Translate

2013. augusztus 6., kedd

Polipos lecsó


Most egy olyan étel következik, amiről azt mondta Sára az én legnagyobb egyetértésemmel fűszerezve, hogy ha lenne valamilyen "evő helyünk", legyen annak a neve étterem, büfé, vagy divatos szóval élve bisztró, akkor ez a fogás biztosan a repertoár része lenne. És ez így is van.
Nem állíthatom, hogy tömegekkel kóstoltattuk meg - részben mert, polipban nincs barátság - de akivel igen, az ujjongva lelkendezett. Na ja, ha valaki nem szereti a polipot, akkor veszett ügy. De kérdem én, lehet nem szeretni?

A magyar konyha nem igazán vegyíti a halat a hússal. Talán ami így hirtelen eszembe jut, hogy a harcsaparikást előszeretettel esszük túróscsuszával, aminek a tetején ott díszeleg a pirított szalonna. Ezt nevezhetnénk nagy jóindulattal a hús és hal elegyítésének. Pedig, pedig.... igazán izgalmas ízeket lehet így produkálni. Én sem átallok játszadozni ezek kombinációjával. Akit érdekel a Tintahal bárányhússal töltve, itt megnézheti. Csak ajánlani tudom.

Távolkelettől kezdve szép ívet leírva akár a spanyolokig bőséggel találunk olyan országokat, ahol a hús-hal combónak történelme van. Még egy angol sem vet meg egy kis osztrigával töltött barnasörben pácolt bélszínt. Mellesleg ilyet már csináltam és ízlett a társaságnak.

Szóval pár éve épp polip főzésén gondolkodtam és a jól bevált görögös vörösboros változatot akartam készíteni, amikor Sára megjegyezte, hogy azt unja és nem is szereti annyira. Készítsek valami mást belőle, hangzott a kérés. Na ja, de mit? Egyetlen épkézláb ötletem sem támadt. Valójában mérgemben és tehetetlenségemben eszeltem ki gyermeteg polgár, azaz Sárapukkasztásnak, hogy polipos lecsót készítek. Igazból csak parasztkodni akartam. A lecsóval alapból nem bukhatok nála, de bele akartam vinni valami oda nem valót is. Valahogy úgy képzeltem, hogy amikor észreveszi a polip darabokat ( mert akkor még kis karikákban tettem a lecsóhoz ) elszörnyűlködik és elhajt a fenébe. Elég gáz vagyok nem vitatom és az is elítélendő, hogy idiótaságból  elpazarolnék egy polipot, de hát egy szörnyűlködő Sára-arc megér ennyit nekem. Sajnos nem ez lett a jussom. Lelkendezett a morgás helyett. Francba!!! Még azt is beszívtam, hogy azóta többször el kellett készítenem.

Itt azért annyit elmesélek, hogy míg a polip a legtöbb helyen irdatlanul drága, addig a Kék tulipán kereskedésnél baromi jó áron kapható. Csak fagyasztott van, de a polip esetében a fagyasztás kifejezetten jót tesz. Megpuhítja a rostokat. A polippal rendszerint ugyan az a főzés eleje, bármi is legyen a végeredmény. Fölteszem sós vízben főni, amibe jócskán teszek babérlevelet, boróka bogyót, szegfűborsot és egy szál rozmaringot. Mérettől függően 30-45 perc alatt megpuhul. Ilyenkor már alakul a puhasága, de kissé még ropogós a közepe. A főzővízben szoktam hagyni kihűlni, mert attól jó szaftos lesz és a végső puha állagot is eléri. Szóval nem érdemes szerintem készre főzni, inkább ki kell várni amíg rendesen kihül. Az a tuti. A polip hajlamos a felére összeesni főzés közben, ezzel a módszerrel ez is elkerülhető. Amúgy meg senkinek semmi baja nem lesz, ha kicsit megdolgoztatja a rágóizmait.

A lecsós esetben, meg különösen nem érdemes puhára főzni, mivel itt csak előfőzés a cél. A végső puhaságot a lecsó sütése közben éri el. Most arra gondoltam, hogy a múltkori sütőben készített lecsó, annyira jó ízű volt, hogy maradok a sütéses megoldásnál, viszont most mindezt a faszenes grillen követem el. Azt vártam ettől, hogy kellemes füstös ízt kap az étel. Persze erre a füstölt kolbász is alkalmas, de ez azért más. Így utólag eszembe jutott, hogy ha legközelebb hasonlót készítek, akkor valamilyen faforgácsot is fogok használni, hogy jellegzetes füst aromája legyen.

A grillre rátettem egy tepsit és beleszórtam csíkokra vágott szalonnát. Amint a zsírja kiégett rádobtam a felszeletelt hagymát és a kolbász karikákat. Kevergetve megdinszteltem. Megszórtam jófajta pirospaprikával és iziben ráhalmoztam a paprikákat némi zöld hegyessel megspékelve, hadd csípjen az a lecsó. Négy gerezd fokhagymát is szeletelve hozzátettem.  A paradicsomokat félbevágva ráfektettem. A polip csápokat szépen belefektettem és a grillsütőt a tetejével lefedtem.

Igyekeztem a hőt 160 fokra beállítani. Hát nem sikerült. Lett abból 140, majd 120 is. De nem okozott gondot. Szép lassan vagy másfél óra alatt a lecsó szuper lett. A levét kissé elfőtte. Olyan ragacsosan szaftos maradt, hogy a gondolatra is összefut a nyál a szájamban. Lehetett még bőséggel tunkolni, de nam kanalas lecsó lett. Van valami megnyerő ebben a "lassan" lecsóban. Nehéz lenne elmagyarázni, hogy a polip mit tesz a lecsóval, merthogy nem lecsós poliról beszélek, hanem polipos lecsóról. A polipnak nincs igazán hal íze és valójában a lényeg, hogy az amúgy is finom lecsót feldobja ez a kis tenger íz. Ad neki valami pluszt, ami emlékezetessé teszi az élményt. Ez nem a különlegessége, vagy szokatlansága, hanem valami összhang a föld és a víz között. Megszerettük, mi tagadás.

Most lesz a Restaurant day és arra gondoltam előrukkolok ezzel a lecsóval a nagyközönség előtt. Hát ezt bukta, mert szeretnék elmenni Alsóörsre az LGT koncertre és az pont aznap van. Nagy dilemma.

1 megjegyzés:

Erika írta...

Én szívesen kóstolnám, jó ötlet!!