Bébi polip sáfrányos rizzsel

Bár a jó nagy polip a kedvencem a legalább 4 kilós, de ha nincs időm és kedvem ezzel dolgozni, örömel nyúlok a bébi poliphoz. A legfőbb különbség számomra az állagban van. A nagyobb polipok húsa karakteresebb és puhára főzhető, míg a bébi polip roppanósan finom.
A bébi polip hamar megfő, és ezt is érdemes hagyni kihűlni a főzővízében.

Túl sok tennivaló nincs is vele, sós, fűszeres lében kell megfőzni, maximum fél ór alatt megvan.
A közhiedelemmel ellentétben, teljesen felesleges a polipot deszkához, kőhöz erőteljesen odaütögetni azért, hogy puha legyen a húsa. A boltokból megvásárolható polipnál ehhez már rég késő, ha meg fagyasztott verzióval dolgozunk, a fagyasztás hatására roncsolódnak annyit a rostok, hogy az ütlegelés okafogyottá váljon. A bébi polip esetében meg nem kell mondanom, hogy mennyire abszurd volna a 8-10 cm-es kis polipkákat csapdosni.
Ha igazán finom és puha polipot akarunk, hagyjuk kihűlni a főzővízben. Az eredmény magárért fog beszélni.

Pirított főtt rizst készítettem pirított rizsszem formájú tésztával. Az arab konyhában kedvelt leginkább ez a kombó.
Egy maréknyi rizs formájú tésztát oliva olajon szép drappra pirítottam, majd elkevertem a rizzsel, és így főztem meg némi valódi sáfrány társaságában. Amikor minden megpuhult újhagymát, és gyömbért pirítottam. Előbb a gyömbért, majd belekevertem többféle színes koktélparadicsomot, fehérborsot és éppen csak megrottyantottam a meleg serpenyőben. Repült bele a polip és a rizs is, majd némi vajjal elkevertem. Ennél több ízesítést nem igényelt, hogy a polip íze érvényesülhessen.

Ami fontos, hogy mindenképpen pergő szemü rizst kell használni. Remek erre a célra az enyhén drappos színű előfőzött rizs.

Hozzávalók:
bébi polip
apró száraz tészta
pergő szemű rizs
gyömbér
újhagyma
paradicsom
vaj
fehérbors