Hol is kezdjem?
Talán ott, hogy hetek óta húzom-halasztom, hogy írjak erről a jó kis eseményről, ahol volt szerencsém főzni (na nem, mint híres francia séf, hanem lelkes gasztro blogger). A húzodozásom oka, hogy kis kesernyés íz vegyült az emlékeimbe, aminek nem a séfek, nem a Bruno & Bruno, hanem mi gasztro bloggerek vagyunk az okai. Védeni kéne a mundér becsületét, de bizony kilógott a lóláb.
Gyerekcipő az még, amiben járunk. A jó hír viszont, hogy járunk és lassan-lassan azért fel fogunk nőni. Végülis ennyi volt az én kesergésem oka.
Koncentrájunk immár arra, ami jó!
