Komolyan tervbe vettem, hogy újra feltűnök a húspiacon, mármint ahol a bloggerek vannak terítéken. Jó ideje alig publikálom, amit főzök, ám ennek most vége. Reményeim szerint, ha a csapból nem is én folyok majd, de a csöpögés szintjén jelen leszek. A mai bejegyzést az inspirálta, hogy kaptam egy fincsi galambot Noémitől, amiből (nagy elégedettségemre) igazán jó leves kerekedett. És ehhez a fiatal jószág pihe-puha húsa elengedhetetlen volt. A leves az egyszerűség jegyében készült el, már ami ebben a témában rólam elmondható.
Az egyszerűség a minimális fűszer mennyiség és féleség felhasználásban nyilvánult meg. A folyamat első lépése, hogy a szárnyast jól meg kell pucolni, ami főleg a belső részekre vonatkozik. Ha a hátrészben benne maradnak a belsőségek, az leves ízét is befolyásolja, arról nem beszélve, hogy a színe is zavaros lehet, ami egy húslevesnél vétek. Ezeket jól ki kell kaparni és kimosni.
A galambot vízbe tettem és elkezdtem hevíteni. Só, egész bors, édeskömény magok és egy leheletnyi vietnámi fahéj adták a plusz aromákat. Ebben az esetben úgy döntöttem, hogy nem teszek a levesbe semmi hagymát és zöldséget. Tiszta hús és a fűszer ízére vágytam. És jól döntöttem. A fiatal galamb hamar megfőtt. Szinte egy óra elteltével már egészen puha volt.
A húst kivettem, majd nekiálltam a tőlem távol legkevsébé sem álló macerának, hogy az amúgy is tiszta levest még tisztábbra szűrjem. Ehhez egy nagy kávé filter kellett. Az átcsöpögő leves szupertiszta lett. és minden kurkuma és sáfrány nélkül is szépséges sárga.
Hogy miért nem használtam zöldségeket? Ja, igen a hús és fűszer íz! Azért volt még egy indok: a legújabb felfedezésem a rose matta rizs, avagy keralai vörös rizs. Ez egy különleges telt, földes ízű fajta, előfőzve árusítják. Tápanyagokban elképesztően gazdag, mivel fekete gyapottal dúsított meszes, agyagos, iszapos talajon termesztik. A rizs héja piros. Amikor ettől megfosztják a szemek rózsaszínűek lesznek. Némi sárgás árnyalattal kerül forgalomba, ami többnyire az előfőzött rizs velejárója. ezzel az eljárással még több hasznos anyag marad a rizsben. A neten azt olvastam, hogy 2011-ben mindössze 25000 tonnát engedtek exportra az indiaiak. Hát, az nem sok. Szóval ennek a rizsnek a földessége pont kiváltotta a zöldségeket, de a külön főzés miatt a levesnek is megmaradhatott a tiszta galamb íze. Ki-ki vérmérséklete szerint tehetett a levesbe belőle.
Megjegyzem, nemrég egy Vendée-i kacsa combból és rose matta rizsből készítettem rizses húst, amit mellesleg utálok gyerekkorom óta. Mondnom sem kell, hogy mekkora különbség kerekedett a két fantasztikus hozzávalóból. Akár már szerethetném is a rizses húst :)
Vissza a leveshez: a galambot szépen ízeire szedtem. A lét felmelegítettem a hússal egyetemben. Petrezselyem és vizitorma az íz és szín kedvéért. Mára ennyit. Levesezzünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése