érdemes időt szánni, hogy van egy vékonyka ínszalag a közepén. Ezt akár kézzel minimális ügyesség mellett ki lehet szedni. Érdemes is, mert nem puhul meg sütés során és kellemetlenül rágós.

Kurkumás birka lótuszgyökérrel és fekete rizzsel

Ma rájöttem, hogy miért is készítek - ha csak lehet - minden alkalommal más ételt, miért kísérletezgetek, kutatok fel új alapanyagokat, új fűszereket, és párosítok, vagy páratlanítok :) mindent mindennel. Unom a főztömet. Nem ér meglepetés magamtól. Kiszámítható vagyok és statikus. Na jó az utóbbi, kissé túlzás, de akkor is van benne valami. Időnként viszont ráérzek a a saját boldogságomhoz vezető ízekre és a hozzá párosuló összhangra. Ritkán van ez így, de ma megint eljött a napja. Ilyenkor van az, hogy jár a kezem, mint a motolla, nem vacakolok, húzom az időt, csak teszem, amit kell. Nem gondolkozom, de tény, hogy összpontosítok.

Könnyed ázsiai tekercsek

Nem örülök. Alig egy órája még mogyorónyi jég esett kinn. Na, mindegy.
Azt gondoltam, hogy a húsvéti sonka lakomázás előtt legyen valami könnyed étel. Egyetlen érv szól ellene: addig képes enni az ember, amíg egy morzsa is van belőle és persze ilyenkor már hiába a könnyedség, ami sok, az sok.
Ennek van még egy magasabb fokozata is, amikor az ember (azaz én) jól begyorsít és féktelen falatozásba kezd, nehogy az asztal túloldalán a szintén villámgyors "ellenség" egy picivel is több finomsághoz jusson, mint én. Na ebben mondhatom remekelek. Egyesek szerint ilyenkor nem érzem az ízeket. Dehogynem!!! Olyan ez, mint a vizuális memória, csak nekem ízreceptor memóriám van. Hosszasan fel tudom idézni mit ettem :) így aztán siethetek , ahogy akarok. Na jó ebből egy szó sem igaz, de nehogy már visszafogjam magam és csak nézegessem, ahogy a másik élvezkedik az általam kiszemelt falaton.

Nyári tekercsek

Azt kérdezi Sára: miért nyári tekercsek? Olyan friss, üde, amit nyáron szeretünk enni?
Így hívják. Van tavaszi, meg nyári tekercs. A tavaszit sütik, kevesebb benne a zöldség, a nyári meg ilyen, mint ez. Van még néhány különbség, de ezek a legmarkánsabbak.

Minimális macerával jár egy rizslapos tekercs elkészítése a cserébe járó élményért. Zöldségek felszeletelése, mártogatós szósz elkészítése és a rizslapok beáztatása. Ennyi az összes munka és majdnem kész. A feltekercselés pedig már élmény számba megy. Én szeretem a kígyó uborka, kaliforniai paprika, sárgarépa és jégcsapretek párosításait. Ha jó kedvemben vagyok, akkor vízben főtt garnéla is mehet bele. Számomra a lényeg, hogy a zöldségeket minél vékonyabbra csíkozzam. Van egy szeletelőm, amivel kereken egy milliméteres hasábokra tudom vágni a hozzávalókat. A paprikát csakis kézzel lehet ilyen vékonyra vágni, de ehhez az ereket ki kell szedni.

Kék kagyló ázsiai ízekkel

El vagyok bizonytalanodva. Ha bárki megkérdezné tőlem, hogy mi a különbség a fekete és a kékkagyló között, hát bajban lennék a válasszal. Őszintén szólva nem érzek nagy különbséget. Semmi igazán értékelhető, feltünően markáns eltérés nincs szerintem. 

Viszont Sára, aki nem hajlandó megenni a fekete kagylót, a kéket úgy falja, mint kacsa a nokedlit. 

Megszerette? Én készítem jobban a kagylót, mint régen? Vagy ami nekem kis különbség, az számára óriási. 

Erről jut eszembe, hogy vizsgálták a különböző sókat, hogy mi a különbség, miért finomabb az egyik és miért érezzük marónak a másikat. Az eredmény meglepő. Nincs lényegi különbség a sók összetétele között, ami különbséget mutat az a só kristályszerkezete. Ez az eltérés elegendő ahhoz, hogy az egyiket finomabbnak érzékeljük, mint a másikat. 

Libaleves ázsiai ízekben

Egyrészt idegesítő, másrészt szívet melengető érzés számomra, hogy tele van a fagyasztóm levesalapokkal. Ez persze elég hülyén hangzik, de iziben elmagyarázom. Megint volt szerencsém Ildi barátnőmnél az AHA catering konyhán dolgozni pár napot. Nem egy leányálom itt a munka egy magamfajtának. Annyi feldolgozásra váró alapanyag, amit egyben ritkán lát az ember. Ki nem mindom hány óra folyamatos munka egy pillanatnyi pihenővel, amikor a reggelit, vagy ebédet sebtében bekapjuk, már ha van rá idő. Állandó megfelelési vágy, hiszen nem kisebb az elvárás felém, mint a képzett szakácsok felé. Így ráadásul a teher alatt nő a pálma effektus is vonatkozik rám. Nem nagyon van olyan hogy hibázhatok. Olyan sincs, hogy nem tudom hogyan kell. Kérdezni szabad, de amit egyszer már megmutattak azt tudni kell legközelebb alkalmazni. A két milliméteres kocka az mindig két milliméteres kocka.

Citrusos malacpofa

Nemrég feltettem pár képet a facebookra arról az estéről, amikor a fiamnak főztem egy pár dolgot, hogy  csiszoljam az ízlését. Lelkes a kölök, szinte mindenre nyitott. Sőt mindenre az, legfeljebb nem ízlik neki, de az szerencsére igen ritka. Ami azt illeti malacpofát még én sem ettem soha, de marhapofát többször is.
Mivel karácsony előtt közvetlenül disznóvágás-hegyeken voltunk, lecsaptam az amúgy arrafelé értéktelen bedarálni való húsdarabokra. Ez egy nagyon jó része az állatnak, csak kevesen ismerik fel. Rengeteg a kollagén benne, ezért szuperül sűríti a szaftot. Ha ügyesen járunk el és az időt sem sajnáljuk, akkor mennyei puha és szaftos lesz a hús.

Nasi Lemak a maláj nemzeti étel

"Maláj nemzeti étel? Na, ennek nagy nézettsége nem lesz." Valljuk be, Sára tud motiválni.
Bezzeg, amikor a fejecskéjébe nyomatta, akkor nem voltak ilyen kedves észrevételei, csak némán falatozott. Hát, így van ez! Amíg névtelenül hever az étel az asztalon és belekóstolunk, vonzó, kíváncsiak vagyunk, amint kiderül, hogy mi van előttünk, megcsappan az érdeklődésünk. Bár a név önmagában nem sokat jelent, mégis úgy érezzük, hogy ha megvan a címkénk, máris mindent tudunk, ami fontos lehet. Amúgy magyarul zsíros rizs a jelentése.

Mentás kókuszos garnéla lila édesburgonyával

Sütök-főzök én minden nap, mert ez a férfiember sorsa, ha nincs nő a háznál, vagy úgy járt mint én, akinek van szépséges oldalbordája, de nem főz. Ebből kifolyólag néha már unom a főztömet. Nem, nem  ebben a formában ez nem igaz, mert tudom én, hogy jól főzök, de már kiismertem a stílusomat és nem feltétlenül okozok magamnak nap mint nap meglepetéseket.

A bevezető után jöhet a meglepő fordulat. Most aztán semmi újat, vagy újszerűt nem hoztam kedves olvasó, hanem azzal kényeztettem magamat, hogy azon kedvenceim közül választottam egy ételt, amiben a legnagyobb harmóniát szoktam felfedezni. A változatosság a konyhámban általában az alapanyagok sokaságában rejlik. Ha valamely főztöm újra sorra kerül, annak az az oka, hogy elég jónak ítéltem ahhoz, hogy megérdemeljen még egy és még egy alkalmat.

Kacsanyelv udon tésztával és fokhagymaszár mártással

Mára bizonyos, hogy a képzeletbeli kedvencek listánkon a kacsanyelv örökös tagságot nyert.
Igaz, hogy bizarr az állaga, ami puha, mégis ellenálló, izmos, de mégsem kemény. És ott a nyelvcsont végén az a hosszú kis porc, amit a világért sem lennék hajlandó megenni, de Sára falja, mint kacsa a nokedlit (csak, hogy kacsánál maradjunk). Igen, mindez igaz rá és mégis van benne valami.

Eddig minden alkalommal ázsiai módon készítettem el, mint most is, de érik az idő, hogy egy magyaros változat is elkészüljön. Nem könnyű beszerezni, de nem is nehéz. A Budagyöngye áruházban a pince soron a picike hentes üzletben, Károly Józsinál időnként kapható. Viszont, ha az ember telefonon egyeztet vele, akkor megmondja mikor lesz és félreteszi. Nagyon szerény, rendes srác és szuper húsokat árul. A magyar változat azért izgat, mert azt tapasztaltam, hogy rengeteg kollagén van a nyelvekben, amitől remekül besűrűsödik például egy szaftos étel. Ez meg egy pörkölt esetében igen csábító vonzerő.

Borjúnyak pikáns mártásban

Anyós pajti szerzett nekünk némi borjúhúst. Egészen fiatal állatot vágtak. Mondhatom nem igényelt órákig sütést. Darabolt marhanyak került terítékre. Ez egy szaftos húsrész. Nem véletlenül népszerű. Shalott hagymát olajon megfonnyasztottam.

A  húsdarabokat bár nehéz csontosan kérgesíteni, azért tettem egy próbát egy forró serpenyőben. Egész jól boldogultam. Ezt követően egy vaslábosba helyeztem a hagymával együtt. Mogyoróvajat, kókusztejet, kis kurkumát és egy kis halszószt, kiskanálnyi cukrot, és fél lime levét adtam hozzá.

Rák és bárány a kamra mélyéről

Sára jó ideje nyaggat, hogy erről az ételről miért nem írok, amikor ez szemének és szájának is kedves emlék maradt. Hát azért nem, mert bár nekem is ízlett, de a tény az tény. Ez a finomság nem más, mint egy kis báránysült felhasználása úgy, hogy Ő is hajlandó legyen megenni, annak ellenére, hogy nem szereti a bárányt. Úgy tűnik, hogy túl jól sikerült a fúzió.
A rákot úgy esszük itthon, hogy megkérdezem Sárát hány darabot kér. Mivel  ő közepes termetű (szerinte), szerintem kicsi, vagy valamivel magasabb, ezért ő ha 4-5 darabot kér, akkor én mint "nagy", azaz magas :-) 6-7 darabot kapok, jobb napokon 8-at.
Minden zacskó esetében marad valamennyi, ami már kevés kettőnknek. Így került elő három különböző méretű garnéla.

Vizispenót több változatban

Szép lenne, ha azt mondhatnám, hogy a mai ebédem egy nagy adag vizispenót volt, de a valóságban ez úgy nézett ki, hogy volt vizispenót is az ebédhez.
Úgy szeretek ázsiai ételt készíteni, hogy egyszerre több féle fogás kerüljön az asztalra, mondjuk minimum három. Az ázsiai, távolkeleti népek egyszerre többféle ételt esznek, aminek legalább a harmada valamilyen zöldség féle. Persze, náluk az étkezés nem magányos dolog, egész asztaltársaságok esznek egyszerre, együtt. Így nem okoz gondot a sokféleség, hiszen mindenki mindenből eszik, nem lesz felesleg.

Pikáns rákok mentás fehér édesburgonya pürével

És most jön az, hogy elégedett vagyok a főztömmel, és ez jó érzéssel tölt el. :-)
Tudom, hogy az ízvilág, amit kreálok nem találkozik mindenki ízlésével, valójában kevesek ízléséhez áll közel, de hát nem is azzal a szándékkal kezdtem el írni a főztömről, hogy mindenki szeresse. Viszont azt nagyon szeretném, ha ötleteket és kedvet adna ez a blog az ízelekkel történő kísérletezéshez.
Nem sok gátlásom van az alapanyagokkal való játszadozás terén. Ez tény. Tessék nekem elhinni, hogy amikor egy-egy perverz párosításra azt mondom, hogy mennyei, akkor az valóban az. Nem egyszer mellé nyúlok én is. Valamelyik nap pl. egy szuper pálinka felhasználásával csináltam pálinka zselés sushi édességet. Hát, nem fog bekerülni a blogba, az biztos. Sára egyszerűen azt mondta rá, hogy hányinger-keltő. Nem baj, tovább folytatom a kísérletet.

Tengeri fogas ázsiai ízesítéssel

A halat, mint általában nem szoktam bonyolítani. Most kicsi furfangot mégis tettem bele, mivel ezt a darabot a vietnámiaktól vettem még nyáron. Le is fotóztam az elkészült ételt, de teljesen megfeledkeztem róla, ezért nem is került fel a blogra. Szombatonként Kicsi Lee friss halakat, rákokat, kagylókat, meg amit éppen talál hoz a piacra. Azt mondta ezek olasz területről érkeznek. Ami biztos, hogy nagyon friss minden. A kagylók, csigák élnek, a tarisznyarák is mozgott múltkor. A garnéla persze nem. Az árak mint mindig nagyon korrektek.

Egy egyszerű finomság és pár kósza gondolat a habzsolásról

Néha arra is képes vagyok, hogy a lehető legegyszerűbb ételt készítsem el.
Huhh, ez talán így nagyképűen hangzik, szinte látom magam előtt, hogy Sára követeli, hogy írjam át. Talán így: kár volna tagadni, hogy rajongok az összetett ízekért, még az sem baj, ha az már inkább bizarr, mint finom. Mégis vannak napok, amikor a leges-legegyszerűbb íz élménye kerít hatalmába.

Visszatérve az összetett ízekhez: a legizgalmasabbnak azt tartom, amikor külön készítem el az összetevők nagy részét és csak a végén keverem ezeket össze. Ilyenkor a szájban, rágás közben elegyednek az ízek. Feltéve, ha rágnék. Én arra hivatkozom, hogy hedonista módon élvezem az evést.

Gyömbéres tintahal zöldbabbal

Rendszeres vendégszereplő a kalmár a konyhánkban. Főként a kalmár csápok a liblingek. Most a sokkal ritkábban használt tintahalat, illetve szépiát választottam. Egyrészt, mert roppant jó áron lehet kapni a vietnámiaknál. 1600 forint egy kiló konyhakész alapanyagért igen vonzó. Én részemről semmi félelmet nem érzek a vietnámi élelmiszerek iránt, sőt. Tudom, hogy komoly ellenkampány megy a halak és rákok ügyében, de ez szerintem a nyugati államok lobbija. Érdemes ezt a riportot a 15-ik perctől megnézni. A szennyezett pangasiusról szól. Vagy sem???

Jó régen, még kínai éttermekben láttam, hogy a tintahalat úgy teszik omlósabbá és szebbé, hogy keresztben mindkét irányból bemetszik minél mélyebben, de arra vigyázva, hogy nehogy átvágják. Ettől a módszertől nemcsak amolyan sünis lesz, hanem szépen össze is tekeredik és ha téglalap alakú darabokat vágtunk, olyan 1-1.5 x 4-5 centiseket - vagy ki milyet akar - akkor tényleg nagyon mutatósak.