Sziklahalak thai bazsalikomos chili szószban, udon tésztával

Amikor érkezett a dolgozómba egy nagy adag bouillabaisse leveshez való sziklahal, akkor bizony kicsemegéztem belőle pár tetszetős darabot. Az egyik egy csillagvizsgáló hal volt. Szegénykém csak felfele lát, mivel ott van a szeme a feje tetején. És a szája is felfele van, szóval a fenéken tölti ideje nagy részét. Van a fején két kis pöcök, amivel áramot tud juttatni a másik halba, ha éppen úgy tartja úri kedve. Ezek a nem éppen szép halak amúgy rettentő mélységben élnek, de sok fajtájuk egyike a sekélyebb vizekben tanyázik, ezért juthattam hozzá. A másik hal a kígyóhal. Ez nem egy veszélytelen darab. Láttam a neten pár fotót a tetteiről. Nem ajánlom senkinek a nézegetését. A feje tetején van egy korona szerűen elhelyezkedő három tüskés variáció, amiben méreg van. Állítólag a franciáknál addig tilos a piacra kivinni, míg ezeket le nem vágják. Jelen esetben ez az olaszoktól érkezett teljes harci díszben. Gondolom ott nem érvényes ez a szabály. 

A harmadik egy skorpióhal volt. Ez sem egy veszélytelen fajta a mérges tüskéje miatt, de legalább szép színes az előző kettőhöz képest.

Ossobuco annato-s rizzsel, rumos főzőbanánnal és saláta jackfruit vinaigrette öntettel

Jó ideje nem írtam semmit, de még csak nem is főztem túl sokat. Olyat legkevésbé, amit mutogatni lenne érdemes. A sors úgy hozta, hogy beálltam a reggeltől estig dolgozó emberek csoportjába, ami mellett nem marad idő ilyen úri hobbikra.
Nem gondolom, hogy sok haszna volt annak, hogy a Konyhafőnök első szériájában végig galoppoltam a döntőig, de annyi bizonyosan, hogy ez rádobott egy lapáttal arra a felkérésre, amit novemberben kaptam. A Hegyvidék központban található Vörös Homár halkereskedés és gasztrobár tett ajánlatot, hogy vegyem át az üzlet vezetését. Nem egy rossz dolog úgy kapni ilyen felkérést, hogy nincs a szakmában előéletem, hacsak az nem, hogy az előző három évben igen sok hónapot töltöttem "igazi" konyhában. Ennek akkor sok értelmét nem láttam, de mára értelmet nyert. Azt kell mondanom, hogy nehezen tudnak megvezetni a szakács kollégák. A felkérés lényege az volt, hogy egyrészt legyek az üzlet "arca", másrészt dobjam fel az étlapot és a napi ajánlatokat. Egyszóval legyen rajta a kéznyomom az ételeken. Ez minden bizonnyal meg is történt. Azt gondolom, hogy sokkal érdekesebb és változatosabb lett a kínálat.

Borjúnyak pikáns mártásban

Anyós pajti szerzett nekünk némi borjúhúst. Egészen fiatal állatot vágtak. Mondhatom nem igényelt órákig sütést. Darabolt marhanyak került terítékre. Ez egy szaftos húsrész. Nem véletlenül népszerű. Shalott hagymát olajon megfonnyasztottam.

A  húsdarabokat bár nehéz csontosan kérgesíteni, azért tettem egy próbát egy forró serpenyőben. Egész jól boldogultam. Ezt követően egy vaslábosba helyeztem a hagymával együtt. Mogyoróvajat, kókusztejet, kis kurkumát és egy kis halszószt, kiskanálnyi cukrot, és fél lime levét adtam hozzá.

Bélszín főzőbanánnal és hosszúborsos húskivonattal

Ismételten köszönetet szeretnék mondani annak a blogger társamnak, akinek már köszönhetem azt a rengeteg húst, amiből az olyan ételek születhettek, mint a mostani is. Tiszteletben tartom, hogy inkognitóban szeretne maradni, ezért nem nevezem meg. Köszönöm!!!
Mivel a fiam jött át hozzánk hétvégére és tudom, hogy most ismerkedik a bélszínnel, és tudom, hogy kezdődő barátságuk gyümölcsöző, hát megleptem vele. Ami viszont meglepő, hogy Sára is simán benne volt a bélszínben. Azt is mondta, hogy nem kell teljesen átsütnöm, hanem lehet az övé is szaftos. Azt azért megsúgom, hogy véresnek nevezte most is a szép rózsaszín szaftos húst és rögtön átsütötte, amint meglátta a tányérjában. Sebaj. Ahogy régen jó sok dolog nem ízlett neki, mára igencsak megszerette, úgy ez az étel is elindult a befogadás útján.