A mai bejegyzésben azt gondolom a kaja szinte mellékes lesz. Persze azt gondolom, hogy most is finom lett, legalábbis az ízlésemnek megfelelő. Történt ugyanis, hogy Sáránk, amikor épp nagyban serénykedtem a konyhában a napi betevőnkért. Vigyorogva odaront és azt kezdi ecsetelni nekem, hogy...
Engedtessék meg, hogy egymagam eldöntsem hány karikás a most következő rész. Ez bizony szókimondó, szóval mindenképp nagykorú felügyelete mellett...
Egyrészt azt gondolom, hogy Sára, aki többnyire cizelláltan fogalmaz, lévén irodalom szerető ember és aki vers mondó versenyeken is szerepelt, most elég naturalisztikusan közölte mondanivalóját. Hasonlóan szokott megnyilvánulni, amikor az ÉDES kezdetű mondatot folytatja. Ilyenkor le tudnám rúgni a fejét. A minket ismerők is röhögnek az "édesen". Ezt valahogy egy igen erős S-sel nyomatékosítja. Ebből tudható, hogy basztatni fogja a környezetét, jelesint engem. Édes egy tünemény, de ilyenkor ő Sára az egyfejű.
