Marhapofa, ahogy én szeretem.

Időnként, ha jókor, jó helyen járok, akkor sikerül marhapofát venni. Azt szeretem benne, hogy
jó(pofa) a formája. Minden tektória nélkül egy darabban szoktam elkészíteni. Egy darab-egy adag jelszóval. Ebben az esetben só, bors, fokhagyma és egy fedővel ellátott vaslábos kellett hozzá, meg annyi idő, hogy finom puha legyen. Először, általában magas hőmérsékleten kezdem a sütést. Jelen esetben 220 fokon 35-45 percig, hogy hirtelen süljön a külső rétege és a közepe is átmelegedjen. Ha nem a hűtőből veszem ki a húst, akkor ez kevesebb időt igényelhet. Eztán leveszem a hőmérsékletet 140-160 fokra attól függően, hogy mennyi időm van. Ha sok, akkor minél alacsonyabb hőmérsékletet használok, mert tapasztalatom szerint így jobb eredményt érek el. A hús omlósabb szaftosabb lesz. Persze a sous vid technológia a legjobb, de akkor bőven kell idő ennél a húsnál.
Amikor elégedett voltam a hús állagával azépen lekapcsoltam a sütőt és benne hagytam az edényt. Sütés közben elkészítettem a sült paprikamártást. Amikor tehetem faszenes grillen sütöm a paprikákat, Ha nincs rá lehetőség, akkor a sütőbe grillezem. Ha a paprika megfeketedett, akkor lefedem, amitől a héjja kiválóan lehúzható lesz a húsáról. Ezután botmixerrel pépesítem. Teszek hozzá olívaolajat, sót, borsot. Véleményem szerint nem kell bonyolítani.
Köretnek árpagyöngyöt készítettem, oly módon, hogy vízben főztem végony csíkokra vágott sárga körteperadicsommal. Gondolom lesznek, kik rosszallóan néznek majd, hogy miért nem hámoztam meg a paradicsomot. Azért, kérem, mert pont az tetszett benne, hogy a paradicsom héjja ott díszeleg az árpa között, ahogy a fotón is látszik. Ettől nekem csak rusztikussá válik a dolog.

Hiperfúziós báránycomb

Nagy divat manapság a fúziós konyha. Nekem ma elgurult a gyógyszerem, mert ilyen fúzió csak a hipergalaktikus űrben létezhetne. Innen az elnevezés. De.....

Képtelen voltam döntést hozni, hogyan készítsem el a bárányt. Felemerült az arab, az indiai és a találjunk ki valami újat verzió is. Ennek örömére a nincsenek szabályok elvét is képes voltam felborítani.

Következzen a felsorolás: ánizs, kardamom, hagymamag, feketekömény, fahéj, szegfűszeg, kurkuma, görögszéna, szegfűbors, babérlevél, bors. Hát ezekkel fűszereztem a vacsit.

Előszőr pírítottam vöröshagymát, amit a vaslábos aljába tettem, erre tettem a befűszerezett húst és négy paradicsomot feldarabolva. A paradicsom egy részét a hús tetejére raktam. Mindezt azért, hogy a fűszer meg ne égjen, amikor első lépésként 220 fokon lefedve 30 percre sütőbe tettem a húst. Az a tapasztalatom, hogy jobb eredményt érek el, ha előszőr magasabb hőmérsékleten kezdem a sütést. Az idő leteltével 180 fokra állítottam a sütőt és időnként forgattam a húst a szószban, hogy jól átjárják az ízek. A sütést addig folytattam, amíg a hús le nem vált a csontról.

Köretnek árpagyöngyöt főztem némi gyömbér, sáfrány, mexikói koriander és kókusztej kíséretében. Erről a korianderről annyit, hogy főzés közben nem veszíti el az ízét a nálunk ismertebb változathoz képest.( A fotóját mellékelem.) És hogy ellensúlyozzam a hús fűszerezettségét tettem egy maréknyi aranymazsolát is hozzá.

Ki tudja melyik nemzetnek hódoltam ma, de szerintem egyikre sem hoztam szégyent. A kevesebb néha több, de úgy látszik a több néha jobb - mondás sem bukott meg.