Fogas szelet sült céklával és a kevenc diós tormamártásommal

Évekkel ez előtt nem nagyon ettük a céklát, max. céklasalátát valamilyen ételhez. Meg sem fordult a fejemben, hogy másként is fel lehet használni, az meg pláne nem, hogy tetszene az íze ennek a kemény, földes ízű, kissé "karcos" zöldségnek. Pedig tetszik és mennyi módon használom! Frissen salátának, vagy kifacsarva a levét. Lépénybe, hirtelen sütve balzsamecetesen, vagy lassan sókéregben, esetleg főve pürének. Szóval, jó kis zöldség ez.
Azt gondolom, hogy a jó étel fele a látvány, a szemünkkel is eszünk. És a céklának gyönyörű a színe.

Savanyított káposztás halleves-kísérlet

Újabb próbálkozást teszek a távolkeleti levesmániám fejlesztésére. Eredetileg azon töprengtem, hogy savanyúkáposztás hallevest készítek. Be is szereztem a káposztát, aztán az utolsó pillanatban hátraarc: Megláttam az előtérben egy picike, zsenge káposztafejet. Nyomban úgy döntöttem, hogy ráér még az a leves, inkább én savanyítom a káposztát.

Van egy kínai savanyító levem. Már jó ideje beszereztem, ott hevert a szekrényben, mert ritkán vettem hasznát, valahogy nem volt ingerenciám ételt készíteni belőle. Most jött el az alkalom. Ez elég intenzív éa savanyú is, pont jó a tervezett leveshez. A káposztát vékonyan felszeleteltem és jól meglocsoltam a lével. Két órát pihentettem és tíz percenként átforgattam. Tuti lett. Ez egy barna lé, amiben mindenféle fűszerek vannak, így ízesen savanyúvá teszi a káposztát. Ez adja majd a kontrasztot a leveshez.