Nemrég feltettem pár képet a facebookra arról az estéről, amikor a fiamnak főztem egy pár dolgot, hogy csiszoljam az ízlését. Lelkes a kölök, szinte mindenre nyitott. Sőt mindenre az, legfeljebb nem ízlik neki, de az szerencsére igen ritka. Ami azt illeti malacpofát még én sem ettem soha, de marhapofát többször is.
Mivel karácsony előtt közvetlenül disznóvágás-hegyeken voltunk, lecsaptam az amúgy arrafelé értéktelen bedarálni való húsdarabokra. Ez egy nagyon jó része az állatnak, csak kevesen ismerik fel. Rengeteg a kollagén benne, ezért szuperül sűríti a szaftot. Ha ügyesen járunk el és az időt sem sajnáljuk, akkor mennyei puha és szaftos lesz a hús.


