Sára látja, hogy nekiveselkedek egy újabb bejegyzésnek. Kéri, hogy csak nem a mai élményeimet írom-e meg? Nem akartam, mert nekem abban bizony semmi élményem sem volt. Az ilyen dolgokban még sikerélményem sincs, holott megoldottam a problémát. Még télen kitalálta a lelkem, hogy szeretne egy falra szerelhető ruhaszárítót a kert hátsó falára. Nem is lenne ez gond, ha nem lenne tíz centis pihe-puha szigetelés a falon. Pont remek alap, amikor vagy tíz kiló ruhával terheli az ember a szárítót. Ilyenkor ezer százalék, hogy a szárító alja egyre mélyebben fog belesűlyedni a szigetelésbe. Sára minden alkalommal cikiz, ha veszek valami barkács cikket, tudni illik állandóan hangoztatom, hogy mennyire gyűlölöm a fúrás-faragást. Ezen mondataim és az általa valósnak hitt kép ellentéte miatt még mások előtt is igyekszik leégetni. A helyzet a következő: tényleg ki nem állhatom, az ilyen otthoni és kerti munkákat, azaz barkácsolásos ezermesteres szarokat.
Ennek ellenére azért veszek időnként "létfontosságú" eszközöket, mivel ezek segedelmével sokkal kevesebb munkával és hamarabb végzek. Azért is cikiz, hogy eddig - ha épp olyanom volt - megoldottam a gordiuszi csomókat. Olyan átöröklött génállománnyal, ami nekem van nincs ebben semmi truváj. Apám mérnök és feltaláló volt- Vitathatatlan, hogy jó alapokkal rendelkezem, de ettől még francba mindennel.
Ha kellően berágok valami elromlott dologra, akkor simán szétszedem és addig agyalok a megoldáson, míg rá nem jövök. Kézügyesség terén sincs okom panaszra. Kis sárkányocskám pont ezek miatt nem hiszi el, hogy komolyan mondom amikor fikázom férfi társaim hobbiját. Egy szó , mint száz most nem mesélem el a mai kálváriát, amikor semmi hozzávaló nincs. Ami van az sem megfelelő méretben.Ami vízszintes, az nem is az, és így tovább.
De azt elmesélem, hogy ma beszóltam neki. Pár éve vettem egy kis hobbi satut, ami elég komoly. Akkor kiakadt, hogy minek nekem olyan. Hát pont ma kellett. Enélkül meg lettem volna lőve. Tudtam én már akkor is, amit tudni kellett....
És jöjjön a jól megérdemelt kaja! Ezüstfül gomba, fehér rezgő gomba, fehér fafül gomba és hógomba. Ezek a leggyakoribb nevei ugyan annak az egy gombafélének. Olyan, mint a jól ismert fafüle gomba, a barnás, csak annál légiesebb. Tényleg rezeg és sokkal vékonyabb is. A gombákat fél órára vízbe áztattam, majd készítettem egy remek köretet belőle, ami kissé savanykás lett.
Olajon pirítottam némi fokhhagymát, majd rádobtam a gombákat. Locsintottam rá kis rizsecetet, cukrot és mogyoró olajat és persze sóztam is. Edamame babot vettem, fagyasztottat, ami gyakrolatilag zsenge szójabab. Ezeket kis sós vízben átpároltam., pontosabban átmelegítettem, mivel főzve lehet megvenni. A rákokat burgonyakeményítőbe forgattam, majd bő olajban ropogósra sütöttem. Kis olajon megpirítottam egy maréknyi vöröshagymát, majd összekeverem minden hozzávalót.
Ha még azt is elmesélem, hogy reggel levákumoztam vagy 4 liternyi kacsazsírt, vízkövetlenítettem a kávéfőzőt és ki is tisztítottam kívül-belül, kutyakaját szortíroztam és fagyasztottam le, akkor azt gondolom igazán megérdemelt volt az ebédem :)
Hozzávalók:
garnéla
hógomba
fokhagyma, vöröshagyma
edamame bab
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése