Tavasz köszöntő kalamári csápok

Tavaly a szomszédokkal lementünk a horvát tengepartra május elsején. Óriási ötlet volt, hogy egy ilyen hosszú hétvégével nyissuk meg a nyarat. Csak passzióból nézegettem a neten, hogy miként alakulnak a szállás árak. El sem hittem, amit láttam, épp egy Riekához közeli településen Crkvenicán volt egy nagyon tip-top panzió, de olyan olcsón, hogy kerekedtek a szemeim. Persze előszezon, meg korai foglalás, de akkor is. Gyors konzoltáció a szomszédokkal, méggyorsabb döntés és már le is volt foglalva a szállás. Na, onnantól kezdett lassan telni a napok száma, minden este azzal köszöntünk, hogy már csak néhány nap és indulunk.

Zöldséges kalmár csápok

Imádjuk a kicsi kalamári csápokat. Puhák, de egyben ropogósak is. Ha az ember nem süti túl, akkor nagyon finom. A baj csak az, hogy amikor egész kalmárt veszek és karikákra vágva megsütöm, a ropogós csápokért harc folyik itthon. Aztán egyszer a vietnámiaknál felfedeztem, hogy lehet kapni csak csápokat. Na akkor jött el a Kánaán! De vigyázni kell vele, hogy ne együk túl gyakran, mert elveszíti a varázsát. Az a jó, ha az ember ráéhezik és nem ráun.

V V, azaz "vietnámi" vacsi

Nem  győzöm hangoztatni, hogy nehezen követem a szabályokat a főzésben, bár mentségemre szolgál, hogy igyekszem figyelembe venni az adott ország hagyományait. Ezért - ha lehet - nem keverem az alapanyagokat öncélúan. De ez sem igaz minden esetre :-) viszont ezekben az esetekben nem is törekszem az étel származásának beazonosítására. Ilyenkor alkotok és kész.