Bélszínes fusilli szarvasgombás ízesítéssel

Heverészett a fagyasztóban egy bélszín végecske, szerintem még a tíz dekát sem érte el, de arra épp jó lett volna, hogy egy kedvemre való vacsora legyen belőle. Ám ahelyett, hogy szépen megsütöttem volna magamnak, egy jó kis tésztás étel lett belőle. Feláldoztam a bélszínt és persze magam is a közös vacsi oltárán. :-)

Sára, aki állandóan azzal nyaggat, hogy együnk egyre kevesebb húst, most azt mondta, hogy mit akarok egy ilyen fecnivel. Megjegyzem, hogy a középkori magyar étkezési kultúra igencsak húsos volt. Egy ember napi adagja 15-30 dkg hús volt. Mindezt jó fűszeresen ették. Ennek persze meg volt az oka és nem állítom, hogy követendő, de az írások szerint így volt.

Ha valamihez értek az az, hogyan kell az ételt ügyesen dúsítani. Ejj, de rossz mondat ez! Nem arról van szó, mint a push-up melltartó esetében, amikor..., na de nem kell ezt bemutatni. Inkább azt mondanám, úgy kell alapanyagokat, összetevőket választani, hogy azok összességében harmónikus egészet alkossanak, ne hagyjon hiányérzetet, amikor kiürült a tányér és mindenki elégedetten és jóllakottan álljon fel az asztaltól.