Hideg paprika víz rákkal és koriander emulzióval

Inkább arról vagyok elhíresülve, hogy tobzódok a fűszerekben, mintsem naturásis ízeket teszek egymás mellé. Pedig azt is szeretem. Sokszor pont az egyszerűség esik jól. Persze ez nem mindig párosult könnyű és gyors elkészítéssel, ahogy jelen esetben sem.

A paprika víz előállításáhot nem is kell más, mint jó adag kápia, vagy kaloforniai paprika. Ezt sütőben meg kell sütni, míg a külseje feketedni nem kezd.

Nyár végi vegyestál

Pont ilyen az, amikor a Műkedvelő összeüt valamit a maradékból. Néha úgy jön ki a lépés, hogy nem pazarlok és akkor sok alapanyagból marad egy kicsi, hogy elkerüljem a túlzott zabálást. Ezek persze nem elegendőek két főre. Most össze is szedtem két óriási garnélát, két puhapáncélú rákot, egy tintahal csövet, no meg a büszkeségemet egy kis friss bambuszrügyet, amit teljesen frissen vettem és nekem kellet megpucolnom is. Ez utóbbi persze nem panasz, inkább panasszal leplezett dicsekvés. :-)

Rák és bárány a kamra mélyéről

Sára jó ideje nyaggat, hogy erről az ételről miért nem írok, amikor ez szemének és szájának is kedves emlék maradt. Hát azért nem, mert bár nekem is ízlett, de a tény az tény. Ez a finomság nem más, mint egy kis báránysült felhasználása úgy, hogy Ő is hajlandó legyen megenni, annak ellenére, hogy nem szereti a bárányt. Úgy tűnik, hogy túl jól sikerült a fúzió.
A rákot úgy esszük itthon, hogy megkérdezem Sárát hány darabot kér. Mivel  ő közepes termetű (szerinte), szerintem kicsi, vagy valamivel magasabb, ezért ő ha 4-5 darabot kér, akkor én mint "nagy", azaz magas :-) 6-7 darabot kapok, jobb napokon 8-at.
Minden zacskó esetében marad valamennyi, ami már kevés kettőnknek. Így került elő három különböző méretű garnéla.

Borsos garnéla fehér balzsamecetes salátával

Végre megint egy egyszerű receptet osztok meg veletek. Kell hozzá egy kis fimom főtt rizs. Félbevágott garnélafarkak, melyeket olivaolajban megpirítottam némi nagyon durvára darált bors kíséretében. A salátához kígyóuborkát lehelet vékonyra szeleteltem, majd kissé vastagabbra lilahagymát. Sóztam, borsoztam és meglocsoltam fehér balzsamecettel. Icike-picike cukor is ment bele. Egy fél óra marinálódás után felaprított jégsalátával összekevertem.

Ez is egy műkedvelős-hedonistás étel, csak egyszerűbb a többinél. A címben azért említettem meg a fehér balzsamecetet, mert rajongok érte. Pontosabban azért a márkáért, ami itthon van. Giuseppe, aki a Granditalia boltot vezeti, tartja ezt a nem mindennapi minőséget. Csak, hogy lássátok a hazai top éttermek egy része is ezt használja. Kristálytiszta aroma, alig valami savassággal. Csak amennyi éppen kell. Életemben nem kóstoltam még hasonló minőséget. Igaz drága, de alig kell belőle valami, mert annyira ízletes.

Úgy tudom Giuseppe hamarosan fogad majd vevőket is. Lesz ott végre sok sajt kis kiszerelésben is. Állítólag hetente fog egyszer friss tésztát is készíteni. Olyan olivabogyókat és kapribogyót árul, hogy csuda. Másuttt hasonlót sem láttam. De még tuti tortellini készítője is van. Ja és igazi piemonti mogyorója :)
Na, jó! Befejezem az áradozást.

Mogyorószószos tészta rákkal

Vegyünk egy adag ázsiai száraz tésztát. Nem elemezném, hogy milyet, mert szerintem a nagy választék szinte minden darabját szeretem. Jelen esetben azt a tésztát használtam, ami a zacskós kínai levesekben található. Az ízesítés nem egy bonyolult dolog. Kell egy szószt készíteni mogyoróvajból, kis kurkumából a színe miatt :) , világos szójaszószból, kis cukorból, némi halszószból, egészen kevés chiliből és némi kókusztejből. Ha van otthon mogyoróolaj, akkor azt érdemes beletenni, mert istenivé teszi az ételt.

A tésztát mindössze ki kell főzni, vagy ha olyan fajta, akkor kellő időre beáztatni. A rákokat olajon serpenyőben meg kell pirítani és a tésztához adni. Apróra vágott gyömbért olajon meg kell futtatni majd csíkokra vágott répát adni hozzá és két percig pirítani. Persze ez nem kötelező, de volt még nekem a múltkori fokhagymaszárból és azt is hozzá pirítottam. Eztán mehet rá a szósz. Kevergetés-kavargatás, tálalás és  tetejére mehet az elmaradhatatlan koriander. Ha valakinek sikerül olyan korianderhez jutni, aminek a gyökere is megvan, akkor azt érdemes a rák pirításának a végén a serpenyőbe dobni, mivel ez a koriander legízletesebb része. Tilos kidobni!!! Míg a levél pillanatok alatt elveszíti aromáját hő hatására, addig a gyökér nem. Remek plusz ízt ad a ráknak, de az egész ételnek is.

Ennyi. Együnk!

Mézes rák karamellás dióval

Szeretem az érdekesen, idegenül ható ízeket, fűszereket, amik mára a konyhám alapját képezik, azonban van néhány étel, ami számomra is különlegességnek számít, ilyen a kacsanyelv, borjúín leves, tintahal bárányhússal töltve, hogy többet ne mondjak.
Most egy újabb érdekes, különleges ízzel találkoztam, a receptet Trollanyu által ajánlott oldalon találtam.  Az oldal neve Rasa Malaysia és a recept neve mézes diós rák, de szerintem jobban hangzik a mézes rák karamellás dióval.
Valóban jó az oldal, mert tele van az általam is kedvelt távolkeleti ételekkel. Ebben a receptben található egyetlen alapanyaggal sem vagyok rossz viszonyban, de a párosításuk számomra annyira visszataszító volt, hogy eldöntöttem egy életem egy halálom, kipróbálom.

Garnéla viasztökkel

Tény, hogy azt mondtam, hogy irány dél, azaz kicsit hanyagolom a távolkeleti ízeket, de bevallhatom, hogy már akkor is tudtam, hogy legalább heti egyszer biztosan marad.
Könnyű, nyári ételt készítettem viasztökkel, de épp úgy jó lenne hozzá egy zöld kanadai vajtök is. Szóval, ez a viasztök jópofa dolog. Felhasználása széles körű, a kínaiak mindenfélét készítenek belőle, de pl. a vietnamiak főként levesbe használják. Nekem tetszik a pirított változat. Igaz , ha az ember a kelleténél tovább süti, akkor igencsak kásássá válik.

Garnéla csicsókapürével és egy beszólás

Szeretem a csicsókát, de a színét nem. Az a bajom vele, hogy az a fura koszos színe lesz, bármit is teszek vele, de az íze tetszik. Más néven a szegények articsókájának as hívják, mivel íze hasonló az articsókáéhoz. Úgy gondoltam, hogy ez az aroma a rákkal passzolni fog egymáshoz.

Fokhagymás rák korianderrel

Nincs rizsa és nincs hosszú, bonyolult recept. Fogj három gerezd fokhagymát és késsel lapítsd szét. A lappancsokat vágd négyrét. Dobd forró serpenyőbe egy evőkanál olívaolajjal, majd dobj rá 30-40 deka garnéla rákot, (ha ketten vagytok). Loccsants rá kis halszószt, hogy kellemesen sós legyen, egy mokkáskanál cukrot, hogy a lelket is melengesse. Süsd három percig, de ne vidd túlzásba, nehogy rágós legyen, vagy használj tigris rákot, mert az jobban bírja a gyűrődést. Vedd le a tűzről és szórd meg vastagon durvára aprított korianderrel. Na ennyi és mellesleg mennyei.

Lótuszgyökér rákkal

Azon töprengek, hogy most simizzem a fejemet, vagy fejbekoppintsam magamat. Egyre többször fordul elő, hogy reggel korán felkelek és nekiállok valami ebédet rittyenteni a dolgozóba. Ezzel még semmi baj sincs. A kérdés, hogy ezt mind magunkért teszem, vagy mély együttérzésem késztet arra, hogy drága kollégáimnak is vigyek belőle. Netán az vezérel, hogy a Műkedvelő imidzsét építem a munkahelyen? Esetleg a nehezen kedvelhető természetemet gondolom ezzel a gesztussal vonzóbbá tenni?

Garnélás risotto bébispenóttal

Ha risotto a téma, akkor nincs kompromisszum az alapanyag tekintetében. Csakis a legjobb jöhet szóba. Ennek igen egyszerű oka van: másként nem lesz finom. Egyébként ez minden olasz ételre érvényes. Nem túl bonyolultak, az alapanyagon múlik minden. Jó olasz kaját csak jó hozzávalókból lehet készíteni.

Mondanom sem kell, hogy risotto rizs álnéven árulnak itthon is mindenféle vackokat, de az is tény, hogy a felső kategóriás sávban is nagy különbségek vannak. Persze árban is. Giuseppe barátom  - a Granditalia tulajdonosa - igazán komoly repertoárral rendelkezik rizs terén. Kedvelem őt, mert tetszik a gondolkodás módja. Persze neki is bizonyára vannak ellenzői, de kinek nincs. Van ami rettentő drága nála, de szóljon nekem, aki igazi szívet melengető piemonti mogyorót olcsóbban tud szerezni. A nála vett fenyőmag nem rendelkezik órákig tartó keserű utóízzel.  Olyan olívabogyói vannak, hogy le a kalappal és megvallom nem drága. Ami vackot árulnak pár forinttal olcsóbban az szinte szemétbe való. Ha valaki kóstolta egymás mellett ezeket, akkor  érti miről beszélek.

Kókusztejes sütőtök rákkal és kurkumával

A tél egyik legfinomabb és egészséges alapanyaga a sütőtök. Mivel nem rajongok az édességekért, nem okozok nagy meglepetést azzal, hogy a hagyományos, sütőben krémesre sütött változat helyett másként készítem.
Most rákkal szerettem volna vegyíteni. Gyors és viszonylag könnyed vacsorának szántam.
Előkészítettem a hozzávalókat, a sütőtököt felkockáztam és némi újhagymát felszeleteltem, a kurkumát egész apróra vágtam. Mivel az eredeti ízek felerősítését vettem tervbe egyetlen ízesítőt használtam a halszószt, mert erre ez tökéletes.

Rák édesköménnyel, póréhagymával és petrezselyem olajjal

Sáránk azt kérte, hogy készítsek neki rákot vacsorára franciás módon. Az nem tudom milyen, de nem is kellett vele foglalkoznom, mivel pár óra elteltével kitalálta, hogy legyen inkább olaszos, de nem paradicsomos. Persze édesem, kérsz még valamit? Úgysem tudod milyen az, bár én sem, úgyhogy majd boci szemekkel kidumálom a dolgot. Mondom neki, hogy akkor édesköményes lesz.

Aszalt paradicsomos, rozmaringos gnocchi fokhagymás rákokkal

Nem volt kedvem ma nagy extrát alkotni, de azt meg végképp utálom, ha azt kapom elismerésként, hogy "jó, de semmi extra" ennél már csak az "angol gótikus" jelzőtől fázok jobban.

A távolkeleti kajáknál szoktam játszadozni azzal, hogy a különböző alapanyagokat másként ízesítem és csak a végén teszem egy tányérba. Ott nagyon jól bejön ez a kísérletezgetés. Úgy működik a dolog, hogy az ízek a szájban keverednek, ami rettentő kellemes élményt eredményez, mivel eleinte mindent külön érzékel az ember, majd a végén az egész összeolvad egy teljesen egységes új aromává. Na ezt próbáltam most átvinni az olasz konyhára. Nem lett rossz a végeredmény, de nem hozott ki annyit magából, mint szerettem volna.

Spenótos bundáskenyér ropogós garnélával

Ilyen a jó szomszédság. Ádám szomszéd, aki rendre hozni szokott a főztjéből kóstolót, most is jó volt hozzám. Fent voltam nála kicsit dumálni, amikor nekilátott bundáskenyeret sütni. Roppant lelkesen konstatáltam, hogy milyen jó ötlet egy hideg este ilyet enni forró kakaóval, vagy teával. Ez mindig jó érzésű emlékeket hív elő belőlem.

Itthon sohasem csinálok ilyet, leginkább az olajszag miatt, de macerásnak is érzem az elkészítését. Belátom ez elég furcsán hangzik pont az én számból, mégis ez a helyzet. A potya bundáskenyér viszont nagyon finom.

Korianderes garnéla sok zöldséggel

Nem tudok a garnéláról leszokni. Igaz, nem is akarok. Nem a legexkluzívabb rák, de nagyon sokoldalúan használható fel és finom. Mellesleg egy vacsorához 10-12 darab untig elegendő. Rettentően jól dúsítható zöldségekkel, és az ember fiának meg sem fordul utána a fejében, hogy enni kéne még valamit.

Rák és tintahal olasz módra

Ma jól indult a napom, bár nem végződött teljes sikerrel. Igaz már fél nyolckor egy kávézóban ültem várva valakire, ami nem jellemző rám, mert 9 előtt nem szeretem elkezdeni az agymunkát. Hogyan figyelhetnék másokra, amikor még nem nyílt ki a csipám sem. Amikor a nagy konyhán vendégeskedtem, volt, hogy reggel 7-re kellett mennni és fél éjfélkor értem haza. Érdekes módon ez nem csak fizikai, hanem szellemi téren is nagyon fárasztó volt. Na ennyit  a mai napi munkáról, mivel titok min dolgozom éppen. :-)

Ötfűszeres édes savanyú rákok - főzni tanul a fiam

Már megint rák. Hát, igen, nem tudok ráunni. De most több okom is volt: nálam járt a fiam és azt kérte, tanítsam főzni. Hízott a májam, amiért erre kért.
És, mert szereti a rákot, nem volt kérdés, hogy mit fogunk csinálni. Valami olyat akartam mutatni neki, amit egyszerűen megcsinálhat, mégis olyan ízt produkál, amitől a haverjai dobnak egy hátast.

Rák paprikával és feketebabbal

Rák függő vagyok. Ez már tény. Édességgel szinte lehetetlen levenni a lábamról. Bár van egy, amit feltétel nélkül megszerettem. Sára kreációja, de vagy egy éve nem tudom rávenni, hogy lepjen meg vele. A rák olyan nekem, mint másnak az édesség. Boldogít.

Garnéla, ahogy a legjobb

Lassan unásig emlegetem, hogy mennyire oda vagyok a fűszerekért és mániákusan gyűjtöm a különlegességeket, ritkaságokat. Megjegyzem, nekem még nem unásig emlegetett, ez inkább Sára véleménye, vagy figyelmeztetése, vagy ilyesmi... Na jó, azért még egy történet: a fűszerek gyűjtögetése nem elég, hogy a mániám, de ősrégi mániám is. Nem mondom meg, hogy hány évvel ezelőtt, de jó régen egy igazán színvonalas étteremben ebédeltem, amit a mai napig nagyon tisztelek és megmutattam egy szem tonka babot. Hát, igen most be kell vallanom, hogy szándékosan vittem magammal, hogy - mondjuk ki - elhenceghessek vele. Ilyen egyszerűen, nem úgy mint manapság a reklámokban, hogy véletlenül pont van nálam a szuper mosóporból. Nem, ez nem volt véletlen, nagyon is terveztem a jelenetet, ha lehet annak nevezni.