Sára látja, hogy nekiveselkedek egy újabb bejegyzésnek. Kéri, hogy csak nem a mai élményeimet írom-e meg? Nem akartam, mert nekem abban bizony semmi élményem sem volt. Az ilyen dolgokban még sikerélményem sincs, holott megoldottam a problémát. Még télen kitalálta a lelkem, hogy szeretne egy falra szerelhető ruhaszárítót a kert hátsó falára. Nem is lenne ez gond, ha nem lenne tíz centis pihe-puha szigetelés a falon. Pont remek alap, amikor vagy tíz kiló ruhával terheli az ember a szárítót. Ilyenkor ezer százalék, hogy a szárító alja egyre mélyebben fog belesűlyedni a szigetelésbe. Sára minden alkalommal cikiz, ha veszek valami barkács cikket, tudni illik állandóan hangoztatom, hogy mennyire gyűlölöm a fúrás-faragást. Ezen mondataim és az általa valósnak hitt kép ellentéte miatt még mások előtt is igyekszik leégetni. A helyzet a következő: tényleg ki nem állhatom, az ilyen otthoni és kerti munkákat, azaz barkácsolásos ezermesteres szarokat.
