Tavasz köszöntő kalamári csápok

Tavaly a szomszédokkal lementünk a horvát tengepartra május elsején. Óriási ötlet volt, hogy egy ilyen hosszú hétvégével nyissuk meg a nyarat. Csak passzióból nézegettem a neten, hogy miként alakulnak a szállás árak. El sem hittem, amit láttam, épp egy Riekához közeli településen Crkvenicán volt egy nagyon tip-top panzió, de olyan olcsón, hogy kerekedtek a szemeim. Persze előszezon, meg korai foglalás, de akkor is. Gyors konzoltáció a szomszédokkal, méggyorsabb döntés és már le is volt foglalva a szállás. Na, onnantól kezdett lassan telni a napok száma, minden este azzal köszöntünk, hogy már csak néhány nap és indulunk.

Én ilyen szép, rendezett helyen még nem jártam a horvátoknál. Belül minden gyönyörű márvány. Csupa ízlés és ragyogás. A földszinten recepció antik bútorokkal. Egy nagypolgári módon berendezett társalgó szintén lent. Mi a harmadikon voltunk, levendula névre hallgatott a szoba. Ez a motívum munden giccs nélkül végigment a nappalin, amiben akkora ülőgarnitúra volt, hogy mindenki elfért rajta. De a lényeg, hogy volt egy ajtó, ami mögött egy rakás polc volt. Kb. 10 nm. Itt aztán volt minden, ami csak kellhet a vendégnek. A vasaló alap, de volt ott varrókészlet, goffri és egyéb sütő alkalmatosságok. A konyhabútor igazi fából készült, nem spóroltak olcsó utánzatokkal. Úgy tűnt vadi új. Ez nem egy kicsi konyha vot, hanem L alakban elrendezve egy plafonig beépített konyha. Szinte csábított, hogy főzzek benne a néhány napos kiruccanás alatt. Na, de mégse! 100% lazulás és semmit tevés, én bizony nem nyúlok serpenyőhöz legyen bármilyen a konyha.

Kérdezetm a szállásadó hölgyet , hogy mikor volt az épület felújítva, illetve a konyha mikor készült. Azt válaszolta, hogy 12 évvel ezelőtt. Mi van??? Hozzátette minden szezon végén mindent kifestenek és felújítanak. Még a konyhabútort is? Kérdeztem. És a válasz igen volt. Anyám segíts meg! Nem bántva a horvátokat, de ott én ilyen színvonalú szállással még nem találkoztam. A panzió árai nyárra persze szépen felszöktek, de akkor is reálisak maradtak. Le a kalappal a tulajdonosok előtt.

Fő kedvtelésünk a reggeli burek - joghurt és kávézás szertartásán kívül a kalamari zabálás volt. Beültünk a parton egy egyszerű étterembe és kirendeltük a Travarica-t, ami egy gyógynövényes pálinka. Természetesen sört, vagy helyi bort, ami nem nagy szám, máskor vizesnek, de ott a tűző napon csak könnyednek nevezett nedü. És jöhetett a kalamari. Kinek grillezve, kinek  lisztbe forgatva és olajban kisütve.... Jó kis emlék! És ma szuper tavaszi meleg van, délután kinn borozgattam a kertben és szívtam magamba a D vitamint.

Mi mást is ehetnénk ezek után, mint lisztbe forgatott, sült kalamári csápokat! Nem tudom ki hogy van vele, nálunk a csáp igazi kedvenc, szerencsére lehet kapni külön csak a csápokat, ilyenkor igazi dőzsölést rendezünk és nem azt számoljuk, hogy kinek jutott a tányérjára több csáp.




Egy zacskóba lisztet, sót és borsot szórtam. A csápokat beledobtam és jól megráztam. Zutty a forró olajba. Amikor ropogós lett papírral leitattam a lecsöpögő olajat és salátalevélre tálaltam. Tőlem eshet még a hó áprilisban is. Én bejelentettem a tavaszt és nem vagyok hajlandó a felhőt és az esőcseppeket észrevenni. PONT.