Jó ideje nem írtam semmit, de még csak nem is főztem túl sokat. Olyat legkevésbé, amit mutogatni lenne érdemes. A sors úgy hozta, hogy beálltam a reggeltől estig dolgozó emberek csoportjába, ami mellett nem marad idő ilyen úri hobbikra.
Nem gondolom, hogy sok haszna volt annak, hogy a Konyhafőnök első szériájában végig galoppoltam a döntőig, de annyi bizonyosan, hogy ez rádobott egy lapáttal arra a felkérésre, amit novemberben kaptam. A Hegyvidék központban található Vörös Homár halkereskedés és gasztrobár tett ajánlatot, hogy vegyem át az üzlet vezetését. Nem egy rossz dolog úgy kapni ilyen felkérést, hogy nincs a szakmában előéletem, hacsak az nem, hogy az előző három évben igen sok hónapot töltöttem "igazi" konyhában. Ennek akkor sok értelmét nem láttam, de mára értelmet nyert. Azt kell mondanom, hogy nehezen tudnak megvezetni a szakács kollégák. A felkérés lényege az volt, hogy egyrészt legyek az üzlet "arca", másrészt dobjam fel az étlapot és a napi ajánlatokat. Egyszóval legyen rajta a kéznyomom az ételeken. Ez minden bizonnyal meg is történt. Azt gondolom, hogy sokkal érdekesebb és változatosabb lett a kínálat.
Szerencsére a séffel jó a viszonyom és kellően nyitott is a srác. London tíz legjobb ramen bárjában szocializálódott, így hát nem csoda, hogy nem kevés ázsiai ételt álmodunk az étlapra. Itt kénytelen vagyok megragadni az alkalmat, hogy tisztázzak egy félreértést. Én a Budai boltban vagyok, ami az eredeti Vörös Homár. Pesten is nyitott egy, ami azonos néven és logóval működik a Hold utcai piacon. Ehhez nekünk semmi közünk sincs. A régi üzletvezető nyitotta valakivel. A névazonosság nem szerencsés. A két üzlet koncepciója is teljesen más. Az alapanyagok is, amiket használunk. Ki-ki döntse el hova húz a szíve, hiszen a másság más vendégkört vonz.
Most pedig rátérek a mai ebédre, amit pár szelet borjú lábszárból, divatosabb nevén ossobuco-ból készítettem. Gyömbér, shalotta hagyma, pindurka paradicsom, fokhagyma, bors és egy nagy adag kakukkfű kíséretében vaslábasban potom egy óra alatt kész is lett. Köretnek szépséges színű rizst készítettem. A szépségét a rúzsfa (annato) magjából készült por adta. A magokból finom port készítettem, ezzel színeztem és ízesítettem a rizst. Az aromája paprikára hajazó, némi mogyorós beütéssel. A másik köret sült plantain, azaz főzőbanán volt. Ezt meghámoztam és olajban kisütöttem. Ezután portorico-i rumban pároltam némi cukor társaságában.
A saláta vegyes bébi levelekből állt, de az öntet azért dobot rajta. Szárított jackfruit darabokat puhára főztem, majd lepürésítettem. Olíva olajjal, citrommal és aligátor borssal ízesítettem. Tálaláskor újhagymát és koriander leveleket kevertem a salátához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése