Egybesült zöldségek rizikével

Hasztalan volna tagadni, hogy hedonizmusom, mértéktelenségem kiterjed az alapanyagokra sőt mindenre, ami egy konyhában előfordulhat, legyen az egy serpenyő, kiöntő forma, bármi. Aztán persze rejtegetem és szépen darabonként kerülnek elő, mert Sára rögtön a fejemre olvassa, hogy több serpenyőm van, mint neki cipője. Beláthatom, hogy ez mégsem járja. Belátom. (19) Aúúú!!!
Van némi igazsága, de a jó hír, hogy fejlődök. Igyekszem úgy vásárolni, hogy elfogyjon és ne a szemétben végezze. Ha összeszámolom - vagy inkább Sára összeszámolja nekem - hogy milyen érték végzi felhasználatlanul, csak mert a boltba tévedve elhagy a józan eszem és úgy érzem, hogy mindenre, ami a kosaramba kerül, igen nagy szükségem van. Minthogy ez tény, nem is hadakozom.

Rántott bélszín és rizike sárgarépa pürével

Most oda vagyok meg vissza, szét meg össze. Elégedett vagyok és teljesen jól érzem magam. Jajj, de jó ez!
Pedig a kezdet nagyon nem volt kedvemre való. Sára azt találta ki, hogy legyen rántott bélszín a vacsora, azaz hogy az elkészített bélszínt rántsam ki, én meg mindenképp rántott rizikét akartam, de sehogy sem volt kedvem a panírozásnak nekilátni.
Azt hiszem, hogy kijelenthetem, hogy soha nem panírozok semmit. Egyszerűen kiakaszt a panírozás. Széthordom a mindenfele szóródó lisztet, aztán vastag csirizzel kenem össze magam. Nincs az az isten, hogy villával csináljam. Ez kézműves dolog kérem :) Aztán meg a zsemlemorzsázás külön téma. Nem ám locsolgatom a húst zsemlemorzsával, hanem az edényt mozgatom, mint egy serpenyőt. Dobálom a húst és így mindenhol belepi a morzsa és sehol sem lesz vastag sem, mert a fölösleg azonnal le is pereg róla. Amikor polgár pukkasztó akarok lenni azt mondom, hogy azért nem panírozok, mert az mélységesen megalázó. Hogy jön egy valamire való férfi ahhoz, hogy magát ilyen kellemetlen helyzetbe hozza. Erre persze mindenki csak néz, mire én bedobom a nincs annál megalázóbb számomra, mint betenni a mosandó ruhát a mosógépbe - megjegyzésemet. Undorító! Az még hagyján, hogy kiveszem, ami ki lett mosva, na, de betenni??? Persze ilyenkor csak azok nevetnek, akik ismernek, mert kérem nem vagyok ám én annyira komplett.
Szóval, a rántott hús szuper, a rántott csirkecomb zseniális, de csinálja más!
Most rávettem magam. Hú, de megérte!

Rántott rizike

Már megint nem figyeltem. Sára neheztelően rám kérdezett, higy miért nem írok egyes főztjeimről. Az igaz, hogy, amiről nem igazán jó a fotó egy szót sem írok. Viszont előszeretettel teszem a fotókat autómatikusan az ő laptopjára. Ilyenkor lövésem sincs, hogy nem írtam róla. Van, hogy egyszerre több ételt is készítek, főleg, ha vendégek jönnek, mert akkor a különböző ízlésű embereknek mást adok.

Vega vacsora szecsuáni módon

A mai leckém, hogy csináljak valami durván fűszereset, olyan igazi férfias ételt, de ne legyen benne hús. Rendben, de mit szeretnél bele, amitől elég testes a dolog és kedvedre való is? - kérdeztem Sárát. Azt mondja, hogy megcsinálhatnál egy csomaggal abból a rizikéből, amit ősszel fagyasztottunk. Kerekedtek a szemeim, mert az a szabály nála, hogy gombát nem eszünk este. De hát értem én, aki alkotta az fel is rúghatja a szabályt. Honnan lehet ismerős ez a hozzáállás?...

Sült kacsacomb vegyes magokkal és rizike salátával

Hogy feledékeny vagyok, természetesen tagadom mindhalálig. Akkor inkább legyek szórakozott. Mellesleg hihetetlenül tudok koncentrálni, de csak rövid ideig. Olyan is tudok lenni egy picit, mint Sherlock Holmes az új sorozatból. Ez most mit is jelent? Ja, igen, mindet észlelek egy pillanat alatt. Azt is megmondom, hogy két szemben levő falon levő kép centire azonos magasságban van-e. Ám, ha elindultam a piacra mondjuk bárányhúsért, amit persze nem naponta veszek, képes vagyok nélküle haza jönni. Aztán jön a fújd fel Péter (én).
Volt egyszer egy kedves kolléganőm, aki hasonló volt hozzám. Rendszeresen fizettünk egymás helyett ezt-azt. Soha nem tudtunk elszámolni, mert egyikünk sem emlékezett, hogy ki mit fizetett. Hát kötöttünk egy egyezséget, hogy ezer forint alatt nem számolunk el egymás között. E fölött vagy felírtuk, vagy, ha jól emlékszem telefonáltunk a nálunk jóval okosabb kolléganőnknek, hogy tartsa észben.

Vörös curry-s csirke rizikével

Lassan rizike telítettségünk alakul ki, de hát ez az ősz, és az erdő tele fantasztikus ízű és gyönyörű gombákkal, amik bár megbújnak az avar alatt, a kitartó szemek elől mégsem rejtőzhetnek el. És mi kitartóak vagyunk, sőt leszünk, mert Sára húgától holnapra is meghívást kaptunk egy kirándulással egybekötött gombaszedésre.  Sárga curry-t már kóstoltuk rizikével, most legyen egy piros curry.

Whisky-s tejszínes rizike

Úgy tűnik, hogy a rizike gomba nagyon bejött a családnak, mert a Sára húgáék beállítottak egy újabb kosárral, hogy főzzek belőle valamit. Ami jó, az jó és bevallom már volt is egy konkrét tervem rá.
A tejszínes ételek relatíve ritkán kerülnek nálunk asztalra, valamiért nem tartoznak a kedveltek közé. Soha senki nem mondott még olyat, hogy a tejszínt nem szereti, de azt sem, hogy úgy hiányzik már. Most a gomba szinte sugallta, hogy tejszínben szeretne lubickolni, én viszont azt is tudtam, hogy szereti a hagymát is, tehát elkezdtem engedelmesen megpucolni két fejet. Jó apróra vágtam és kacsazsíron megpirítottam. Fonnyasztani nem akartam, de lepirítani sem. Csak addig volt a serpenyőben, amíg szépséges világos zsemleszínű lett. Rőgvest rá is dobtam a gombaszeleteket és apróra vágott feketecsalánt és így együtt pirítottam tovább.

Erdei gomba curry

Végre hosszú hétvége, pihenés - gondoltam, nem tudva milyen merényletet tervelt ki ellenem Sára.
Az az ötlete támadt, hogy menjünk gombászni. Számára ez egy jó kis kirándulás és valójában mindegy neki, hogy lesz-e eredménye, vagy sem a hosszas erdőjárásnak. Ezzel szemben én abszolút nem rajongok azért, hogy órákon át bolyongjak az avart kémlelve, eredménytelenül. A leginkább az bosszant, hogy hiába nézem, a csajok találják a gombákat. Most is így volt. (Mielőtt valaki féltene, hogy nem ettünk-e mérgező gombát, elárulom, hogy Sára húga gombaszakértő. Gyanítom, hogy valójában az ő ötlete volt a gombaszedő program.)