Egyrészt idegesítő, másrészt szívet melengető érzés számomra, hogy tele van a fagyasztóm levesalapokkal. Ez persze elég hülyén hangzik, de iziben elmagyarázom. Megint volt szerencsém Ildi barátnőmnél az AHA catering konyhán dolgozni pár napot. Nem egy leányálom itt a munka egy magamfajtának. Annyi feldolgozásra váró alapanyag, amit egyben ritkán lát az ember. Ki nem mindom hány óra folyamatos munka egy pillanatnyi pihenővel, amikor a reggelit, vagy ebédet sebtében bekapjuk, már ha van rá idő. Állandó megfelelési vágy, hiszen nem kisebb az elvárás felém, mint a képzett szakácsok felé. Így ráadásul a teher alatt nő a pálma effektus is vonatkozik rám. Nem nagyon van olyan hogy hibázhatok. Olyan sincs, hogy nem tudom hogyan kell. Kérdezni szabad, de amit egyszer már megmutattak azt tudni kell legközelebb alkalmazni. A két milliméteres kocka az mindig két milliméteres kocka.
