Polipos lecsó

Most egy olyan étel következik, amiről azt mondta Sára az én legnagyobb egyetértésemmel fűszerezve, hogy ha lenne valamilyen "evő helyünk", legyen annak a neve étterem, büfé, vagy divatos szóval élve bisztró, akkor ez a fogás biztosan a repertoár része lenne. És ez így is van.
Nem állíthatom, hogy tömegekkel kóstoltattuk meg - részben mert, polipban nincs barátság - de akivel igen, az ujjongva lelkendezett. Na ja, ha valaki nem szereti a polipot, akkor veszett ügy. De kérdem én, lehet nem szeretni?

Kerti tavi lecsó, elgurult a gyógyszerem módra

Tegnap folytatódott a kertitó építés. Egyrészt a tó szélét borító kőlapok alátámasztása nem sikeredett igazán stabilnak, ezért kis térkövekkel kezdtem kirakni a régebbi nagyobb kövek helyett. A nagy vöröses kövek helyére kis szürkék kerületek. Áááá, dehogy volt sziszifuszi munka. Mindössze pár ezerszer kellet újra átrakni a köveket. Egy darabig minden lelkesítő volt, de az utolsó sor kövek valahogy nem akarták megtalálni a helyüket. Most örültem, hogy nem lett elég amit vettünk, és befejezhetem a küzdelmet.

Aztán jött a kavicsos rész tuningolása. Természetesen a kavics is elfogyott. Egész nap sziklákat kellett pakolni. Naná, hogy az időnként a legmélyebb ponton levő gödörbe beesett egynéhány szikla. Eszemben nem volt alámerülni, szóval lábbal kezdtem kiemelni. Ááá, dehogy sérült le e lábam. Viszont kereken két kávét is ittam a lábamat a tóba lógatva. Ez aztán kárpótolt mindenért. Estére szerintem olyan nyolcvan százalékosan kész lett a part eldolgozása. Hamarosan mehetnek a növények a tóba. Hihetetlen, hogy a növényeink két telet is kibírtak egy festékes vödörben. Nagyon akarhatták ezt az új tavacskát :)