Íme egy finom étel, ami nem lett itthon sikeres. Ez pont olyan, mintha káposztás kockát szeretnének etetni velem, netán porcukorral. Eleve bukás. Azt már bevezettem itthon, hogy bizonyos ételekbe leheletnyi cukrot teszek. Ennek nem az édes íz elérése a célja, a cukor segít abban, hogy híd képződjön bizonyos ízek között. Nehéz ezt megmagyaráznom, de olyasmi, mint, amikor az édes sütemény finomabb lesz ha kissé sózzuk. Ez ennek a fordítottja.
Kínai étteremben nem rendelek soha ananászos csirkét, vagy rákot, mert túl édesre csinálják, illetve kiakaszt, amikor feldúsítják káposztával. A kínaiak sohasem nyomnák az ételeket tele annyi káposztával, mint ahogy nálunk adják. Viszont a káposzta olcsó, így jól lehet a volument növelni általa. Terebess Gábor írt ezer éve egy szakácskönyvet, amit mindenkinek ajánlok. Némi energiával nagy nehezen másolat is található a neten és letölthető. Recept alig van benne, de értékes szöveg annál több. Dinasztiákra lebontva mutatja be a kínai étkezési kultúra fejlődését. Beszél a tartományok közötti különbségekről és rengeteg apró és érdekes dologról. Szuper könyv.
