A franciák híres levese volt a múzsája ennek az ételnek. Összetett ízvilága és teltsége emlékezetes marad, ha valaki egyszer is kóstolta. Az atlanti vad hekk meg egyszerűen nagy kedvenc. Semmi köze a „balatoni” hekkhez J Húsa ízletes, feszes, szép fehér.
Mivel friss volt, kellően szaftos a fagyasztott hazaihoz képest. Az íze meg tiszta, semmi pocsolyásság nincs benne. A hal elkészítésére nem fordítottam emiatt nagy gondot. Úgy finom, ahogy van. Sütés előtt a bőrét papírtörlővel letöröltem, hogy ne tapadjon a serpenyőbe. Só, fehérbors, más semmi.
Először a bőrös felét sütöttem világos zsemle színűre, majd ovatosan megforgatva a másik felét is.
Amiről viszont bővebben kell beszélni az a köret. A következő zöldségeket haszáltam: vöröshagyma, póréhagyma, érett paradicsom, édeskömény, szárzeller, kápia paprika. A paradicsom kivételével minden összetevőt külön pirítottam meg. Ezzel elkerültem, hogy mindennek egység íze legyen. Igazi sáfrányt forró vízben kiáztattam. A kivonatot a most már összekevert zöldségekhez öntöttem. Beállítottam a sósságát, majd a vékony szeletekre vágott fokhagymát, egy narancs héját, és levét, szegfüszegböl egy keveset, fehérborsot is tettem hozzá, meg nagy adag olíva olajat. Még egy rottyintás és kész is lett. A sütőben sütöttem sárga héjú agria burgonyát. Mire megsült már elkészültem egy jó adag vajon pirított fokhagymával. De épp csak fél percig hőkezeltem, hogy friss és ne túlsült íze legyen. Összekevertem a krumplival.
A külön sütögetés időigényessé teszi az elkészítését, de higgyétek el megéri. Remek étel. Könnyed, de igazán laktató is. Mi imádtuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése