Gyakran eszünk sült zöldségféléket önmagukban, nem köretként. Évszaknak és hűtőnk tartalmának megfelelően szinte mindent összesütünk, amit találunk. Hihetetlenül érdekes és finom ízeket lehet nyerni egyszerűen és gyorsan. Hozzátartozik, hogy nálunk Sára szokta ezeket készíteni, egyrészt mert imádja, másrészt, kb. azt a 15 percet tölti főzéssel, ami ennek előkészítéséhez szükséges.
Ez itt éppen köretnek készült, de főételként is megállja a helyét, pláne ha akad hozzá egy kicsit testesebb, száraz fehérbor. Az a lényeg, hogy minden zöldségfélét külön ízesítsünk.
A zöldségeket sózom és olíva olajba forgatom. Ez az alap. Jelen esetben a krumplihoz friss kakukkfüvet és rozmaringot szedtem a kertből, és daráltam rá egy kevéske színes borsot.
A sárgarépa adta az étel izgalmas ízét. Az olaj és só mellé csíkokra vágott feketecsalánt kevertem, jó sokat, nem csak úgy a látszat kedvéért. Meglocsoltam nádsziruppal és fehér balzsamecettel. Egymás mellé terítettem a tepsibe és kb. 200 fokon 45 percig sütöttem. Mielőtt betolom a sütőbe, rádobok egy kis zacskó alaplét. Kb. 1,5 dl-es zacskókba szoktam lefagyasztani csirke, kacsa, rák, vagy vadcsontból készült levesalapokat, amiket szószokhoz és zöldségek sütéséhez is felhasználok.
A feketecsalán miközben megízesíti az ételt, ropogósra sűl a zöldségekkel. Ami zseniális és engem is fölöttébb meglepett, hogy a répa és a feketecsalán olyan új, egyedi ízeket hozott létre, amit ritkán tapasztaltam eddig. A répa íze megmarad, de a csalán aromája annyira átjárja, hogy egy egészen más répát találunk a szánkban. Egyáltalán nem válik el többé a két alapanyag egymástól, hanem eggyé válnak. Amikor ráharapok a csalánra répás csalánt érzek, amikor a répára harapok, akkor csalános répát. Egy "elgurult a gyógyszerem" pillanatban készítettem egy csalános répasalátát, persze savanyúan. Ne ebből az ötletből gondolta tovább a Sára. Vallomás: Nem is én találtam ki, csak múzsáztam.
Mondja valaki, hogy unalmas a répa, meg a krumpli!
Néhány szó a levesalapokról, alaplékről:
Ezek olyan alapvető ételízesítők, mint a só. Jó levesalapot nem lehet 10 perc alatt valamilyen kocka feloldásával összedobni. Sajnos ez tény. Idő kell hozzá.
Nem csak a nyers csontokat kifőzve nyerhetünk finom alapléket, sőt. Mi például imádjuk a fűszeresen sült pecsenye kacsaszárnyat, aminek ugye meglehetősen sok a csontja. Na ezeket a már megsült csontokat nem kidobjuk, hanem tovább főzzük. Sót sohasem teszek a vízbe, csupán fűszereket, de valójában ezek is elmaradhatnak, mivel utólag még bármilyen fűszerrel összefőzhető.
A szószokhoz pici zacskókba porciózom a lét, leveshez nagyokba és mehet a fagyasztóba.
