Fahéjas harcsa mézeskalács morzsával

Nagyra tartom a középkori magyar konyha által teremtett ízeket, erről már írtam is régebben. itt a történeti részekről és két hideg ételről írtam.  És itt a főételről és desszertről. Tény, hogy nincs túl sok elkészített ételem ebből a témakörből, de ennek inkább a lustaságom az oka, mint sem az, hogy az ételek nem érdemlik meg a sokszori ismétlést. Van egy másik, prózai ok is. Ahogy itt a blogomon, úgy a középkori receptek nagyrészében sem található mennyiségi leírás, sőt a legtöbb esetben a szavak fordítása is komoly nyomozást igényel. Ez azonban nem panasz, nagyon élvezem a kutatással töltött időt, de épp az idő, amiből nincs olyan sok, így kevésszer szánom rá magam, hogy egy-egy régi receptet kipróbáljak, vagy átgondoljok. Mert meg kell hagyni, nem egy olyan étel van ezek között, amit a mai ember ehetetlennek ítélne.

A mai magyar konyhából az akkor használt fűszerek teljesen hiányoznak, sőt ezeket egyenesen távoli országok egzotikus aromáinak tekintjük ma. (Például gyömbér.) Az is sajnálatos tény, hogy manapság alig eszünk halat, pedig egykoron a legfőbb alapanyagnak számított. Mondanom sem kell, hogy az akkori fajok egy része mostanra ki is halt hazánk vizeiből, de ez nem indok  arra, hogy mára, már csak a Balatonon együnk hekket nyáron, vagy halászlét Baján, esetleg rántott pontyot karácsonykor. Tele voltak a vizeink rákkal és fogyasztottuk is őket bőséggel.

Hiperfúziós báránycomb

Nagy divat manapság a fúziós konyha. Nekem ma elgurult a gyógyszerem, mert ilyen fúzió csak a hipergalaktikus űrben létezhetne. Innen az elnevezés. De.....

Képtelen voltam döntést hozni, hogyan készítsem el a bárányt. Felemerült az arab, az indiai és a találjunk ki valami újat verzió is. Ennek örömére a nincsenek szabályok elvét is képes voltam felborítani.

Következzen a felsorolás: ánizs, kardamom, hagymamag, feketekömény, fahéj, szegfűszeg, kurkuma, görögszéna, szegfűbors, babérlevél, bors. Hát ezekkel fűszereztem a vacsit.

Előszőr pírítottam vöröshagymát, amit a vaslábos aljába tettem, erre tettem a befűszerezett húst és négy paradicsomot feldarabolva. A paradicsom egy részét a hús tetejére raktam. Mindezt azért, hogy a fűszer meg ne égjen, amikor első lépésként 220 fokon lefedve 30 percre sütőbe tettem a húst. Az a tapasztalatom, hogy jobb eredményt érek el, ha előszőr magasabb hőmérsékleten kezdem a sütést. Az idő leteltével 180 fokra állítottam a sütőt és időnként forgattam a húst a szószban, hogy jól átjárják az ízek. A sütést addig folytattam, amíg a hús le nem vált a csontról.

Köretnek árpagyöngyöt főztem némi gyömbér, sáfrány, mexikói koriander és kókusztej kíséretében. Erről a korianderről annyit, hogy főzés közben nem veszíti el az ízét a nálunk ismertebb változathoz képest.( A fotóját mellékelem.) És hogy ellensúlyozzam a hús fűszerezettségét tettem egy maréknyi aranymazsolát is hozzá.

Ki tudja melyik nemzetnek hódoltam ma, de szerintem egyikre sem hoztam szégyent. A kevesebb néha több, de úgy látszik a több néha jobb - mondás sem bukott meg.