Édes savanyú rák egy kis csavarral

Íme egy finom étel, ami nem lett itthon sikeres. Ez pont olyan, mintha káposztás kockát szeretnének etetni velem, netán porcukorral. Eleve bukás. Azt már bevezettem itthon, hogy bizonyos ételekbe leheletnyi cukrot teszek. Ennek nem az édes íz elérése a célja, a cukor segít abban, hogy híd képződjön bizonyos ízek között. Nehéz ezt megmagyaráznom, de olyasmi, mint, amikor az édes sütemény finomabb lesz ha kissé sózzuk. Ez ennek a fordítottja.

Kínai étteremben nem rendelek soha ananászos csirkét, vagy rákot, mert túl édesre csinálják, illetve kiakaszt, amikor feldúsítják káposztával. A kínaiak sohasem nyomnák az ételeket tele annyi káposztával, mint ahogy nálunk adják. Viszont a káposzta olcsó, így jól lehet a volument növelni általa. Terebess Gábor írt ezer éve egy szakácskönyvet, amit mindenkinek ajánlok. Némi energiával nagy nehezen másolat is található a neten és letölthető. Recept alig van benne, de értékes szöveg annál több. Dinasztiákra lebontva mutatja be a kínai étkezési kultúra fejlődését. Beszél a tartományok közötti különbségekről és rengeteg apró és érdekes dologról. Szuper könyv.

Ebben van egy recept, ami édes savanyú kantoni szűzpecsenye névre hallgat. Ha édes savanyú a tét, akkor ezt bevállalom. Igaz macerásabb, mint a büfékaja, de nem sokkal. A lényege, hogy az ízek a szájban érnek össze, amikor rágunk. Én rákkal készítettem, ami szerintem nem annyira ötletes, de nem volt itthon hús. A lényeg, hogy a rákot jófajta ötfűszer keverékbe forgattam, amit természetesen megsóztam és kicsi borsot is tettem bele pluszban.

A húst lisztbe forgatnám, de a rákhoz inkább keményítőt használtam. Ezeket olajban ropogósra sütöttem.A szószt vöröshagyma szeletek pirításával kell kezdeni gyorsan nagy hővel. Néhány pillanat múlva a szeletekre vágott sima, sárga paprikát is hozzá kell dobni. Ha kész, a megdöntött serpenyő szélére lefolyt olajban az apróra vágott fokhagymát barnásra kell pirítani. Igen nem tévedés. Nem megégetni kell, hanem drapposítani. Ekkor valóban eltűnik a fokhagyma ismert aromája, de előjön egy kesernyés íz és pont ez az, ami kell. Ettől lesz érdekes az étel.

Ha van otthon friss ananász, akkor az a tuti, de nekem az sem volt. Viszont az Aldi-ban néha árulnak ananász golyókat és ezek nem különösebben sziruposan édesek. Ez is mehet bele, és ekkor jöhet a paradicsomszósz. Annyi kell, hogy szép narancsos legyen a színe.
Most jön a további ízesítés: mézből és almaecetből annyit kell önteni, hogy kellemesen legyen édes és savanyú is. Az adagolás sajnos az ananász levének édességén múlik, de ha jó az arány, akkor egyik íz sem ugrik ki markánsan.

A végén mehet bele a vízzel elkevert keményítő. A rákot a tálba kell tenni és rálocsolni a szószt. Főtt rizstésztával tálaltam. Az étel lényege, hogy a rák felettébb ízletes és markáns, a szósz simogató. Amikor az ember egy falatot a szájába vesz, akkor először a lágy ízeket érzi. A rákra ráharapva pedig előjönnek a vadabb ízek. Na amikor ezek keverednek az bombasztikus élmény.
Legalábbis nekem ez a véleményem, Sára nem volt oda érte. Neki édes meg savanyú volt. Hát, pont ez a lényeg! Majd csinálok neki valami durván csípőset kárpótlásul.


Hozzávalók:
szűzérme (én most rákból készítettem)
ötfűszer keverék
keményítő
vöröshagyma
tv paprika
fokhagyma
ananász
paradicsomszósz
méz
almaecet